Jönnek vadcsapásokon, szárazon és vízen

űzi-hajtja kibombázott nyáját

a vérengző imperializmus.

Jönnek a hajszolt vadak 

úttalan utakon, keresik túlélésüket,

keresik menedéküket, új hazájukat,

s találják újabb és újabb sátrukat. 

Boldogabbnak látszó népek

várakozó irtózattal néznek 

az ijesztő áradásra, 

e fojtogató, fuldokló emberiségre, 

emberek vérével kereskedőkre,

haszonleső multik versenyében

nézünk a megkeveredett Európa-gyilkosokra,

űzöttekből majd űző barbárokra,

keresztet sem vető, 

temetetlen vesző hazákra.

Ez volna hát szép fajunk végromlása?

Hol kezdődött Nyugat alkonya?

Afrika felosztásában? Vérszomjas

gyarmatbirodalmakban? Lipót király

Szabad Államában? A Belga-kongói

gumifák alatt gyerekek kezének levagdalásában?

A civilizátorok brüsszeli diadalívére

fröccsent Lumumba vérében? 

S kiket szolgálnak a halálra szánt

őrültek, a vallási áldozatok-gyilkosok? 

Hol kezdődött a kapitalizmus haláltusája?

A család, a haza, a hit bomlásában.

Elűzöttek, becsapottak

életén vett haszonról alkudoznak

és gyilkolnak is jól öltözött gonoszok, 

birodalmakat építenek, de sehol senki

sem védi meg az ártatlanokat.

Engem is megzsarolhatnak,

engem is kifüstölhetnek a házamból,

s mehetek kereszttel és karddal a vak világnak,

gyanús vagyok, menedéket sehol sem adnak.

A nyolcvan milliós törökök 

lágerekbe gyűjtik a menekülteket, ránk zúdíthatják

a világ muszlimjait,

pénzzel, fegyverekkel, EU-tagsággal  

Európán elsokasodnak és elhatalmasodnak. 

– Ha már magunkban sem bízhatunk,

kiben bízhatnánk, Jézus Krisztusom?

Jézus Krisztusom! 

 

2016. Nagypéntek