top of page

Történetek a legvidámabb barakkról… 67 éves jogász, ügyvéd vagyok. Apám kőműves brigádvezető, anyám háztartásbeli volt és egy nővérem van. Kiegyensúlyozott, szép gyermekkorom volt, Apám sokat dolgozott, jól keresett és a családjának élt. Elsős gimnazista koromban nekem volt egyedül magnóm, pedig orvos, ügyvéd szülők gyerekeivel jártam egy osztályba. Mozgalmas tinédzser életet éltem, futballoztam a helyi NB.III-as egyesület ificsapatában, kosaraztam a gimi csapatában és legyeskedtem a lányok körül. Jelesen érettségiztem, 1964-ben, de nem vettek fel a jogi egyetemre, hanem 18 évesen, 2 évre behívtak katonának. Innen datálódik a felnőtté válásom kezdete. A két év katonaidő alatt kiderült, hogy eddig burokban éltem és fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent a szocialista Magyarországon élni. Mit is jelent kiszolgáltatottnak lenni. Ma már az emlékek tompítják a konfliktusok élét és inkább az esetek abszurd, humoros oldaláról tekintek a történtekre, de azért így is elég elgondolkodtatóak.

 

 

Második történet

 

Már „öreg katona” koromban sikeres felvételi vizsgát tettem és a szegedi jogi kar esti tagozatára felvételt nyertem. Leszerelés után előbb a helyi ügyvédi munkaközösségben voltam mindenes, majd harmadéves koromban, már nősen, lakás reményében, átmentem a Városi Tanács Titkárságára dolgozni, miután a tanácselnök az osztálytársam volt az egyetemen.            1972-ben, diplomával a kezemben, több éves tanácsi gyakorlattal, olyan állást kerestem, ahol magasabb beosztást, több fizetést és lakást kaphatok. Több ajánlat közül válogathattam és végül Karcag mellett döntöttem.

     26 évesen nagy elánnal vetettem magam a munkában és titkársági osztályvezetőként, VB. Titkár helyettesként szinte forradalmasítottam az addigi munkamenetet, aminek meg is lett az eredménye, mert két év múltán a Városi Pártbizottság az általam vezetett osztály teljesítményét értékelte legjobbra, de a személyemmel kapcsolatban voltak kifogásaik, pl. hogyan lehetséges, hogy nem vagyok szakszervezeti tag. A tanácselnök magához rendelt és felszólított, hogy lépjek be a szakszervezetbe, írjam alá a belépési nyilatkozatot.Mondtam, hogy rendben van, de van egy-két kérdésem, mert valamit nem értek. Vezessem elő a kérdéseimet,- mondta magabiztosan a tanácselnök, majd az alábbi párbeszéd zajlott le közöttünk:

 

     Én: Úgy tudom, hogy a szakszervezet a dolgozók érdekvédelmi szerve, a dolgozók érdekeit védi a hatalommal szemben. Ugye?

     Tanácselnök: Így van. És mi a problémája ezzel?

     Én: Hát az, hogy Magyarországon a dolgozó nép van hatalmon. És akkor a szakszervezet a dolgozók érdekeit védi a hatalmon lévő dolgozókkal szemben? Ez nekem fából vaskarika.

     Tanácselnök: Ugyan már, nincs itt semmi ellentmondás, mert a szakszervezet a dolgozók érdekeit a helyi hatalmasságokkal szemben védi.

     Én: De hát én is egy helyi hatalmasság vagyok, mint osztályvezető, egy tucat beosztottal. Lépjek be egy olyan szervezetbe, amelyik velem szemben védi a beosztottaim érdekeit?

     Tanácselnök: Nem Maga itt a tótumfaktum, magának is van főnöke, pl. a tanácselnök.

     Én: Persze, de ha én jogászként nem tudom magamat megvédeni az agrármérnök tanácselnökkel szemben, akkor a szakszervezet sem segíthet rajtam.

     Tanácselnök: Vége a vitának. Vegye tudomásul, hogy vagy belép a szakszervezetbe, vagy nem kap fizetésemelést és jutalmat sem.

     Én: Értem. Ez a lenini módszer?

     Tanácselnök: Végeztem.

 

     És nem is kaptam fizetésemelést, amikor a többiekét emelték, és jutalmat is feleannyit kaptam, mint a többi osztályvezető.

     Meg is pályáztam a Zala Megyei Tanács igazgatási osztályvezető-helyettesi állását és a zalaiak a szolnoki megyei tanácsi szakmai főnökeimnél tájékozódtak rólam, ahol –becsületükre váljék- elmondták, hogy kiváló államigazgatási szakember vagyok, de amikor megkérdezték a zalai elvtársak, hogy miért nem vagyok még párttag, akkor nevetve válaszoltak, hogy előbb a szakszervezetbe kellene belépnem. Erre közölték, hogy így a személyem már nem érdekli őket.

     Amikor 1975-ben elhagytam Karcagot (az is egy külön történet, mert a „munka időn kívüli, a munkakörömhöz nem méltó magatartás miatt” ellenem indított fegyelmi eljárás okán távoztam) és a Nógrád Megyei Tanács Szervezési és Jogi osztályán kaptam főelőadói állást, már a felvételem feltétele volt, hogy lépjek be a szakszervezetbe. Beléptem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(folytatjuk)

Másodikos gimnazista koromban, Hódmezővásárhelyen egy P. Howardos jelenetet próbálunk ki egyik osztály-társammal.

Ajánló

Feltöltve: 2014. febr. 14., do, lzs 

Második történet: Miért nem léptem be a szakszervezetbe

Történetek a legvidámabb barakkról…

SOMOGYI JÁNOS
bottom of page