„Kell ez nekem? Minek végig hallgatni még egy semmit nem mondó unalmas, de „világváltónak” titulált előadást?”, gondoltam magamban, amikor a társaslélektanról szóló száraznak tűnő előadásra keveredtem. Aztán jött a döbbenet! 15 perc után azon csodálkoztam, hogy eddig erről miért nem hallottam? Már lassan 100 éve annak, hogy híres magyar társadalomtudósok létrehoztak társaslélektani intézetet.

     Azonnal láttam a helyemet, a hivatottságomat, a küldetésemet. 

     A néplélektan – amely Gombocz Zoltán nyomán magyarul társaslélektan néven honosodott meg – „szemben az egyéni lélektannal, azoknak a lelki folyamatoknak vizsgálata, amelyek az ember társas élet fejlődésének és általános értékű közös szellemi termékek keletkezésének alapjául szolgálnak.”1 Más szóval én, a családom, a közösségem, a nemzetem és annak a kulturális összefüggései lelki folyamatok vizsgálata. 

     Igen, ezek a gondolatok mélyebbek, mint amit hétköznapi szinten megszokhattunk! Először én sem értettem mit is akarnak ezzel mondani. Lehetetlen egy mondatban leírni és lehet, hogy ezért ismerik is olyan kevesen. Pedig megváltoztatta életemet, rendet teremtetett a lelkemben, és gyerekeim nevelésén kívül új célt adott az életemnek, és merem állítani, hogy ugyanezt teszi majd a hallgatóság többségével is. 

     Ez nem valami új keletkezésű ősmagyarkodás. „Több magyar társadalomtudósra, többek között Gombocz Zoltánra és Karácsony Sándorra is nagyon jelentős hatással volt Wilhelm Wundt néplélektani munkássága. Nem egyszerű átvételről volt azonban szó, hanem kritikai recepcióról és az elmélet alkotó módon történő felhasználásáról.” 2

     A hagyományos „egyéni” lélektan elsősorban a „szeresd Uradat, Istenedet” gondolatkörben mozgott, míg a magyar társaslélektan rendszerében a „szeresd felebarátodat, mint magadat” érvényesül: „Emberségemet bármely funkciójában csak egy másik emberrel kapcsolatban, a másik emberre vonatkoztatva élhetem meg.”3 Vagy, ahogy József Attila fogalmazta meg – „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat”. 

Hosszú évszázadokig hazánk vezetőrétegének kultúrája nem követte a népi kultúrát. Bár a XIX. század végére már a magyar nemesség megtanult magyarul beszélni, azonban a népi kultúrát nem vette át. Városba érkező vidéki emberek kontra-asszimiláltak, vagyis részlegesen eldobták népi kultúrájukat és idegen kultúrát vettek magukra vagy rájuk volt erőltetve. Később kommunizmus alatt céltudatosan is igyekeztek a népi kultúrát eltörölni. 

     A néplélektan hatására, Bartók és Kodály zenei oldalról igyekeztek emelni a népkultúrát magas kultúrává. Mert „a magyar kultúra örök harc a hagyomány (népi műveltség) és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává saját törvényei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s ezt is szervesen magába olvasztja…” Kodály 1939

     „A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltségünk tesz európaivá.. ha azonban csak európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű nép, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni. Beleolvadunk abba a nyugati nemzetbe, amelynek műveltséghatását legkönnyebben elfogadjuk..” Györffy István

     Lükő Gábor szerint „a kultúra nem szakítható szét apró darabokra: … Az „egészről” is képet kell nyernünk, ha kulturális örökségünk fenntartó és megújító közösségeihez közelebb szeretnénk kerülni, s a kultúrateremtő és kultúraátadó embert jobban meg szeretnénk ismerni.”4

     Mit is foglal magában az a szó, hogy kultúra? Nem csupán zene, tánc és ének, hanem maga az élet. Kultúránk része, hogy hogyan ünnepelünk, gyászolunk; térben milyen közel állunk egy másik emberhez; milyen közel engedünk embereket a lelkünkhöz; a felfogásunk; mennyire befogadók vagyunk; a vendégszeretet is ide tartozik, és végül nem feledkezhetünk meg a népi mozgáskultúráról se. Kultúránk része az időhöz való viszonyításunk, a férfi és a nő szerepe a családban, a gyerek szülő kapcsolat; a munka morál, az univerzális vagy partikuláris gondolkodás, az analógiás vagy analizáló probléma megoldás, és még nagyon hosszan lehetne sorolni. 

     Miért is olyan fontos egy ember kulturális kötödése? Vegyünk egy példát saját életemből. Angolt tanítok. Manapság a beszéd centrikus módszer a legnagyobb dívat itt Magyarországon. Viszont tapasztalataim azt mutatja, hogy a magyar diák akkor tanul jól, ha átlátja, vagyis ha a nagyképet megérti, akkor fogadóképes lesz a részletekre is. Átláthatóvá kellett tennem a tanítási anyagot és eltüntetni a nagy zűrzavart.  Ezért például a kezdőknek is megmutatom mind a 12 igeidőt, és csak azután kezdem el tanítani az elsőt. Számtalan magyar embert ismerek, aki Amerikában élve soha nem tudta jól megtanulni a nyelvet, mert a beszéd centrikus módszer nem volt a tanulási kultúrájának része. 

     A társaslélektan képes forradalmasítani társadalmunk minden részletét, az oktatástól a házastársi tanácsadásig, a testneveléstől a gyereknevelésig, az életpálya választástól az étkezésig, az egyénen át a nemzetig. 

     Engedje meg, hogy részletesebben is előadjuk a társaslélektan csodálatos világát egy 6 előadásból álló sorozattal. Vendég előadónk Vukics Ferenc, aki a népi mozgáskultúrának képviselője és vezető személyiség a Társaslélektan Mozgalomban. 

     Rövid bevezetés: itt és itt.  

                         

     Merem állítani, hogy nem fogja megbánni az erre szakított időt! Sőt, ha valami ok miatt nem tetszik kétszeresen is vissza adjuk belépési díját! (Ami mellesleg díjtalan!) 

     Bízva, hogy hamarosan személyesen is találkozzunk az előadásunkon,

     Maradok tisztelettel,

 

     Botos Zoltán

     Társaslélektan Mozgalom Szervezője
     Királyi Sólymok BBHMH Sport- és Kulturális Egyesület - alelnöke