Feltöltve: 2016. ápr. 4., hé
(folytatásos regény)
2. rész
Nem tudhatom, másoknak mit jelent
ez a mindenki által tőlünk elkívánt kis ország.
Nekem szülőhazám…
Visszatérés gyógyultan
Gyarmat felől nagyobb csapat haladt Ság irányába. Rárósnál az egyik rész különvált. Ők a Kacsics nembéli Balázs úr várnépéhez tartoztak. Balázs úr rokoni szeretettel fogadta be a súlyos sebbel hozzá érkezett Orzsányi László urat. A fiatal nemes úr az Ipoly-Gyarmati birtokon kapott ápolás következtében felépült, bár bal lába − nyílsebe miatt, gyógyulása után − egész életére merev maradt. Arcát, testét másutt is hegek borították. Sebei tanúsították, hogy keményen védte otthonát, övéit, míg a vérveszteség, a sérülések következtében eszméletét el nem vesztette.
Lováról lezuhanva, Vajad és vitézei körülvették és kimentették a martalócok gyűrűjéből. A csapatból kikülönített egy erős csoportot, és a nagyasszony s a gyermekek mentésére küldte őket.
Először Zuvárra akarták menekíteni az asszonyt és a gyermekeket. A várat kifosztva, felégetve találták. Végül Szobon sajkások segítették őket Vácra, Kelemen püspök úr oltalma alá.
László úr védői kitörtek, és a hegyeken át, járatlan utakon elérték Jenőt, majd Gyarmatnál Balázs úr békésebb birtokait.
Míg uruk lábadozott, kémlelői felderítő utakat tettek. Orzsány, Csepel, Páld, Ganád helyén csak üszkös romokat találtak. Valamivel jobban járt Lontó, Zalaba, de a földek ott is parlagon maradtak. Lakosai üres tekintettel sorolták megölt uraikat, övéiket…
Lontón Kissallói Gerzson úr − jobbágyai élén − ellenállt, itt talán csak a dúlók kisebb csapata járt. Pár házat itt is felgyújtottak, néhány ember fejét beverték, ám komolyabb kárt okozni nem tudtak.
*
Amint a sebláz elmúlt, jobban lett, égetni kezdte hátát a derékaljul szolgáló medvebőr. Mind jobban hiányozni kezdett az otthon, László szervezete pedig lassan úrrá lett a sebek okozta lázon.
Míg sebeiből gyógyult, kiküldött kémlelők hírét hozták, hogy asszonya és gyermekei közül kettő egérutat nyert a pusztítók elől. A nagyobbik három fiú megharcolt a martalócokkal. Egyikük kis csapattal a nádorhoz ment, hírvivőként: tudatták a dúlás tényét, mértékét a királlyal.
Amint ereje engedte, hiába volt vendéglátója marasztalása. Vajad vezetése alatt, kiegészülve Balás úr várnépének pár vitézével, elindultak a felperzselt ősi birtok felé; Rárósnál aztán a segítő csapat barátsággal visszafordult.
Vajad kiválasztotta katonái közül a legmegbízhatóbbakat. Gyakorlott felderítő egységet képezett. Előbb ők keltek át a folyón. Mikor meggyőződtek arról, hogy biztonságos a környék, a többiek követték őket.
Szomorú látványt nyújtott Hont nagy része!
Orzsányban ép ház nem maradt, sőt a Boldogasszony templom is kiégett, bár falai kijavíthatóak voltak.
János úr mint királyi ember, tisztének megfelelően harcolt a maga és birtokos társai javainak védelmében, apatársa, Piry úr, úgyszintén. Mindketten hajlott korúak voltak, de tapasztalt katonaként, szülőföldjük szeretetétől áthatva küzdöttek, a túlerő azonban legyűrte őket. János úr melléből négy nyílvessző állt ki, Piry Tamás úr oldalából törött cseh kopja állt ki, mikor megtalálták őket. Holttestüket a rejtekükből előkerült népek a templom mellett helyezték nyugalomra. A sírokat a sági barát szentelte be.
A templom ékességei közül csak az alabástrom Madonna maradt sértetlenül. A falak festései kormosan, sérülten árulkodtak a martalócok tombolásáról.
A bal parton a fegyveresek szétszéledtek. Óvatosan mozogva meggyőződtek arról, hogy biztonságos a vidék.
A Felvidék, Hont vármegye dúlását kisebb bajnak tarthatta a király. Számára a Délvidék, a tengeri kijárat, valamint Erdély és a Balkán kapuja: Havasalföld hódoltatása, úgy lehet, fontosabb volt, mint a felső részeken amúgy is kiskirályként véle dacoló Mátyus úr, Borsa Kopasz urak cselekedeteinek megtorlása.
Mikor Erdély vajdája, Tamás úr tüzelte, akkor Basarab ellen viselt hadat.
Előbb úgy tűnt, az oláh vajda meghódol: békét, adófizetést fogadott. Tanácsadói azonban a kétkulacsos tartományúr ellen tüzelték Károlyt.
Míg az Ipoly vidékét dúlták Csák úr alvezérei, Károly király a rossz tanácsokat követte a távoli vidéken.
A királyt és hadseregét azonban Posadánál, a Vöröstoronyi szorosnál, Nagyszeben mellett déli irányban mintegy 30 kilométerre, egy magas hegyektől körülvett szűk völgyben lesből megtámadták. Az Úr 1330. esztendejében, november 9-étől négy napon keresztül tartott a csata, amelyben számos magyar világi és egyházi méltóság esett el. Maga a király is csak egy alattvalójának önfeláldozása árán menekülhetett meg. Amint a krónikás feljegyezte: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét, amit azután Dezső, Hédervári Dénes fia öltött magára…”. Így a havasalföldiek a hűséges úrfit hitték a királynak, és őt ölték meg. Károly Róbert így is csak nehezen menekült meg néhány híve védelme alatt: Csór Péter fia a menekülő királynak − "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" − átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.
*
A királlyal ruhát cserél híve: Hédervári Dezső
Az Esztergomi Káptalan, a Sági Konvent sürgető szavai nem maradtak hatás nélkül. Az ország fő ereje ugyan délen volt lekötve, de mire a király vert seregrészeivel székvárosába érkezett, elég erős csapat tartott északra, megbüntetni a békességbontó, pusztító haramiákat.
A dúlók a királyi sereg jöttének hírére azonban köddé váltak.
Orzsányi László úr − már hazatérőben − maga is szervezkedni kezdett a felbőszült nemesekkel a rablók megkeresésére, megbüntetésére.
− Aki igen siet, később végzi a dolgát − hűtötte urát Vajad, a sokat tapasztalt katona.
Valóban, előbb felmérte a pusztítás valós mértékét. A két falu, Alsó- és Felsőorzsány első látásra elpusztultnak tűnt. Ép ház egyik helységben se maradt, az alsó falu, a jobbágyok otthonai porig rombolva. A nemesi utcasor kiégett falai elkeseredett haraggal töltötték el.
A templomhajóban elérzékenyülten állt az alabástrom féldombormű alatt. Itt a kegykép volt tanújuk, mikor megfogadták későbbi asszonyával, hogy összekötik életüket. E körül a templom körül nyugszanak ősei.
A Madonna fájdalmas mosolya biztatásnak tűnő üzenetet hordozott:
− Rajtad áll az újrakezdés. Neked élnek fiaid, leányaid és asszonyod! − mondta az Istenszülő Szűzanya.
A kiégett szentegyház és körülötte szerettei, barátai fejfája bánattal, mind nagyobb keserűséggel töltötték el, amint a szeretett táj is, ahol született, ahol emberré cseperedett. Lelke mélyén a jogos bosszú is munkált.
Egyedül lovagolt ki a folyóhoz. A rév romjaitól felfelé, a csikólegelőig és tovább, Tésáig léptetett pej hátasával.
A lovászok, csordások, kondások, a földművelő jobbágyság jelentését csak másnap fogadta. Orzsányban a lábasjószághoz tiszttartót fogadott, aki maga gondoskodott lakásának felépítéséről az orzsányi birtokon. Egy ekealja föld megművelését kapta saját szükségletre. Előkerült a sebtében elvermelt gabona egy része is. Szűken kitelt belőle magának és népének az élelem és vetőmag. Az ácsok buzgón nekiláttak: amit lehetett, kijavítottak. A megmaradt marhák közül eladott néhányat, a pénzből házépítéshez értő pallért fogadott.
Az Ipoly völgye a bénultságból lassan életre kelt.
Az új otthont ságizsidódi földjén, Szent Márton Egyháza közelében, egy dombtetőn jelölte ki. Itt, a Dávidréve átkelő mellett kevesebb kár érte a birtokot, s úgy tűnt, az itteni régi ház könnyebben javítható. Üzent Vácra családjának, hogy az ősz beállta előtt lesz hová hazatérniük. A pallér és emberei gondoskodtak a szükséges anyagok beszerzéséről. A faanyag saját erdejükből, a Baglyas rengetegéből származott. Fejszecsattogás, a fűrész sivalkodása verte fel a tájat. Döngött a föld, ahol mélyültek a cölöpök a pallér elgondolása szerint. Egy csapat felfogadott cigány szorgosan vetette a vályogot, bányászok fejtették a követ a Bánya hegy oldalából.
Emelkedtek a falak, és mikor tető is került az udvarház fölé, bár az erszény bizony igencsak lapos lett, megjelentek a révnél a kolontások, és szekerekre rakták hajóik terhét. Megteltek a szobák friss illatú bútorokkal.
A belső teret ölesnél magasabb, kétrétegű, vastag kőfallal övezték. A falak közét agyagos, szalmával kevert földdel töltötték és döngölték ki. A kövek közé oltatlan meszet szórtak bőséggel, majd meglocsolták. A mész pezsegve, forrva töltötte ki a réseket. Belső oldalán gyilokjárót is ácsoltak az építők. A munkának ezt a részét Vajad irányította. A sok vihart látott katona minden hibát, a fal minden gyengeségét észrevette, és úgy vonszolta a hibák helyére a pallért, mint a pelyhet.
Ha Vajad kifogásolt valamit, a kesehajú pallér gümbeszkedve követte a rendbiztosnak kinevezett öreg katonát. Valóságos kis erődítés várta a család érkezését a domb tetején. Mély, faragott kövekkel szépen kirakott, hűs, tiszta, jó vizű kút is került az udvarra.
A környékbeliek azt pusmogták maguk között, hogy az udvarháztól föld alatti rejtekút vezet Somos berek zegzugos völgyeiig. Mások inkább az Ipoly alatt átvezetett alagútról sugdos-bugdostak. László úr megmosolyogta a tévhiteket, de soha nem cáfolta…
Az első év Ságizsidódon részint az építkezés irányításával, részint a gazdaság újraélesztésével telt. A család még Vácott időzött, a nagyobb fiúk a püspökség iskoláiban képezték magukat.
Közben pedig a király csapatokat gyűjtött a rendbontók ellen: A birtokos nemességnek törvényben rögzített hűbéri kötelessége volt királyi parancsra hadba vonulni.
*
Egyesül a család
A vetések harsány zöldje hullámzó szőke gabonatengerré érett a nyáron. A búzát, rozsot, zabot, kölest be kellett takarítani.
A megmaradt gyümölcsfák sudár ágai alázatosan meghajlottak a termés súlya alatt, s a szőlőkben is ígéretes fürtök növekedtek.
A szülők felserdült fiaikat küldték az erdőre, saját vadászterületet keresni.
Az őzek üzekedése is lezajlott már, és a Börzsöny erdeiben már tisztították agancsaikat a szarvasbikák.
A családdal váltott üzenetek már arról szóltak, hogy ideje volna hazatérni.
Hajnalonta szarvasbikák orgonáltak a hűvös völgyekben, amikor hírnök lovának patái verték fel a szobi út porát. A nagyasszonnyá érett Csepke és a család érkezését jelezte az előre küldött csatlós.
A siheder korú fiúk a csatlósok előtt haladva, büszke léptű lovaik hátán érkeztek. A kisebbek és a leányok a püspök ajándékaként felajánlott hintón, kocsik kasában jöttek.
Verébcsapatként csivogva járták be az új házat. A csitrik már azon vitatkoztak, melyiküknek hol, melyik szoba legyen a birodalma. A fiúk előbb a lovak lenyergelésével, zaboltatásával, megitatásával törődtek.
Amint elhelyezkedtek, családostól átvonultak a közelben álló, Szent Márton dicsőségére szentelt templomba.
A kor Magyarországának hitéletében kiemelt szerepet élvezett Szent Márton, aki 316-ban vagy 317-ben született Savariában (ma Szombathely). Emléke, neve napja a magyarság előtt mindenkor különösen kedves volt, s emléknapját november havának 11. napján tartották már régi idők óta. Ságizsidód Szent Márton emlékére szentelt temploma híres búcsújáró hellyé lett.
Ekkor s más búcsúk alkalmával találkoztak a fiatalok, idősebbek − akár messzibb földről is érkezve. A házasulásra megérett leányok, legények is ilyen alkalmakkor vehették szemügyre egymást. A búcsúk alkalmával találkoztak az egymástól távolabb élő rokonok, barátok, formálódtak a szerelmek, és a szülők is ilyenkor figyelték a fiatalokat. A fiús anyák a leányok szemérmes életrevalóságát. A lányos szülők figyelme kiterjedt az erőállapotra, megjelenésre és az újbortól felszabadultabban viselkedő legények egymás közti vetélkedésére, mértékletes szilajságukra. A bor gőzében felszínre jutott a legények legtitkosabb tulajdonsága. A vetélkedés nem csap-e át korhely dühöngésbe? A birkózás verekedésbe…
És a bimbózó szerelem megmarad-e az erkölcs határai között?
Nem csökkentette a szent tiszteletét a családfők jövőt meghatározni kívánó szempontja. A párok kiválasztása terén esetlegesen kizáró tényezőnek számított még a csak az öregek által számon tartott rokonsági kapcsolat. Mérlegelték a két család hasonló vagyoni, társadalmi helyzetét
Annak idején László úr bátorsága, családalapításra való érettsége is hasonlóképp derült ki, amikor apját megvédte a támadó sebzett vadkantól. Csepke apja, Zuvár uraként, így döntötte el, hogy féltett leányát rábízhatja.
Jó döntés volt, mint ahogy egész életükben jól döntöttek a hajdani gondos apák. László úr megörökölte apja hivatalát, sőt Hont megye gyűlése alispánjává választotta.
***
Jegyzet:
IPOLYTÖLGYES - SZENTMÁRTON DŰLŐ, 10/15.
LH.
a. Ság(izsidód)
b. Szent Márton
c. 1225**, ***
d. 12. század
Méret: szentély külső: 4,3 x 5,15 m, szentély belső: 4,1 x 3 m, hajó külső méret: 6,6 x 9,25 m, belméret: 4,85 x 8,15 m. Falv: 95-120 cm.
Tájolás: *ÉK-DNy 64° írod.: 1225*: Györffy 1987/b. 240-242.
Bakay 1989. 146-148.: Bakay Kornél folytatott ásatást 1969-71 között. Egyenes záródású, négyzetes szentélyű téglalap alakú hajóval épített templomot talált, kő
Kultúra
