Nem kenyerem az alaptalan rémisztgetés, főleg nem a hátsó szándékú, ezért, ha e tekintetben tévedtem, illendő ezt nyilvánosan belátnom. Igaz, hogy a szombati ellenzéki tüntetés várható elfajulásának rémképéig részben korábbi elfajulások okán jutottam, részben hivatott nemzetbiztonsági koponyák (pl. Földi László) elemzése nyomán, legfőképpen pedig amiatt, mert olyan áthidalhatatlannak tűnt a választás demokratikus valósága és az ellenzéki illúziók közötti távolság, hogy ebből békés kiutat elméletileg sem tudtam elképzelni.

 

Gondoljuk csak meg: teljesen szabályos, nyílt demokratikus választások nyomán az egyik pártszövetség egyedül több szavazathoz jut, mint az összes többi párt együttvéve. Erre a többiek, a nyilvánvalóan törpe kisebbség, kijelenti, hogy ő a többség. A régről ismert recept szerint a mensevikek kijelentik, hogy ők a bolsevikok, s ennek okán kézbe veszik az ország irányítását. Követelik, hogy új választásokat írjanak ki, s addig fognak tüntetni – tüntetésre mozgósítani –, míg el nem érik a céljukat. A következő szombatra még nagyobb tömeget kívánnak mozgósítani, pedig már ez, a tegnapi sem volt kicsi. Viszont a rendőrprovokálás elmaradt. Nem volt összetűzés, nem lett belőle fájó utcai harc.

 

Mondhatnám, persze, erre, hogy a következőknél még lehet. Miként Földi László fogalmazta: „A ma még békés utcák benépesülnek importált lázítókkal és fellázított fiatalokkal, akik a változásban látnak egyedül alternatívát. S ahogy illik, fiatalságuk türelmetlensége nem párosulhat politikai bölcsességgel vagy tisztánlátással. Különösen azért nem, mert a háttérhatalom, az NGO-k urai nemzetközi szinten is hergelni fogják a közvéleményt az Orbán-kormány ellen.” Márpedig egy türelmetlen, fellázított elme, politikai bölcsesség vagy tisztánlátás híján, előbb-utóbb csak a végére akar járni a tüntetéseknek, kézzelfogható eredményt akar látni, ha kell, még a rendfenntartóknak is nekimegy. Gondoltam én.

 

A tegnapi tüntetés HírTV-s felvételeit elnézegetve azonban egyszer csak egy másik lehetséges „forgatókönyv” kezdett el körvonalazódni bennem. A Békemenet képsorain a hatalmas tömeg lelkileg is, fizikailag is egy felé húzott. Mindenki tudta, miért van ott, miért kell ott lennie. Ez a tegnapi, amúgy szintén elég hatalmas tömeg azonban ezernyi kis elemre, kisebb halmazra esett szét. Mint egyébként a mai magyar ellenzék egésze. Nemzeti radikálisok vonultak nagybirodalmi ballibekkel, porig alázott vesztesek fájdalmasan csalódottakkal. A közös vereség meg a közös Orbán- és Fidesz-utálat volt a legfőbb hajtóerejük, vitte is ki őket a tüntetésre, neki is indultak, neki is buzdultak, aztán – a képsorokból szinte kiabálóan – egyszeriben felütötte fejét az unalom. A valóság unalma. Bármely tüntetés igazi éltetője az a közös lelkiség, amely mint egyént kiemel a szürke valóságból, és felemel a közösség szent igazának csodás magaslatára. Ha ez a közös lelkiség és magasztos igazság hiányzik, a tüntetés értelme minden egyes lépéssel kétségesebbé válik, egyre sűrűbben jut eszembe, mit keresek én itt – ilyenekkel, ezekkel?

 

Ezért gondolom most már inkább azt, tisztelt Olvasó, hogy ezek a tüntetések némileg másképp fognak lezajlani, mint korábban félelmeztem. A közös unalom a vesztesek javát vissza fogja tartani a további tüntetésektől. Akik viszont elmennek, azok nem akarnának még egyszer unatkozni. A fiatalok egy része, ebben is követvén a nyugati világ erősödő divatját, igyekszik majd vagy utcai bulizással vagy virtuális kormányváltással elszórakoztatni magát. De hogy mi lesz majd azokkal, akiket ennél többre tüzelnek, nem tudom. A világ nyugati vezetői, hatalmasságai szemlátomást nem akarnak belenyugodni Orbán győzelmébe. Egészen biztos, hogy megfordul fejükben egy Majdan-i forgatókönyv. Merem remélni azonban, hogy arra a következtetésre jutnak: ehhez nem elegendő a majdan kitartó ellenzéki tüntetők ismét vészesen eltörpülő száma.

 

S ha már szó esett Majdanról, tisztelt Olvasó, fogadják szeretettel Gavallér János „parasztköltő” idevágó versét. Nemsokára megjelenik verseinek gyűjteménye (Magányos bárány), s itt, a Szilaj Csikón is hírt adunk majd róla.

 

Gavallér János

 

Majdan

 

Vért okád ártatlanul az utca.
Majdan másképp vonul a tudatba.
Média-isten előtt leborul
az igaz, s győz az érdekhazugság,
Majdan ferdítve őrzi a tudat.
Zsoldot kaptak uszító gennyférgek,
hogy árulják el a mindenséget
– a kígyó önön farkába harap –,
rohan egymásnak esve a csapat:
Becsapott tömeg provokál, bárhol
éhbérért őrjöng, előttük a csont
lóg, mint új irányt mutató kolomp.
Megy a tömeg! Zúg a halálkolomp!
Holnap majd újra osztjuk, ami nincs!
Előre, bajtárs! Ingyen semmi sincs!

Néha egy-egy szusszanásnyi szünet:
Nem érti senki, kezelve hogy lesz
a tünet. De zúg a halálkolomp:
Menni kell, bajtárs, lásd, ott lóg a csont!
Média-isten előtt leborul
az igaz, s az ég lassan beborul.

 

2014. 02. 22.

Ellenzéki tüntetés – unalmas valóság

Tisztelt Olvasó!

VARGA DOMOKOS GYÖRGY

Tisztelt Olvasó!

Feltöltve: 2018. ápr. 15., hé