Bevezető  

 

A Szent Korona születéséről és történetéről az elmúlt évtizedekben egyre többet tudtunk meg. Tisztázódott, hogy a korona abroncsát és keresztpántjait egy időben készítették, hogy stílusa alapján az avarhun kincsek sorába illik, hogy zománcképeinek legközelebbi párhuzamai a Kaukázus vidékén maradtak fenn. 1992-ben a stíluspárhuzamok és más, elsősorban történeti adatok alapján egy szegedi előadásomban már hangot adtam ama felismerésemnek, hogy a Szent Korona mervi ötvösök alkotása, Irán hunok által uralt északi vidékéről származik. Ezt részletesen kifejtettem az 1999-ben megjelent A magyarság jelképei c. kötetemben is, valamint néhány további tanulmányban és cikkben.

     Időközben újabb adatokat is találtam, amelyek a korona mervi születéséről alkotott tételemet alátámasztják. Amíg az egymásnak is ellentmondó akadémikus eredeztetés-elméletek puszta feltételezéseken alapszanak, és a Szent Koronán ellenőrizhető ötvöstechnikai stb. tényekkel sincsenek összhangban; addig az ismert történeti források egybehangzóak a Szent Koronát szülő folyamat leírásakor: a Szent Korona születését az avarhun korba teszik. A török kútfők tanúvallomása nem érthető másik koronára, korra vagy földrajzi területre. Nincs ezeknek ellentmondó további forrás sem, amely máshová tenné a Szent Korona készítésének helyét és korát, ugyanakkor a török adatokat más források megerősítik.

     Ezeknek köszönhetően ma már a Szent Korona készítésének körülményeit és Kárpát-medencébe vezető útját nagy biztonsággal meg lehet rajzolni. Bizonyosnak látszik, hogy ez a fejedelmi ékszer az első avarhun honfoglalókkal érkező szabírok féltett kincse volt. A magyar krónikák szóhasználatával élve úgy is fogalmazhatunk, hogy Csaba királyfi idősebb fiának visszatérő népe hozta magával.

 

Történetírók a Szent Korona születéséről

 

Ibrahim Pecsevi török történetíró „azt állítja, hogy ő hallotta a magyaroktól ezt a nyilatkozatot: a korona 3000 esztendős; Iszkendertől (Nagy Sándor) örökölte Nusirván (Kürosz) s ettől szállott mi reánk. Továbbá Mohammed Emin nagyvezír 1768-ban azt írta Kaunitz herczegnek, hogy az osztrák császár – mint a Nusirván idejéből maradt korona örököse – egyedül érdemli meg az ’imperator’ czímet.” (Thúry/1893/343, 344) Nagy Szulejmán 1529. évi hadjáratának leírása szerint a Tas falu melletti állomáson a pasa lóháton összegyűjtvén a bégeket, előhozatta a magyar királyoktól viseltetni szokott koronát s megmutatta nekik, ezt mondva: „Ez a korona Nusirván idejéből maradt fenn.” (Katona/1989/127).

     Bár a török történetírókat az akadémikus kutatásban nem szokás komolyan venni, Nusirván és kora nem vethető el, amikor a korona eredetét kutatjuk. Közismert tény, hogy a finnugrizmus egyik  legfontosabb célkitűzése a hun-magyar azonosság tagadása. Ha ezt a tudományon kívüli attitűdöt levonjuk a szerzők állításaiból, akkor csak az marad, amit a források világosan elmondanak, miszerint Perzsia hunok-járta határterületein született meg a Szent Korona. 

     Fontos, hogy a török kútfőkben az ékszer azonosítása kétségtelen. Nem valamilyen másik koronáról van szó, mert ezek a török adatok világosan a Szent Koronáról beszélnek. Amint az is bizonyos, hogy a magyarok szabírhun elei valóban kapcsolatban voltak Nusirvánnal és e távoli, a magyar akadé- mikus őstörténetírásban nem sok nyomot hagyó iráni uralkodónak volt oka és alkalma is arra, hogy koronát ajándékozzon eleinknek.

     Néhány, a történettudomány előtt régen ismert adat lehetővé teszi, hogy mindkét fenti kérdésre igennel válaszoljunk. A tudományellenes finnugrista prekoncepciók fenntartása érdekében figyelmen kívül hagyott források a Szent Korona születéséről tanúskodnak.

     Ezzel – úgy véljük – a tudományos igényű koronakutatás kétszáz évének legnagyobb kérdése oldódott meg. Több forrás alapján nagy biztonsággal azonosítható a Szent Korona készítésének ideje, helye és alkalma.

     Nusirván, azaz Khoszró Anosirván, akit Küroszként is emlegettek (de nem volt azonos az óperzsa Kürosszal) a Karnamagban leírja, hogy befogadott országa északi területeire (Azerbajdzsánba, az alán határokra és a mervi oázisba) egy 53 000 fős népet, amelynek 20 000 kitűnő lovasa volt. Hét törzsre osztotta őket, és kagánokat nevezett ki föléjük – amely alkalom lehetőséget kínált a Szent Korona és talán a jogar átadására is.  

     Nusirvánhoz kötik a Kaukázustól északra fekvő két város: Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar alapí- tását is – azaz Nusirván bizonyosan kapcsolatban volt magyar népességgel. A Szent Korona a magyar nép számára született meg, amely akkor a szabír nevet viselte.

     Bár a török történetírók egyértelmű feljegyzései nem hagytak mély nyomot a koronakutatásban, Nusirván (Kürosz) és apjának, Kavádnak a kora nem vethető el, amikor a korona eredetét kutatjuk. Vannak ugyanis további adatok és megfontolások is, amelyek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Perzsia hunok-járta határterületein született meg a Szent Korona.

 

***

 

A folytatás itt olvasható.

 

A szerző előadása pedig itt tekinthető meg.

Varga Géza könyvei