VARGA DOMOKOS GYÖRGY

 

 

Azt hiszem, végképp kijelenthetjük: a Magyarok Szövetségének mint testületnek egy életre vége van.

 

Tudom, megérdemelne a téma egy mélyebb, átfogóbb elemzést. Ám a történet velejéhez tartozik, hogy e sorok íróját – az írót, újságírót, főszerkesztőt – házátépítésre várják ma is, mint immár hetek óta. Nincs ideje és nincs ereje – és talán hangulata sincs – azzal foglalkozni, hogy miért szakadt most már teljesen és visszavonhatatlanul ketté az egykor csodálatos napokat látott szövetség. Hogy most már két különálló csapat igyekszik két külön helyszínen megszervezni a Magyarok Szövetsége legnagyobb szabású és hatású rendezvényét, a Magyarok Országos Gyűlését.

 

Egyik nap még ez a hír jut el a Szilaj Csikóhoz: lesz idén is MOGY, Vukics Ferenc kézbe vette az ügyet.

 

Másnap már ezzel a hírrel érkezik másik munkatársunk: 

 

Lesz  rendezvény: Magyar szer a szeretet jegyében címmel. Célkitűzés: A zaboraljai magyar óvoda megsegítése. Péntek:  Nagyboldogasszony ünnepség a templomnál, szombat, vasárnap közös együttlét előadásokkal.

 

Ezt erősíti meg hamarosan egy körlevél is.

 

Tisztelt Barátaink!

Örömmel értesítelek benneteket, hogy ez évben is megrendezzük az Országos Gyűlésünket. A helyszín: Verőce, ahol Bethlen Farkas polgármester örömmel adott helyt rendezvényünknek! Verőcén épült meg a Kárpáthaza temploma, és annak környékén van lehetőség a Magyarok Szövetsége Mozgalom Országos Gyűlésének megrendezésére. (...)

 

Az aláírók: Rajkai Zsolt, Németh Zoltán, Molnár Ervin – országos elöljárók

 

S végezetül a másik oldalról is vannak friss fejlemények. Elég lehangolók. A „Magyarok Szövetsége” (az egyesület) közleményben tudatja, hogy „a Magyarok Országok Gyűléséért Egyesületnek nem áll módjában a 2014. évi Magyarok Országos Gyűlését megrendezni”.

 

Aki a részletekre kíváncsi, kattintson ide:  http://magyarokszovetsege.hu/2014/07/mogy-2014/.

 

A közlemény azzal biztat, hogy megkezdik a 2015. évi (és azutáni) helyszín keresését. Végül pedig megtudhatjuk:

 

„A Magyarok Országos Gyűléséért Egyesület igény esetén felajánlja segítségét a MOGY-hoz hasonló rendezvények megszervezéséhez, de fenntartja a jogot a »Magyarok Országos Gyűlése« és annak »MOGY« rövidítésének, vagy az elnevezés illetve rövidítésre sugalló elnevezések bármilyen használatához!”

 

Itt az aláírók: MOGY szervező csapat és Gallai Magdolna elnök, Bődi Szabolcs alelnök, Vukics Ferenc alelnök, Nagy László alelnök

 

Nos tehát, tisztelt Olvasó, az egykori szövetségesek, íme, nem szövetségesei többé egymásnak. Az egykori tiszta szándékok – mindenekelőtt a közösségépítés – háttérbe szorultak, a mellékesek – így például: országos eseményeken magunkat megmutatni, felmutatni – előtérbe nyomultak. Nincs ezzel semmi baj, tisztelt Olvasó, ha arra gondolunk, hogy Gyurcsányék alatt a magyarság viszonylag egyértelműen tudhatta, mi az, amit nagyon nem akar, amiért kész összefogni, határtalan áldozatokat hozni; ma pedig nem olyan kristálytiszta, a hatalomban ki velünk s ki ellenünk. Milyen elsődleges és halaszthatatlan feladatai vannak a társadalmi önszerveződőknek?

 

Tisztelt Olvasó, a Szilaj Csikó sorsát is nyilván befolyásolja ez a szűkebb és tágabb közéleti környezet. Amikor mint az – eleinte nyomtatott – újság önkéntes készítői, úgy hatvanan, belevetettük magunkat a szövetség támogatásába, nagyjából tudtuk, miért kell magunknak is erőfeszíteni. Akkor az újság volt az első, nem a házépítés. Ma a házépítés a fontosabb. Ám az  áthangolódott célok sem feledtetik velünk immár sohasem, hogy az egykori közösségépítés milyen óriási emberi haszonnal járt. Számtalan hasonló ívású, érzületű ember találkozott akkor valóban a szeretet és a jobbítani akarás jegyében, s ezek a kapcsolódások, egymásra találások azóta is bőségesen élnek, lélegeznek: elemészthetetlen napi gazdagságot jelentenek életünkben.

 

Ha másképp nem, akkor úgy, hogy írom egyik szakadatlanul szövetségesemnek, Szabó Bélának, milyen nagy munkában vagyok mostanság, s hogy még kevesebb időm maradt közdolgokra. Ő pedig egy másik építkezés emlékének felidézésével felel: édesapja 60 éves múlt, ő pedig 30 éves volt, amikor 1984-ben nekiláttak emeletet húzni a házukra a bővülő családnak – ugyanis egy évvel korábban megszületett a fia. „Régi szép emlékek, még nem fogyatkozott, csak gyarapodott famíliánk” – írta, s mellékelt egy egykori verset is, éppen harminc éveset, méghozzá az édesapjáét.

 

Tisztelt Olvasó, mint ugyancsak lelki szövetségesünknek, hadd adjam én is tovább e verset. Látszólag nem akkora esemény, mint egy MOGy, ám valójában ezek az igazi kis építőkövei a jó szövetségnek. Amelyekből majdan bösztörpusztai emelkedett együttlétek, hangulatok is újrateremthetők.  

 

                                                     

                       

                             

          Csepeli Szabó Béla

 

ÁLMAINK TETŐTERÉBEN 

Építkezünk...

          Ó, te magas ég, micsoda élet:

          "magad uram, ha nincsen pénzed!"

bíztatjuk egymást esztendők óta,

          hol káromkodva, hol mosolyogva,

s horpadt tetőnk nyergében imbolyogva

          bele-bele nyargalunk az Időbe,

esőbe, szélbe, ködbe,

          miközben félve reménykedünk,

hogy egy-egy lenge deszkaszál

          nem billen át az égbe velünk...

 

Építkezünk,

          s bár néha-néha elhagy az erőm,

          mindhiába int féltőn a család,

hogy ez a munka már nem nekem való,

          én nem kímélve fáradt szívemet,

lám, ma is itt teszek-veszek,

          itt dolgozgatok, fúrok-faragok

szép földi álmaink égi tetőterében,

          fiam kezéhez fel-fel nyújtogatva

egy-egy szerszámot, friss lécet, szeget,
s mert nem csak költő, munkás is vagyok,

          olykor magam is kicserélgetek

          néhány rossz, csorba cserepet

a fejünk felett,

          s helyükre fényes és erős,

          új cserepeket rakok...