Történetek a legvidámabb barakkról… 67 éves jogász, ügyvéd vagyok. Apám kőműves brigádvezető, anyám háztartásbeli volt és egy nővérem van. Kiegyensúlyozott, szép gyermekkorom volt, Apám sokat dolgozott, jól keresett és a családjának élt. Elsős gimnazista koromban nekem volt egyedül magnóm, pedig orvos, ügyvéd szülők gyerekeivel jártam egy osztályba. Mozgalmas tinédzser életet éltem, futballoztam a helyi NB.III-as egyesület ificsapatában, kosaraztam a gimi csapatában és legyeskedtem a lányok körül. Jelesen érettségiztem, 1964-ben, de nem vettek fel a jogi egyetemre, hanem 18 évesen, 2 évre behívtak katonának. Innen datálódik a felnőtté válásom kezdete. A két év katonaidő alatt kiderült, hogy eddig burokban éltem és fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent a szocialista Magyarországon élni. Mit is jelent kiszolgáltatottnak lenni. Ma már az emlékek tompítják a konfliktusok élét és inkább az esetek abszurd, humoros oldaláról tekintek a történtekre, de azért így is elég elgondolkodtatóak.

 

 

Kilencedik történet

 

A családi életem is megsínylette a „közéleti szerepvállalásom”. A feleségem, közölte, hogy nem kíván egy mártír özvegye lenni és később megtudtam, hogy kétszer is kérte a pártba való felvételét, mert szeretett volna vezető óvónő lenni, de feltehetően rám való tekintettel is, nem vették be. Végül beadta a válópert és a két gyerekünk elhelyezése kapcsán igyekezett bizonygatni, hogy nálam nem lennének jó helyen a gyerekek, mert nyíltan vállalom az antikommunista nézeteimet. (Egyébként a feleségem sem állt más ideológiai alapon, csak…)

     A szentesi bíróságon a gyermek elhelyezési pert tárgyaló bíró, az ügyiratba lapozva, némileg kiesve a szerepéből egyszer csak azt mondta:

 

     Bíró: Somogyi úr, magának nem tetszik a rendszer?

     Én: Úgy tudom, hogy ez a kérdés nem tárgya a pernek.

     Bíró: Somogyi úr, azt nem maga mondja meg és különben is válaszoljon tisztességesen.

     Én: Úgy tudom, hogy a perben a felek megszólítása felperes, alperes, nem Somogyi úr, de ha nem így van, akkor a tisztelt Bíróság helyett én is Balogh urat fogok mondani. De ha már így rá tetszett kérdezni, hogy tetszik-e a rendszer, akkor azt mondom, hogy nem tetszik.

     Bíró: Azonnal fejezze be ezt a szemtelen hangnemet, mert meg fogom bírságolni.

 

     Ekkor már 1988-at írtunk és a bíró, aki a megyei pártbizottság tagja volt, érezhette, hogy valami elkezdődött, aminek ki tudja mi lesz a vége.