Minden ellenkező állítással szemben a mi sajtótörvényünk megengedő. Nálunk meg lehet rágalmazni mindenkit, a miniszterelnöktől elkezdve az állampolgárokig. Állítólag nálunk nincs sajtószabadság.  De kiderült, hogy Németországban tényleg nincs. Ott szigorúan ellenőrzik, hogy ki vetemedhet kormányellenes kritikára.  Jawohl mein General! Cenzúra van a javából. Nem titok, Udo Ulfkotte könyvet is írt erről.  De más forrásból is tudom.

 

Hallgatás lengte körül a „non paper” ügyet, mostanáig. De előbb-utóbb kiderülnek a disznóságok. Goodfriend pajtás közreműködésével megkaptuk az ordrét szinte minden területen, hogy hogyan kell kormányozni és miként kell működnie egy liberális államnak.  Azt is kikötötték, hogy a civil társadalommal hogyan kell bánnunk, a norvég alappal és egyéb fontoskodó intézményekkel. Vádak tömkelege sorjázott a felszólításban.  Ők (az amerikaiak) már csak tudják! Igaz, hogy Magyarországon ezer éves államiság létezik, de ez nem számít, mi akkor is egy kis, erőszakos nép vagyunk, egy nyers és diktatórikus miniszterelnökkel az élen, akiEurópa fenegyerekeként viszi pusztulásba az öreg, elpuhult földrészt. Hogy mi magunk választottuk meg Orbán Viktort, mégpedig nagy többséggel, csakis a politikai éretlenségünket bizonyítja.  A parancs még mindig ott lapul a külügyminisztériumban. Szerencsére nem ettünk meszet és tudjuk, hogy egy szuverén országnak a belügyeibe nem illenék beleszólni, még egy nagyhatalomnak sem. Különösen azoknak, akik a demokrácia bajnokainak vallják magukat.

 

Hajrá, „menekültek”, foglaljátok csak el az új hazátokat, változtassátok meg a csapnivaló táplálkozási szokásainkat, szemeteljetek bátran, ha ehhez vagytok szokva, talán érjétek el, hogy mi tanuljunk meg arabul, nem pedig ti magyarul, vagy franciául, esetleg németül.  Rólunk feltételezik, hogy hülyék vagyunk, de ez csak kis részben igaz. Háromszor szabad találgatni, hogy kikből áll a „kis rész”.

 

NNA