A Magyar Szent Korona kutatásának új területe nyílt meg

 

Korszakhatárhoz érkezett a tudományos kutatás egy – a közelmúltban megjelent – könyv tartalma alapján.

     A „Megszólal a Korona” főcímmel, és  „A Magyar Szent Korona vallomása a bennfoglalt számok segítségével” alcímmel „büszkélkedő” kötet címlapján még egy összetett mondatnyi al-alcímmel találkozunk: „Hogyan függ össze a Magyar Szent Korona, a thébai őskeresztény kápolna, egy Felső-Mezopotámiában kiásott ezüsttál, a sakktábla, a Hórusz-törtek, a számítógépes szoftverrendszer, a Föld sugármérete, a Védák versállománya, a Káma-Szútra, a Chausant Yogini templom, a Magyar Királyság vármegyéinek száma − az élővilág génállományával?”

 

Amennyire szokatlan, meglepő és formabontó a cím – annyira találhatjuk annak a könyv tartalmát is.

 

     Mivel a Magyar Szent Korona igen szerteágazó s komoly mértékű szakirodalommal bír, általánosságban nehezen véljük reálisnak, hogy olyan új dolgot lehet róla találni, írni vagy kitalálni, amely nem a meglévő adatok, szakvélemények újbóli csoportosításáról szólna, azok alapján új feltételezések, tézisek felállítását, netán eddigi okfejtések cáfolását, morzsolgatását tartalmazná.

Tudjuk jól, hogy a Korona fizikai vizsgálatát több ízben elvégezték, komoly aranyműves szakemberek részvételével. Tudjuk, hogy – idehaza és külföldön – számos tudós vizsgálta: fizikusok csoportja, orvosok csoportja, művészettörténészek, komoly múzeumi szakemberek, sőt eszmetörténészek is. Analógiákat kerestek és találtak számos középkori stílusban és műtárgyban. Honnan lehetne tehát ÚJ ADATOKAT, MEGLÁTÁSOKAT, VALÓSZÍNŰSÍTÉSEKET „elővarázsolni”?

 

Szerzőnk, Jéga Szabó Ferenc – ki önmagát egyszerűen a „vallomások” tolmácsának és formába öntőjének állítja – a címhez hűen a Magyar Szent Korona – rajta keresztüli – önvallomásáról szól. Állítása és leírása szerint a teljes anyag – mely egyébként a Koronán lévő (mérhető vagy számolható) számokon alapszik – „ihletszerű” állapotok sorozata nyomán keletkezett. Ez számunkra lehet különös, lehet hihetetlen, lehet abszurd, sőt belemagyarázott is. Tény viszont, hogy ilyen állapotot ismerünk, a fogalom „mindennapi”: alkotók nagy sora számol be – s fogadja el ezt a külvilág – ilynemű alkotási folyamatról.

     Tételesen viszont a következőt látjuk: az emberiség kultúrtörténetében meglelhető számok, adatok – melyeknek nagy területét mutatja be a szerző – arról beszélnek, miszerint a középkort megelőző emberiség, úgy az ókorban, mint a „történelem előtti” korban, olyan mérvű tudásokkal rendelkezett egyes egyedeiben, melyeket ma nehezen hinnénk/hisszük el.

     Viszont, bizonyos számok az emberiség kollektív hagyományába, kvázi kollektív tudatába beépülve mutatják ezen nagykozmoszi és mikrokozmoszi (naprendszeri), valamint mikro-mikrokozmoszi (emberi) „működési” rendszereknek, azok jellemző számainak ismeretét.

 

Fenti bonyolult mondatok után fogalmazzunk egyszerűbben: a koronakutatás a mai időkben „egy helyben topog”. Ennek oka, hogy a felmérésileg, valamint a művészettörténetileg, régészetileg, forráskutatásilag fellehető anyag igen nagymértékben felderített. Ebből nehezen nyújtható új adat.

 

A könyv tartalma egy teljesen újszerű nézőponton alapszik: a fent említett kultúrtörténeti anyag mozaikjainak – analógiákkal ellátott – darabjait helyezi a Korona mérhető vagy megolvasható adatai mellé/közé. Ezzel olyan jelentésbeli és többször szimbólumjellegű analógiákhoz juttat bennünket, melyek egy teljesen új Korona-képet építenek föl.

     Nagy erénye a műnek, hogy az eddigi téziseket nem támadja, hanem mindenkinek saját ítéletére bízza az anyag értékelését és az eddigi ismeretei kiegészítését – esetleges revideálását. Mint fogalmaz: „ Nem kívánok meggyőzni, nem kívánok bizonyíthatatlan, misztikus, elvont – netán ezoterikus – téziseket felállítani, sem faktumokat kijelenteni. Felmutatom, amit találtam, s mindenki azt kezd vele, ami neki jólesik.”

Idézzük egyik opponensét, Dr. Molnárfi Tibort, a Szent Korona Társaság alelnökét:

 

„Jéga Szabó Ferenc tanulmánya – ahol a FOGALMAK kozmosszal való összefüggéséről szól – újszerű, és tudományos érdeklődésre tarthat számot, illetve a ’tudomány’, a Szentkorona kutatás szempontjából is fontos. Közlése ezért időszerű lehet. Dr. Molnárfi Tibor”

 

Lezárásul néhány mondat az „Ajánlás”-ból:

 

„Megfontolásait érdemes továbbgondolni, kiegészíteni, összevetni más feltételezésekkel. A szerző írásából láthatóan és kiérezhetően kész a folyamatos kiigazításokra, kritikai észrevételek elfogadására. Ezek bedolgozása a még nem lezárt végső összegzést készíti elő. Igazi értékét ez adja meg, mert a Szent Korona kutatásának sajátos új oldala eredhet ebből. (…) A könyv nem kínál könnyű szórakozást. Csak elmélyülve, állandóan latolgatva szabad olvasni. Így viszont átélhetjük a gondolkodva befogadás, újabb ismeretek élményét. Az olvasottak sajátunkká lesznek, jobban megismerjük nemzeti kincsünket s összefüggését az egész világgal, helyesebben a világegyetemmel. Ahogy mondani szokták: bárhol kezdjük gondolkodásunkat, eljutunk mindenhová, mert minden összefügg.

     Nincs független ismeret, nincs egyedülálló tudás. A Szent Korona esetében mindez fokozottan érvényes. Kezdjük tehát szellemi kalandunkat.

Szeretettel ajánlom a könyvet.

 

Bakos Batu

a Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrendjének nagymestere”

 

Szeretettel ajánljuk mi is.

 

(A Panoráma c. kiadvány (2015. 3. sz.) alapján)