Hűséges Szilaj Csikó-olvasóink talán emlékeznek még Vargha Anna történeteire, a később könyvként, nyomtatásban is megjelent Levelek Skóciából című elbeszélésfüzérre. S remélhetőleg annak egyik szereplője, Panka sem merült még feledésbe. De legjobb, ha felidézünk néhány sort az idevágó fejezetből, méghozzá a Panka munkája címűből. Annál is inkább, mert Panka mostanában olyan boldog, hogy egeret lehetne fogatni vele: rendes, komoly, fizetős munkát kapott Edinburghban, Skócia fővárosában. Köszönhetően egy olyan szociális vállalkozásnak, amely – miként az Edinburgh News tudósításában olvashatjuk – a fogyatékos embereket segíti abban, hogy „az általános munkaerőpiacon munkát találhassanak”.

 

 

VARGHA ANNA  

Levelek Skóciából

 

Panka munkája

 

Kedves Olvasó!

Imádom a lányomat. Jegelem a térdemet az ágyban, és közben hallom, ahogy készülődik a munkába. Pénz megvan, a munkahelyi trikómat már ki kell cserélni, kulcs, mobiltelefon, igen, mama, nem tudnál adni nekem egy papírt és ceruzát, ami elfér a zsebemben, hogy fel tudjam írni, mennyibe kerül az a ceilidh (skót táncház), amelyet a faliújságon hirdetnek? Odasántikálok a táskámhoz, és adok neki. Még van időm, ugye? Bőven, te drágaságom. S már indul is.
     Minden nap kora reggel magától kel, és kikészíti az egész családnak a reggelit. Megfőzi a kávét. Mindenki megkapja a kedvenc müzlijét. Az emésztés kedvéért még megtetézi korpával és mindenféle magokkal. Tamás kakaót iszik, papa, mióta magas a vérnyomása, gyógyteát. Kis kancsókban ki-ki megkapja a megfelelő tejet. Tamás és Panka 4%-osat, mi, a magas koleszterin szintű szülők a 1,5-eset. Majd halkan bekopog a hálószoba ajtaján, és közli, kész a reggeli. A királynak sincs ilyen jó dolga.

 

(folytatás: itt)

 

 

 

 

S akkor most már jöhet az Edinburgh News tudósítása.

 

 

 

 

Tizenegy fiatal végzett

a bezárástól éppen megmentett Engine Shed-ben

 

 

 

Csak hetekkel azután, hogy az Engine Shed-et megmentették attól, hogy a tanács megvonja tőlük a támogatást, az utolsó éves fiatalok büszkén a porondra léptek, hogy átvegyék a diplomájukat.

 

Tizenegy 18 és 25 év közötti fiatal  fejezte be a hároméves képzését a szociális vállalkozásban, mely azzal zárult le, hogy megkapták a élelmiszer higiéniai ismeretek elsajátításáról a bizonyítványukat.

 

Többek között ennek az  országosan elismert bizonyítványnak a megszerzésével segíti az Engine Shed a fogyatékos embereket abban, hogy az általános munkaerőpiacon munkát találhassanak.

 

Az is mutatja, hogy milyen eredményes ennek a szociális vállalkozásnak a munkája, hogy a 2013-ban végzettek közül kettőnek már sikerült is munkát találnia.

 

Az Engine Shed igazgatója, Marion Macdonald azt nyilatkozta, hogy néhány nehéz hónap után végre egy boldog alkalomra gyűlhettek össze. „Hogy megünnepeljük azt, amit elértek. Mindegyikük hihetetlen nagyot teljesített” – hangsúlyozta.

 

Mielőtt a végzősök a hároméves képzést elkezdték, az olyan mindennapi dolgok, mint hogy egyedül utazzanak buszon, vagy hogy egy csoport tevékenységébe bekapcsolódjanak, ijesztő feladatnak tűntek. Az, hogy vendégeket szolgáljanak ki, vagy ízletes ételeket készítsenek a vegetáriánus étteremben, jóformán elképzelhetetlenek látszottak.

 

De a végzősök sugárzó nevetése és túláradó önbizalma nem csak az ő kitartó munkájuknak az eredményét tükrözi, hanem  az elkötelezett itt dolgozókét is, akik nagy türelemmel irányították őket, hogy életüknek ezt a jelentős mérföldkövét elérhessék.

 

Mióta az intézmény – már csaknem 25 éve – megnyitotta a kapuit, több százan élvezhették gyümölcsét ennek a képzésnek, amely lépcsőt próbál teremteni az otthon és a munkahely között.

 

A nagyon népszerű sütödét és éttermet a bezárás fenyegette,  mert a tanács meg akarta vonni tőlük a fenntartásukhoz szükséges 211000 font évi támogatást. De az Evening News felhívta a figyelmet szorult helyzetükre, s hatalmas mozgalmat indítottak el, hogy megmentsék a létfontosságú intézményt. A Disability Alliance Scotland  (Értelmi Fogyatékosok Skóciai Szövetsége) kérvényt nyújtott be a döntés ellen, s ezt  több mint 10300-an írták alá.

 

A felháborodás szintje olyan mértékű volt, hogy a tanács beleegyezett: az intézmény egy újabb pénzügyi évre megkapja a támogatást. A távolabbi jövő azonban még mindig bizonytalan.

 

A 21 éves Ewan Blaiki sikeresen befejezte a hároméves képzést, ez azt jelentette, hogy ötször egy héten reggel 8.30-tól délután 4 óráig dolgozott a St Leonards Place-en található központban.

 

A látáskárosult és autista fiatalember önbizalma megnőtt és önállóság tekintetében is sokat fejlődött.

 

Most a Newingtonban lakó Ewan heti három napot az Enable Scotlandnál kertészkedik  és reméli, hogy hamarosan sikerül egy fizetős munkát találnia.  

 

„Itt megnőtt az önbizalmam, megtanítottak, milyen dolgozni és az idővel gazdálkodni”  – mondja, miközben boldogan majszol egy darab lepényt, amelyet maga is segített elkészíteni. „Nagyon sok új dolgot megtanultam itten. Az Enable Gardeningnél kertészkedem, és egy héten egyszer takarítok az Edinburgh Mariotte-ban.”

 

Édesanyja, az 51 éves Susan szerint Ewan hihetetlen iramban fejlődött az utolsó három évben.

 

A könyvelőként dolgozó édesanya erősen hisz abban, hogy ennek a vállalkozásnak nem csak az egyén a haszonélvezője, hanem az egész társadalom is.

 

„Csodálatos dolga volt Ewannak. Megtanulta, hogyan hajtson végre egy feladatot, megnövelte az önbizalmát, az önállóságát, és az igazi életbe is be tudott kapcsolódni.”

 

Az egyik végzős nem tudott eljönni, de a többiek megkapják a bizonyítványukat, és nem tudják leplezni, milyen sokat jelent ez nekik – és a családjuknak.

 

Stephani Bell, a Borders College vendéglátással és turizmussal kapcsolatos üzletkötői tanácsadója – ennek az intézménynek a segítségével történt az elmúlt két évben az Engine Shed-ben az élelmiszerhigiéniai képzés – a következőket mondta:  A fiataloknak e képzés lehetőséget ad arra, hogy olyan tudást sajátítsanak el, amelyet a normál munkapiacon kamatoztathatnak.  A múlt évi öt és az idei tizenegy tanuló mindegyike sikerrel szerezte meg a bizonyítványt, s ez kitűnő eredménynek mondható. Csodálatos volt látni az arcukat, amint átvették a bizonyítványukat. Mindannyian keményen megdolgoztak ezért. Álomba illő, hogy mit értek el.

 

Anna Gyöngy  25 éves, és Edinburgh Newington kerületében lakik. Most kezdte el a munkát a Fort Kinnairdban lévő Starbucksban, miután befejezte az Engine Shed három éves képzését.

 

Anna  Down szindrómával született. Mint mondja, az álmai váltak valóra ezzel a munkával.

 

Hozzátette: „Nagyon jó ezen a helyen dolgozni, és nagyon jó emberekkel dolgozom együtt. Mindig is szerettem volna munkát kapni a Starbucksban. Szeretem a vendégek után letakarítani az asztalt, és szeretem az ottani légkört is. A vendégek nagyon kedvesek. Szerettem a gyakorlati időt, amelyet az Engine Shedben töltöttem el, mielőtt megkaptam a munkámat. Segített abban, hogy olyan állást kapjak, amelyről mindig is álmodtam.”

 

Anna Magyarországon született, majd Franciaországban és Spanyolországban éltek, mielőtt Nagy-Britanniába költöztek. Több nyelven beszél, és mindig is a vendéglátóiparban szeretett volna dolgozni.

 

Édesapja, István,  62 éves matematika professzor szerint lánya sikerei és boldogsága elérésében az Engine Shed meghatározó szerepet töltött be.

 

Hozzátette: „Nagyon hálásak vagyunk. Nem hiszem, hogy e nélkül a hely nélkül ott tartana, ahol ma. Az álmai valósultak meg ezzel, hogy a Starbucksban dolgozhat. Kiskorától fogva egy kávézóban vagy étteremben szeretett volna dolgozni. Az adottságait beszámítva hihetetlen teljesítményt ért el. Emellett imád még hegedülni is. Szeretném, ha az Engine Shed örökké megmaradna. Fantasztikus létesítmény! Sokkal könnyebben kapnak munkát azok, akik részt tudnak venni ebben a képzésben.”

 

„Nagyon szerettem ide járni!”

 

Paul Knecht 20 éves, Queensferryben lakik, nem rég kezdett el Southside-ban, a Salisbury Armsban dolgozni, ahol szakácssegédként alkalmazzák. A korábbi Woodlands-i diák nagyon örült, amikor ebben a népszerű kocsmában kapott állást.

 

„Mindig is szakács szerettem volna lenni – mondja. – Mikor otthon vagyok, állandóan a konyhában csinálok valamit. Csodálatos. Voltak különböző saláták, amelyekről elképzelésem sem volt, hogyan csinálják.  Most már mindegyikről tudom, hogyan kell elkészíteni. Segítek a konyhában a szakácsoknak. Jelenleg csak az előkészítő munkát csinálom. Szeretnék továbbfejlődni, hogy azt csinálhassam, amit egy szakács csinál. A mamám és papám igazán büszkék rá, hogy megkaptam ezt az állást.”

 

Paul részt vett az Engine Shedben az egész hároméves képzésen, és a bizonyítvány osztáson az új egyenruhájában jelent meg. Elmondta, hogy a képzés segített abban, hogy önbizalmat szerezzen, és hogy megtanulja a mostani munkájához szükséges tudnivalókat. „Nagyon szerettem ide járni, és néhány igazi jó barátra találtam” – tette hozzá.

 

Kath Bellamy – ő felelős a fiatalok képzéséért – megállapítja: „Csodálatos látni, amikor elkezdenek egy munkát. Paul igazán ügyesnek bizonyult.”