Történetek a legvidámabb barakkról… 67 éves jogász, ügyvéd vagyok. Apám kőműves brigádvezető, anyám háztartásbeli volt és egy nővérem van. Kiegyensúlyozott, szép gyermekkorom volt, Apám sokat dolgozott, jól keresett és a családjának élt. Elsős gimnazista koromban nekem volt egyedül magnóm, pedig orvos, ügyvéd szülők gyerekeivel jártam egy osztályba. Mozgalmas tinédzser életet éltem, futballoztam a helyi NB.III-as egyesület ificsapatában, kosaraztam a gimi csapatában és legyeskedtem a lányok körül. Jelesen érettségiztem, 1964-ben, de nem vettek fel a jogi egyetemre, hanem 18 évesen, 2 évre behívtak katonának. Innen datálódik a felnőtté válásom kezdete. A két év katonaidő alatt kiderült, hogy eddig burokban éltem és fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent a szocialista Magyarországon élni. Mit is jelent kiszolgáltatottnak lenni. Ma már az emlékek tompítják a konfliktusok élét és inkább az esetek abszurd, humoros oldaláról tekintek a történtekre, de azért így is elég elgondolkodtatóak.

 

 

És végül
 

Érdekes az élet. A tönkrement házasságom után találkoztam egy nagyon csínos, nálamnál 14 évvel fiatalabb lánnyal, akinek elmondtam, hogy ha együtt fogunk járni, akkor ő is bekerül az állambiztonság „látókörébe”, amit esetleg nem szeretne. A hölgy (matematika–rajz szakos tanárnő, de adóhivatalnokként dolgozott) ettől nem ijedt meg, sőt valami olyasmit mondott, hogy végre egy igazi férfi, aki egy szál karddal megy a tankoknak. Később, miután 1990-ben „győztünk”, már elmúlt ez a rajongása, és 10 év együttélés után 1997-ben elváltunk. A közös gyermekünk, 19 éves, Angliában egyetemista.

     Ma a harmadik házasságomban élek, egy egykori székelyudvarhelyi varrónővel, akivel a gyönyörű, 9 éves kislányunkat és a stramm, 14 éves, vízilabdás fiunkat neveljük.

     A közéleti érdeklődés végigvonult az egész életemen, jelenleg a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnál elnökségi tagként „besegítek”.

     25 éve írok újságcikkeket, publicisztikát. A szamizdat Beszélőben, Demokratában kezdtem, írói álnéven, majd a legális Beszélőben, később a Pesti Hírlaptól kezdve a legális Demokratán át a Magyar Fórumig, majd a Magyar Nemzetben jelentek meg írásaim, mintegy 70-80. Kb. 10 éve már a saját nevemen és egyre ritkábban írok.

     Nem bánok semmit sem a közéleti küzdelmekből. Tettem, amit plebejus értelmiségiként tennem kellett. Mindezek ellenére azt hiszem, hogy Széchenyi Istvánnak van igaza, aki azt írta a Naplójában, hogy „Egy ember a legtöbb, amit elérhet az életben, az a családi boldogság.” Széchenyi ezt biztosan tudta, hiszen nem egy köldöknéző kispolgár, hanem egy igazi europeer volt, a Legnagyobb Magyar.

5. Újszászy Kálmán kertjében.png
5. Újszászy Kálmán kertjében.png
press to zoom
1. Derék édesapám.png
1. Derék édesapám.png
press to zoom
3. Szolnok, Molnár Tamás.jpg
3. Szolnok, Molnár Tamás.jpg
press to zoom
6. Szolnok, megyei műv. ház.png
6. Szolnok, megyei műv. ház.png
press to zoom
4. Mozgóvilág-est.jpg
4. Mozgóvilág-est.jpg
press to zoom
A rakétásokhoz vonultam be.jpg
A rakétásokhoz vonultam be.jpg
press to zoom

Ajánló

Feltöltve: 2014. febr. 14., do, lzs 

És végül

Történetek a legvidámabb barakkról…

SOMOGYI JÁNOS