Ki-ki döntse el, szegényebb lesz-e a világ, ha Dezső Ilona Anna versei és novellái többé nem jelennek meg. Oly kevés kell ehhez – mint ahogy voltaképp ahhoz is, hogy mégis  megjelenjenek s életünk kísérői legyenek.

 

„A holnap? – veti fel a szerző nekem szóló magánlevelében. – Arra én nem is merek gondolni. Ma vagyunk, ma írok, nevetséges példányszámban, füzeteket adok ki, hogy megmaradhassanak akkor is az írásaim, ha már esetleg én nem leszek. 50 példányban tudom szerkeszteni ezt a füzetecskét (ezt előfinanszírozta a nagyobbik fiam), s  a következő csak akkor mehet nyomdába, ha ebből 30-at el tudok adni, hogy ki tudjam fizetni a következőt, és ne kelljen sokkal megpótolni, mert az az adóssághalmaz...” – és innen most nem folytatom, kedves Olvasó, a sorozatos balszerencsét, mert ez már csakugyan magánügy, akármennyire közös ügyünk, közös életünk is... Inkább azt adom tovább, amivel a szerző tisztelt meg engem, barátait, ismerőseit:

 

Nagy örömmel mutatom be legújabb válogatott verses füzetemet.

Ez egy versekből és prózai írásaimból összeállított füzetsorozatnak az első része.

A füzetben 72 válogatott vers-mű található, 50 oldalon. Fogadjátok szeretettel!

Akit érdekel, nyomdai áron szívesen hozzásegítem. 

(Kérlek terjeszd, hogy sikerüljön a többi részét is kiadni! Köszönöm!)

 

Belelapozok a kínálatba, s mi tagadás, megragadnak a kissé melankolikus, ám élettel teli s  ragaszkodással átszőtt versek. Végül ezt választom ki közülük, kedves Olvasó: