Dr. Szabó Csilla vagyok, reumatológus, rehabilitátor orvos egy budapesti kórházban. Szeretném, ha elolvasnák ezt a levelet, és három végtagjával amputált betegemnek közösen segítséget tudnánk nyújtani.

 

Betegem – akiről levelem írom – kivételes helyet foglal el szívemben, lelkemben. Úgy érzem, fel kell hívnom az ő problémájára a figyelmet, és ezért kérek segítséget az ő ügyében. Az egészségi állapotában történt súlyos változásokkal dacolva, nála életvidámabb, ilyen pozitív energiákkal teli emberrel még nem találkoztam. Példálózni szoktam vele egészséges embereknek, akik feladják, depressziósok, rosszkedvűek.

 

Zsolt 18 éves korában szenvedett vonatbalesetet. Egy lány a vonatállomáson, leszállás közben a lépcső mellé lépett, és beesett a két szerelvény közé – nem igazán érthető, hogy öngyilkosság mennyire játszott közre. Pataki Zsolt segíteni akart, ezért lelépett a peronról a sínekre, és kirántotta a lányt. Sajnos a forgalomirányító ezt nem vette észre, és elindította a vonatot, amely Zsoltot maga alá gyűrte és szó szerint levágta a jobb lábát combtól, bal lábát térdtől és az egész bal karját. Coma, életveszély, túlélte…

     Akkor találkozott hasonló sorsú emberekkel, azóta összefogja a csapatot, így volt szerencsém megismerni őket.

 

A három végtagját is elveszítő betegem teljes értékű életet él. 2005-től vagyok az orvosa, hálás vagyok, hogy kezelhetem őt, mert mi – beleértve saját magamat is – olyan keveset küzdöttünk eddigi életünkben hozzá képest, hogy sorsa minta lehetne mindenkinek. Az utókezelések, rehabilitációk alatt nagyon jó orvos-beteg kapcsolat alakult ki közöttünk.

 

Sok mindent tudtam meg – ma 47 éves – betegemről. Balesete után portásként dolgozott. Ekkor szerezte meg a jogosítványát is, külön engedéllyel automata váltós személygépkocsira is. Soha sem érezte, hogy ő csökkent értékű lenne, mindig is dolgozni akart. Azóta is folyamatosan dolgozik. 2006- ig a Kossuth nyomdában, majd egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató kft-nél mint számítógépes adatfeldolgozó, bérszámfejtő. Családot alapított, három gyermeke van. Ülőröplabdázik mozgássérült társaival, több meccsüket láttam, melyet – anyagi segítség nélkül – saját maguk finanszíroznak. Maglódon él, családi házban. Pár éve elvált, azóta két kisebb gyerekét egyedül neveli, fia asztalos, lánya cukrásznak tanul. Otthoni életvitelében sokat segíti őt öccse és a gyerekek. Mégis, mindezek mellett, megfeszített erővel törekszik arra, hogy önállóan képes legyen megoldani dolgokat bizonyos élethelyzetekben.

 

Kiemelném még azt az esetet, amikor fél éve is kezeltem budapesti kórházunkban, és a speciális mozgássérült autóját (benne számára nélkülözhetetlen művégtag, laptoppal együtt) ellopták.

     Azonnal kihívtuk a rendőrséget, kértem a média közreműködését, Bochkor Gábor úr be is mondta a rádióban, hogy kéri a segítséget, hátha sikerül megtalálni az autót, de sajnos nem sikerült.

     Újra el kellett indítani a művégtagrendelés procedúráját! Tolókocsiban, passzívan is élhetné az életét, de ő jön-megy, dolgozik, sportol, nélkülözhetetlen a három végtagot pótló művégtag.

 

Az egyik ilyen megoldandó probléma a művégtagokkal való járás tökéletesítése. 1987 óta ugyanaz a szakember a műszerésze, aki megkülönböztetett figyelemmel, szakértelemmel készíti művégtagjait. Ezeknek a lábaknak van kihordási ideje, amit az OEP engedélyez. Természetesen minden betegnek saját, speciális személyre szabott eszközökre lenne szüksége. Különböző minőségű protézisek léteznek. Eddig egy régi, nehéz, izommunkával működő protézise volt.

     Nemrégiben volt a Rehabilitációs Kongresszusunk a Hélia Szállóban, és úgy gondoltam, meghívok néhány betegemet, ők az igazán jó kritikusok, hozzáértők. Mi csak felírjuk, a használók ők. 

     A legnagyobb segítséget  az Otto Bock protézisgyártó cég adta, akik  bemutattak egy új, mikroprocesszor vezérlésű protézisrendszert (KENOVO), lásd: http://www.ottobock.hu/protetika/labprotezisek/kenevo/ 

Fantasztikus, hogy egy pendrive-dugón keresztül vagy telefonvezérléssel irányítani lehet, hogy hegyre sétáló, teniszező, futó... funkcióban szeretné-e használni.

 

Először rögtön Zsolt betegem jutott eszembe, mert úgy gondolom, ez az eszköz segítené legjobban a mostani életvitelében. 47 éves, már nem tud úgy mozogni, mint 18 éves korában, amikor még a kutyát is levitte sétáltatni. A nehéz művégtagja miatt derékfájdalmai vannak, kevesebbet képes teljesíteni fizikailag.  Fájdalmai miatt egyre többször használja el-go mopedjét vagy ülőkocsiját. Egyre kevesebbet mozog, ezért súlyfeleslege is van.

Zsolt kipróbálta a C-leg Kenovo lábat, személyes tapasztalata nagyon kedvező volt, könnyedén, fájdalom nélkül tudott járni, autót vezetni, lépcsőzni.  Az eszköz alkalmazkodik a tulajdonosához, kevesebb az elesés veszélye, jobb a térdmozgás, fogódzkodás nélkül lehet lépcsőzni, lejtőn menni stb.

     A gyártó cég, Otto Bock értékesíti ezeket a műlábakat. A művégtagok ára átlagosan az egyszerűbb darabok tízszerese. Ennek, a Zsolt számára felajánlott eszköznek 10,8 millió forint az ára. Az OEP felé egyedi elbírálási kérelmet kell beadni, alaposan megindokolva, miért javasoljuk ezt a protézist. 

     Az OEP a betegéletutat, sérültséget, orvosi dokumentációkat felülvizsgálva dönt. Általában 70% erejéig támogatja az eszköz árát, a fennmaradó összeget a betegnek kell finanszíroznia. Ebben az esetben a még fizetendő összeg 3,24 millió forint lenne. (Ha pozitívan bírálják el a kérvényt, és 70% erejéig támogatják.) Ez az összeg nagyon magas, Zsolt és családja nem tudja kifizetni!

 

Mindent szeretnék megtenni, hogy én is segítsek Zsoltnak a fizetendő önerő összegyűjtéséhez, ezért segítséget szeretnék kérni mindenkitől, hogy egy mozgáskorlátozott embertársunkat támogassunk azon egyszerű törekvésében, hogy bár lábai nincsenek, mégis járhasson, futhasson, sportolhasson. (Mellékesen megjegyzem, ez csak az egyik művégtag…).

Adományokat a következő számlaszámra várunk:

10918001-00000085-99000007 Unicredit Bank

 

Köszönettel előre is: 

dr. Szabó Csilla