A közelmúltban jelent meg Varga Rudolf Kutyacsillag alatt című, negyvenhetedik kötete a Bíbor kiadó gondozásában. Mintha még mindig forogna Varga Veron rokkája (korábbi verseskötetének címe), és újabb és újabb sorok pörögnének le a szó-szövőszékről.

 

     Az öt ciklusba rendezett kötet opusaiban a szerző, követve a már megkezdett utat, újra csak tükröt mutatva a világnak, perel vagy visszaemlékezik. Ahogy írja:

 

„… ne nézz szét, itten

nálunk perpillanat kurva nagy

a kupleráj, ne nézz szét,

vagy ne hidd el,

amit látsz, ez itten

káprázattemető….”

 

     Majd hátat fordítva a jelennek, a világnak, meg-megmerül abban a múltban, ahová idővel mindannyian visszavágyunk, vissza-visszatérünk. A gyermekévek, a vidéki lét élményei rendre felbukkannak az oldalakon, majd ezeket felváltják a "bódévárosba" karcolt, vélt vagy valós élethelyzetek ábrázolása.

 

 

„… bódévárosban az utcasarkon

lámpa, homály, hol

kacsintgatva

riszálja fenekét, kirúzsozott

szájjal a semmi

kínálgatja magát.”

 

     A bódévárosokból, a sikátorokból mintha csak menekülne, mindig vissza-visszatér a kötet oldalain a „mágneses mezőkre”, hol a lidércfényű őszből egyszerre rajzolódnak ki a „Fiastyúk szétszéledt csibéi” és a hajdan volt cimborák.  

 

„… élt errefelé, élt? Franc se

tudja már, de talán élt,

élt is néhanapján

egy füstösikonarcú,

konyakszagú legény…”

 

     Az utolsó, a kötet címével (Kutyacsillag alatt) megegyező fejezetben mintha egy távozni készülő ember számvetését, talányait olvasnánk, amint visszatekint az eddig megtett útra, teóriákat gyártva fürkészi azt a jövőt, ahonnan aztán már nincs tovább. Tette, behelyezte mindezt a Kutya csillagkép alá, mert „a kutya az ember barátja.” (Bár fordítva is igaz lenne!)

 

„Kígyó harap saját farkába, eszi magát,

csikorgó csikorgás,

Kutyacsillag alatt fülébe

égi kutyák csaholnak. Üszkös

Nap emlékezetével szemben, befagyott

égi óceán seholsincs partján, elgörbített

térben ácsorogva bámulja feje fölött

kihűlt lábnyomát…”

 

       Nehéz helyzetben van a recenzens, hiszen egy olyan költő kötetéről kellett írni, akivel közeli, jó barátságban van, így aztán joggal kérdőjelezhető meg minden sora, az értékítélete, de hiszem, ebben az esetben az általam leírtak megállják a helyüket, és nyugodt szívvel ajánlhatom az értő olvasóközönség felé Varga Rudolf Kutyacsillag alatt című kötetét.

 

- Botz Domonkos -