25 éve, az 1989-ben kezdődött nagyszerű történelmi és kultúrtörténeti hagyománynak, az 1848−49-es honvédő harcoknak emléket állító tavaszi emlékhadjáratnak kezdettől fogva támogatója, szervezője, alakítója, házigazdája volt a Tápió mente kistérség. Amíg az első évben a kilenc huszár által a korabeli hadak vonulása nyomát követő útvonalon mindössze két tápiómenti településen volt fogadás, addig 2014-ben április 4−5-én már hét község köszöntötte az emlékhadjárat résztvevőit. A központi rendezvények színhelye volt Nagykáta, Tápióbicske, Szentmártonkáta, Kóka, míg a menetgyakorlat résztvevőit Pándon, Tápióságon, Sülysápon fogadták szeretettel.

     Aki maga is évek óta járja az újkori hadak útját, bizonyíthatja, hogy nincs két egyforma hadjárat. Van változás a rendezvényt fogadó települések számában, az egyes helyszíneken zajló programokban, az egyenruhás és népviseletbe öltözött résztvevők, társrendező helyi egyesületek körében. Amíg pl. 15 éve egy autóbusznyi katonai hagyományőrző jelenítette meg a tápióbicskei ütközetet, addig jelenleg már egy vonatszerelvényt töltött volna meg a résztvevő huszárok, honvédek, tüzérek színes hada.

     Miután a központi rendezvény, a Tápió partján zajló csataimitáció országos attrakcióvá nőtte ki magát, a legtöbb résztvevő és a legszínesebb kavalkád ehhez a programhoz kapcsolódik. Különösen elismerésre méltó e körben Tápióbicske önkormányzati és civil körének az összefogása, melynek segítségével a Tápió bicskei oldalán egy valóságos gasztronómiai fesztivál megrendezésének lehettünk szemtanúi. Túlzás nélkül állíthatom: a két katonai hagyományőrző szövetség legnagyobb szabású összefogásának és a különféle korokat és fegyvernemeket, kultúrtörténeti értékeket ápoló hagyományőrzői seregszemléjének voltunk aktív vagy passzív résztvevői.

     A katonai hagyományőrző szövetségek korábbi években tapasztalt rivalizálása, néha ellenséges megnyilvánulása mára alkotó együttműködéssé szelídült. Ezt támasztja alá, hogy a hadjárat főparancsnoka Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Szövetség elnöke, a programigazgató pedig az a Fülöp Tibor Zoltán lett, aki mindkét szövetség megalakításában, az emlékhadjárat kezdetektől való szervezésében játszott meghatározó szerepet. Mellesleg mindkét szövetség tagegyesületei – függetlenül az elnökségek mindenkori viszonyától − az elmúlt évek során egymást támogatva, bajtársi kapcsolatban szervezték a csatabemutatókat, felvonulásokat, ünnepségeket. Így volt ez természetes, hiszen minden magyarnak közös a történelme, azt nem sajátíthatja ki senki sem.

 

Nagykáta a 26. emlékhadjáratban

 

Miként 310 éve II. Rákóczi Ferencet, 165 éve a Jászberény felől érkező Kossuth Lajost, 1989-ben az abban az évben várossá avatott települést illette a hadjárat első tápiómenti köszöntése. Április 3-án a városi könyvtárban nyitották meg dr. Tőzsér Gábornak a tavaszi emlékhadjárat korábbi eseményeiről készült fotóinak kiállítását. Egy nappal később a 26. sorozat alkalmával a huszárok a Jászberényben töltött éjszaka után az egreskátai Birkacsárdánál tartott rövid megálló után érkeztek Nagykátára, vagyis a Tápió mente területére.

     A két nagykátai gyermekkorú hagyományőrző csapat alkotta Kossuth-zászlóalj hatodik alkalommal köszöntötte a Tápió mente központjában jászsági barátait, a jászdózsai hagyományőrzőket. Egy nappal korábban a jelenlétünkben történt Dósán az Első Jászkun Honvéd Emlékzászlóalj megalakulása, s a korhű egyenruhában levő egység a népfelkelőkkel kiegészülve a hadjárat háromnapos programjának lett tevékeny résztvevője. A Város Napja ünnepség rendezőitől elvárható lett volna a vendégek köszöntése, annál is inkább, mert ez a csapat saját költségén jön el öt esztendeje minden évben Kátára, hogy aktív közreműködésével a település rendezvényeinek fényét emelje.

    2014. április 4-én 13 órakor a két zászlóalj négyszöget közbezárva sorakozott fel a Szabadság téren, szemben a Pilaszanovich kopjafával. A hős huszárhadnagy emlékét őrző emlékjel két oldalán egy nagykátai és egy jászdózsai gyermekhonvéd – talán olyan idősek lehettek, mint a 17 évesen elhunyt gyermekhős − állt díszőrséget. A kopjafa tövében már ott volt egy koszorú, melyet nem sokkal korábban Pilaszanovich Irén, a hagyományőrzők példaképe családjának leszármazója helyezett el.

    Az ünnepségen jelen volt Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet alapító elnöke is. A katonai tiszteletadás után négy hagyományőrző – Bárdy Gergő, Bárdy Dániel, Szécsényi Bálint, Kovács Károly − vehette át a „Nemzeti hagyományőrző” kitüntetést. A 20 éve alakult Kossuth-csapat 17 évesen elhunyt egykori hagyományőrzője, Simon Imre Antal emlékét őrző kitűzőt a család jelenlétében a két nagykátai csapat egy-egy tagja – Farkas Boglárka és Pethes Dániel − kapta meg a csapatvezetők javaslata alapján. A Kossuth-csapat két tagja – Kármán Bálint, Tóth István − kapott még elismerést – teljesítve előzetesen a cím viselésének feltételét, az egyéves próbaidőt − a „Nagykáta hagyományőrzője” kitűző átvételével.

     A két zászlóalj kísérőikkel együtt a Szabadság téri ünnepség után zárt alakzatban átvonult az egykori Keglevich-kastély udvarára. Amiről a szónok a hadjárat hivatalos programja részét képező koszorúzási ünnepség kezdetén nem beszélt: 15 évvel ezelőtt, 1999. április 4-én avatta fel itt a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat vezetőjének javaslata alapján elhelyezett emléktáblát Bodrogi Györgyné akkori polgármester és a közelmúltban elhunyt Katona Tamás történész.

    Miután Nagykátán egyedül a 20 éve alakult gyermekcsapat viseli Kossuth nevét, a szabadságharc politikai vezetőjének az emléktáblája előtt a koszorúzási ünnepséget eddig minden évben ez a hagyományőrző csapat szervezte. Múlt időben beszélek, mert 2014-ben az önkormányzat már nem tartott igényt a szolgálatunkra. Így fordulhatott az elő, hogy az egykori hadikórházban ápolt huszárhadnagy családjának jelenlévő leszármazottját –aki évek óta résztvevője, kitüntetés adományozásával támogatója a Város Napja rendezvényeinek − senki sem köszöntötte. Függetlenül a barátságtalan előzményektől – a gyermekkorú hagyományőrzők vezetőjét nem hívták meg a hadjárat előzetes egyeztető megbeszélésére, a Város Napja programjában a közreműködők között nem szerepelnek az emlékhadjárat hivatalos társrendezői, a ’48-as egyenruhát viselő gyermekhonvédek − hívatlanul is elmentünk, díszőrséget adtunk, katonai tiszteletadást mutattunk be. Mellesleg ezen a napon – miként a korábbi években is − a nagykátai Város Napja rendezvényein a legnagyobb létszámú katonai hagyományőrző egységet a gyermekkorú katonai hagyományőrzők adták.

    Az emlékezések sorában ezen a napon a harmadik helyszín a tápióbicskei ütközet első köztéri emlékműve, az 1897-ben avatott un. „ötgolyós” Gerendai-féle emlékmű volt. Itt mindkét zászlóalj egy-egy katonája adott díszőrséget, s a méltató beszéd után katonai tiszteletadásra emelték fegyverüket Szabó Jóska, Koroknay Dani, Pilaszanovich Béla mai utódai.

    A Város Napja ünnepségen a honvédgyalogságot teljes egészében a jászdózsai és a nagykátai gyermekzászlóaljak alkották. Mögöttük sorakoztak fel a huszárok, míg a tüzérséget a hivatalos közreműködői státusszal rendelkező Nagykátai Honvédtüzér Alapítvány tagjai képviselték. Ünnepi köszöntőt dr. Pap Terézia alpolgármester asszony mondott, majd Kedves Gyula hadtörténész méltatta a történelmi napok eseményeit. Átadásra kerültek a közszolgálati nívódíjak – Ulrich Péterné, Czakó Károly, Fehér Pál részesült ebben az évben ezen elismerésben −, ami után a Tápiómente Táncegyüttes verbunkos toborzója színesítette a város ünnepének központi programját. Velkei Bálint által előadott dal, a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” nagy sikert aratott. Kocsis Zoltán tárogatón előadott Magyar takarodója a műsor végét jelezte.

    A katonai hagyományőrzők Dózsa György úton haladó felvonulását a Káplár Béla kat.hő. százados vezette honvédtüzér csapat vezette. A temetőben az 1988-ban kialakított honvédparcellánál koszorúzás és katonai tiszteletadás zajlott. A sírkert végében nyugszik az emlékhadjárat két egykoron volt meghatározó alakjának, Jakab Lászlónak − 10 éve temettük el − és Jakab Eleknek a sírja. Itt minden fegyvernem együttes tisztelgésére, koszorúk elhelyezésére került sor.

    A csatamezőre a város által biztosított autóbusz segítségével jutottak ki a nagykátai felnőtt és gyermekkorú hagyományőrzők.

 

Folytatás itt

Ajánló

Feltöltve: 2014. április 27., hé 

A Tápió mente negyedszázada társrendezője a tavaszi emlékhadjáratnak

Basa László