Történetek a legvidámabb barakkról… 67 éves jogász, ügyvéd vagyok. Apám kőműves brigádvezető, anyám háztartásbeli volt és egy nővérem van. Kiegyensúlyozott, szép gyermekkorom volt, Apám sokat dolgozott, jól keresett és a családjának élt. Elsős gimnazista koromban nekem volt egyedül magnóm, pedig orvos, ügyvéd szülők gyerekeivel jártam egy osztályba. Mozgalmas tinédzser életet éltem, futballoztam a helyi NB.III-as egyesület ificsapatában, kosaraztam a gimi csapatában és legyeskedtem a lányok körül. Jelesen érettségiztem, 1964-ben, de nem vettek fel a jogi egyetemre, hanem 18 évesen, 2 évre behívtak katonának. Innen datálódik a felnőtté válásom kezdete. A két év katonaidő alatt kiderült, hogy eddig burokban éltem és fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent a szocialista Magyarországon élni. Mit is jelent kiszolgáltatottnak lenni. Ma már az emlékek tompítják a konfliktusok élét és inkább az esetek abszurd, humoros oldaláról tekintek a történtekre, de azért így is elég elgondolkodtatóak.
És végül
Érdekes az élet. A tönkrement házasságom után találkoztam egy nagyon csínos, nálamnál 14 évvel fiatalabb lánnyal, akinek elmondtam, hogy ha együtt fogunk járni, akkor ő is bekerül az állambiztonság „látókörébe”, amit esetleg nem szeretne. A hölgy (matematika–rajz szakos tanárnő, de adóhivatalnokként dolgozott) ettől nem ijedt meg, sőt valami olyasmit mondott, hogy végre egy igazi férfi, aki egy szál karddal megy a tankoknak. Később, miután 1990-ben „győztünk”, már elmúlt ez a rajongása, és 10 év együttélés után 1997-ben elváltunk. A közös gyermekünk, 19 éves, Angliában egyetemista.
Ma a harmadik házasságomban élek, egy egykori székelyudvarhelyi varrónővel, akivel a gyönyörű, 9 éves kislányunkat és a stramm, 14 éves, vízilabdás fiunkat neveljük.
A közéleti érdeklődés végigvonult az egész életemen, jelenleg a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnál elnökségi tagként „besegítek”.
25 éve írok újságcikkeket, publicisztikát. A szamizdat Beszélőben, Demokratában kezdtem, írói álnéven, majd a legális Beszélőben, később a Pesti Hírlaptól kezdve a legális Demokratán át a Magyar Fórumig, majd a Magyar Nemzetben jelentek meg írásaim, mintegy 70-80. Kb. 10 éve már a saját nevemen és egyre ritkábban írok.
Nem bánok semmit sem a közéleti küzdelmekből. Tettem, amit plebejus értelmiségiként tennem kellett. Mindezek ellenére azt hiszem, hogy Széchenyi Istvánnak van igaza, aki azt írta a Naplójában, hogy „Egy ember a legtöbb, amit elérhet az életben, az a családi boldogság.” Széchenyi ezt biztosan tudta, hiszen nem egy köldöknéző kispolgár, hanem egy igazi europeer volt, a Legnagyobb Magyar.
![5. Újszászy Kálmán kertjében.png](https://static.wixstatic.com/media/55b554_9ab9e8351b8e43768e5899be38839897.png/v1/fill/w_110,h_137,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_9ab9e8351b8e43768e5899be38839897.png)
![1. Derék édesapám.png](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fd38e56afb3f430f99010794033eae5f.png/v1/fill/w_123,h_162,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fd38e56afb3f430f99010794033eae5f.png)
![3. Szolnok, Molnár Tamás.jpg](https://static.wixstatic.com/media/55b554_32040cc47f1f48aca74c02a3b6231f09.jpg/v1/fill/w_147,h_95,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_32040cc47f1f48aca74c02a3b6231f09.jpg)
![6. Szolnok, megyei műv. ház.png](https://static.wixstatic.com/media/55b554_c739511331d240beb27ad32a334b3c5a.png/v1/fill/w_69,h_64,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_c739511331d240beb27ad32a334b3c5a.png)
![4. Mozgóvilág-est.jpg](https://static.wixstatic.com/media/55b554_9cc4effeff2349139c92713cc9b7ec7c.jpg/v1/fill/w_126,h_88,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_9cc4effeff2349139c92713cc9b7ec7c.jpg)
![A rakétásokhoz vonultam be.jpg](https://static.wixstatic.com/media/55b554_c884508823014bbabda7dccb9b5d356b.jpg/v1/fill/w_133,h_84,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_c884508823014bbabda7dccb9b5d356b.jpg)
Ajánló
Feltöltve: 2014. febr. 14., do, lzs