Feltöltve: 2016. ápr. 4., hé

(folytatásos regény)

3. rész

Nem tudhatom, másoknak mit jelent

ez a mindenki által tőlünk elkívánt kis ország.

Nekem szülőhazám…

A régi vízimalom az Ipolyon

Itt már elvirágzott sárgán a som, és Várrévén a malom zümmögése azt adta a világ tudtára, hogy a sági urak utolsó tavalyi gabonáját zúzza lisztté. A molnár libái gőgösen tépték a friss füveket a malom környékén, mint akik el se tudnák képzelni, hogy valami korhely éjszaka kimaradt róka, fiait tápláló farkas, vagy a Börzsöny magas hegyei között fészkelő, éhesen ébredt sasok valamelyike is járhatna éppenséggel arra.

 

     Az ősszel vetett búza élénk zöldjéből még kilátszott a táblában fekvő őzek füle. Idei nyúlfiak bukdácsoltak a földeken. A legelőn bárányok követték az anyajuhokat, tejért esengve. A kosok csengettyűjével összebongott a távolabb legelő csorda mélyebb hangú kolompja.

     A béke és a dúlásokat követő nyugalommal, szorgalmas munkával telt időszak megelégedettsége lengte be a sokat szenvedett tájat.

 

*

 

Károly úr3 végül megnövelte birodalmát, maga mellé állította a kis- és középnemes urakat s a fő birtokosok egy részét. Harmadjára sikerült fejére tétetni Szent István elődje koronáját, és így a hatalmaskodók felett győzedelmeskedett. Igaz, hogy Mátyus úr halála után került erre sor , de a Kőszegiek, Borsa Kopasz és a többi hatalmaskodó erejét végül megtörte.

Új pénzt veretett florenci mintára, aranyból, mely saját országából került ki.

Kemény, az előző királyokénál mégis igazságosabb adókat szedett, s ezzel a föld népének nyugodalmát is elérte.

     Uralma alatt a nemes urak nem saját elhatározásuk alapján, hanem vagyoni helyzetüknek megfelelően voltak kötelesek hadat tartani készenlétben, és azok élén, királyi parancsra sereggé szervezve, az ország ügyében katonáskodni.

Ügyes politikával vagy családja tagjává tette, vagy más módon megbékéltette királyi szomszédjait

     Mikorra az ország dolgát emígyen rendbe tette, egyre több feladatot adott utódjául kijelölt idősebb fiának, Lajosnak.

     Az ország megbékélt a „taljánoktól jött” királyával.

     Magyarország tekintélye helyreállt, gyarapodásnak indult. Amikor Károly úr meghalt, békés, fejlődő országot hagyott Lajosra, akinek uralma túlért a Magyar Királyság határain.

 

*

 

Már csak a tölgyesek suháng korú fiatalja ragaszkodott a tavalyi leveleihez. A derekas erdő fáin már zsenge leveleket bontottak a rügyek.

     A Bánya-hegy, a Galla oldalain lilán virított a leánykökörcsin.

     Orzsányi László úr birtoka állapotát megtekinteni léptetett almásderes lován. Vele tartottak fiai is.

     Bálint, a legénysorba érett fiú most otthon tartózkodott. Iskoláit elvégezve, elébb Balassa úrnál tanulta a hadi ismereteket, majd a „messze” hivatalban végezve munkáját, ismerkedett a megye szolgálatának rejtelmeivel. Olykor bizony honvágya volt, mert ő is, amint András úrfi, szerette a birtokot is.

     Bálint most apja mellett ringatta derekát a pejkó mozgásának ütemére. Vállán átvetve könnyű íj, a puzdrában pár nyílvessző lapult.

 

A folyó túlpartján Keszibe valósi leányok, asszonyok verték le mosópadjaikat, és sulykaikat csattogva csapták ki az otthon lúgban kifőzött ruhákból a szennyet.

     Mintha összebeszéltek volna, az innenső partnál a sági asszonyok, lányok rendeztek nagymosást. Némelyikük szoknyája a korcába visszahajtva, s látni engedte lábát, kivillanó combját. Ingük ujja vállig felgyűrve. A kerekebb szemű menyecskék látták a sági parton léptető urakat.

     A két fiatal tekintete meg is akadt rajtuk.

− A munkán járjon az eszetek! Nehogy férjetek a hátatokon mutassa meg, hogyan kell a piszkot kiverni az ingetekből! – szólt a mórikálni kezdő fiatalabbakhoz egy érettebb korú társnőjük.

     Azok nagyot kacagtak, s valóban a mosásra figyeltek inkább.

Jókedvűen daloltak:

 

A Burdai nagy hegy alatt,
A Burdai nagy hegy alatt,
Folyik a szerelem patak.
Folyik a szerelem patak.

Aki abból vizet iszik,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Babájától elbúcsúzik.

Én is abból vizet ittam,
Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam,
A babámtól elbúcsúztam.

Csengő hangjuk élettel töltötte meg a tájat. Még a költésre készülő madarak is a daluk ütemére táncoltak a levegőégben. Szép volt az a reggel.

     László úr is jókedvűen léptetett. A határjárás egyidejűleg felnőtté váló fiaival való sétának is beillett.  A malomhoz érve a molnár eléjük jött, kalaplevéve. Torokkaparó ákovitával6 üdvözölte a földesurat, és a fiatal urakat. Az illendőség úgy kívánta, hogy egy hajtásra kiigyák mindannyian. Nem esett nehezükre, bár a fiatalokat megkrákogtatta. Hófehér lágy kalács is került az asztalra, majd átsétáltak a malomba, ahol a molnárlegények szorgoskodtak. A tél jege nem tett nagyobb kárt, bár a nagy kerék egy-két lapátját és a zsilipet megviselte a hideg.

     Megbeszélték, hogy amikor a szekerek felhozzák a lisztet, megújítják a molnárral kötött bérleti szerződést.

 

*

 

Mogd fia, Desin, csendesen forgatva az evezőjét, végigjárta a két vejszét, mely az ő és apja használatára volt bízva. Furfangos szerkezet a vejsze. Lényege a lésza, amely voltaképp egy sűrűn fonott sövény. Ez tereli a nagy- és kispelőcén a tájékozódását elvesztő, megzavarodott pikkelyes zsákmányt előbb az udvarnak nevezett öbölbe, ahonnan már ritkán van szabadulása. Innen a vejsze kürtőjébe jut. Itt már fogva van.

     A halászóhely birtokosa az Esztergomi káptalan. Nekik hetenként harminc négytenyérnyi halat kell a zsákmányból adni. Nagyböjtben naponta várják el ezt a mennyiséget! Az e feletti zsákmányt szabadon értékesítheti a halászbokor.  A haltartó bárkákat a várrévei hajósok viszik Szobra. A vejszéken kívül érteni kell a mozgó halászat sokféle eszközéhez. Használnak varsákat, hálókat, melyeket meg kell jelölni, hogy a vízen járó hajósok, kolontások össze ne törjék, szaggassák akaratlanul. S nem árt őrizni is a vizet, mert az orvhalászokat is megteremtette a szükség és a mohóság…

     A halászat tudományát nemzedékek adták tovább fiaiknak, unokáiknak. Bölcsen tudták, hogy „több nap, mint kolbász”. Ezért a kifogott hal egy részét élve tartották mesterségesen kiásott, biztonsággal elrekesztett halastavakban − a szűkös fogás idejére.

     A halász mesterséghez tartozott a hal tartósítása is. A kifogott halak egy részét felhasították, a bognártövistől a huggyóig.  A kettévágott, kibelezett hal előbb a kasba kerül, mosókádakban a lánynép csutakkal alaposan kimossa. Ezután besózzák, és ha a só kiszívja, akkor belső részével kifelé fordítva zsinórra húzzák, sűrűen, de mégis úgy, hogy egymáshoz ne érjenek, fejrésszel ugyanarra fordítva.

     Másként kell bánni a kényes, értékes fogassal, melyet a télen vágott és gondosan elvermelt jég közé raknak, és amilyen gyorsan lehet, Vácra, Komáromba, Esztergomba viszik, a piacra.

 

A legénysorba növekedett Desin kiválóan ismeri a halásztudományt. Bodonhajójával7 csaknem észrevétlenül evez a halfogó szerszámok felé. Csak a halak hideg vérűek, a halásznak – ha a lányokra gondol – forr a vére,  mint bármelyik legénytársának. A pajkosan nótázó lányok közelébe jutva maga is nótára fakad:

 

Az halásznak jól megy dolga:

Egy tanyáról a másikra;

Ha van a halnak járása,

Az életnek nincsen mása.

 

 

Famohából tüzet raknak,

Babájukkal elhevernek,

Míg a halak pirulgatnak,

A jányokkal cicázgatnak.

 

A lányok, menyecskék értékelik a dalt. Pajkos kacaj veri fel a folyó mentét.

     A hajladozó asszonynép közelében tüzetesebben, lassabban megy a vejszék, varsák, fogóhálók átnézése. A csónak után kötött haltartó bárkában már sok hal vár sorsára.

A lelet felfedezése. Fotó: Simoncsics László

A halászoknak, kolontásoknak, dereglyéseknek itt, a szeszélyes vízjárású Ipolyon sokat kellett vakarni a fejük búbját, mert a nyári szárazságok idején sok helyütt zátonyos lett a meder. A hagyományos, másutt bevált alkalmatosságok alakját módosítani kellett. Az egyetlen fatörzsből készült tölgy hajók legkisebb merülési mélységét úgy érték el, hogy négyzetes alakúra formálták ki, s azután vájták ki öblét. Így aztán, ha nagyobb terhet akartak szállítani, egyszerűen több bödönhajót kötöttek egymás mellé.  Az itteni hajók palánkja alacsony volt, de itt a hullámok sem voltak magasak.

     Desin és társai apáiktól örökölhették, és fiaikra tudták hagyni a legfontosabb eszközt, mert a ladikok több halásznemzedéket is kiszolgáltak.

     Hálóikat megfonták, csáklyáikat, vágóhorgaikat a falusi kovácsok elkészítették. Munkájuk nehéz volt, sokszor kötésig kellett a gyors sodrású folyó jeges habjaiban mozogni. Csontjaikban, ízületeikben gyógyíthatatlan kárt okozott a gyönyörű, mégis gyilkos folyó.

 

*

 

Desin kora tavasszal is már napbarnított, egészségesen piros arcú fiú. Szeme hosszan időzött az egyik padnál, az urak ruháját sulykoló leányon. Az eladó sorú szőke, csinos hajadon is ráfeledkezett a ladikjában játszi könnyedén, ár ellen evező legényre.

     Nem csak ő…

 

Egy Máté nevű, egésztelkes jobbágy feleségül vette Gerse leányát Pannát. A fiatal férjre − két éve − ősszel ráborult a tűzifával megrakott szekér, és társai holtan húzták ki alóla.

     Panna, az özvegy kitöltötte a gyászévet, de a falusi öregasszonyok sokat köszörülték a nyelvüket a menyecskésen telt idomú, vidám kedvű fiatalasszonyon. Hol ezt a legényt, hol amazt a házasembert vélték látni a Mál oldalából – a kertek alatt − hazafelé tartani hajnal előtt…

 

Néhány nap múlva Panna asszony kívánatos, figyelemre méltó csípője a halászok háza felé ringott.

− Hová, hová, Panna lányom? − kérdezett rá a kerítés mellől Trézsi néne.

− Halért megyek. Péntekre, böjtös ételnek − felelte kissé megszeppenve, mert minden gondolata már az izmos legény felé járt... A vénasszonyt észre se vette.

− Még csak szerda van. Nem romlik meg a halad? − sápogott rá a fullánkos nyelvű boszorkány.

     A kikapós, párjavesztett fiatalasszony sietősre fogta lépteit, és magában már azon gondolkodott, hogy is kerülhetne visszafelé, más úton.

 

A tanyán csak az öreg Mogd foltozta hálóit.

     A menyecske korú özvegy csalódott volt.

− Harcsám most épp nincs kéznél. Compót, esetleg márnát szívesen adok. Olcsón, frisset − vonogatta vállát az öreg halász

− Úgy megkívántam! − sopánkodott az asszony, és nem biztos, hogy csak a halra gondolt…

− Kívánós vagy, Panna? − somolygott a sok tavaszt látott halász.

− Kend is mindig rosszra gondol − berzenkedett a nő. Lángvörösre gyúlt arca elárulta szoknyája alá rejtett gondolatait.

− Talán a mai fogásból vihetnél, lehet, hogy még kecsege is kerülhet − ígérte a halászok mestere.

− Nem tudok várni, ültetnivalóm lesz a kertben, itt az ideje annak is! Holnap már nem jöhetek −  búcsúzkodott az asszony.

− Hát, holnap úgyis viszünk a Szentegyházba, a papoknak halat, talán kerülhetünk felétek is. Az árát majd a fiamnak add oda − zárta le a dolgukat a vénember, és folytatta a hálói javítását.

 

Felesége a szárnyék alatt tette a dolgát, de füle nyitva volt, mint mindig…

− Nem a halat kívánja ez! Desint áhítja ez, mint kecske a zöld ágat! − dünnyögött a fiús anya ellenségesen a fiatal özvegy után.

− Te minden jányra, asszonyra tüzet fújsz, amelyik a fiad után pislog! Pedig kinőtt már mindegyik gyerek a pendelyed mellől − somolygott a csonttűjével halfogó eszközeit bökdösve a vén halász.

− Hadd tanuljon valamit a gyerek! Ha elmátkásodik, csak hasznára lesz − nézett még a mórikálva távolodó fehérnép után, de bölcsen elhallgatta.

 

A Márton egyházának papjai hiánytalanul megkapták a nekik kijáró halat. Anselmus atya finom miseborral töltött korsóval köszönte meg a még ficánkoló böjtösnek valót.

     Az Orzsányi udvarház konyhája előtt is megállt a szekér. A szolgálók sikongatva vitték kosaraikban a halálra ítélt élést.

     A minap a folyóban ruhát mosó kislány kosarát elvette az izmos legény, és pilleként vitte fel a három lépcsőn.

− Még megemeli magát! − szabódott a lányka.

− Még veled együtt is könnyedén vinném − szólt vissza gőgösen a fiú.

− Hiszi a piszi! − ingerkedett a csitri.

− Szeretnéd kipróbálni? − állt meg mentében a vigyorgó fiú, és egy pillanat alatt a tátogó potykák fölé emelte az imént még incselkedő lányt.

− Jaj! Szűz Anyám… Már csúffá ne tegyél. Tegyél le! − visongott a bojtorkodó jérce, de jólesett neki a fiú nyakát ölelni.

− Mit kapok, ha leteszlek? − zsarolta a suttyó

 

A kövér szakácsné megunta a fiatalság zajongását. Legnagyobb főzőkanalával jelent meg az ajtóban.

− Mit kapsz? Majd meglátod, ha nem hozod be ízibe azt a kosarat!

     A legény a kobakja hátsó részére kapott egy kis – játékos − ütleget a fakanállal. A derékig pirult hajadon pedig egyetlen libbenéssel termett benn a konyhában, s röptében a hátsó gömbölyűségén játékosan puffant a főzőkanál-tasli.

 

A vidámkodásnak ilyen dicstelenül szakadt vége. A legény csacsi fogatú kordéját a kapu felé fordítva, sietősen távozott.

 

A tavaszi égen nevetve haladt a Nap. A kilevelesedett ágakon tavaszt ünneplő madarak csivogtak. Egyre inkább csak a hímek, mert a madáranyák már tojásaikat melengették a fészkekben, és kevés megértést mutattak a lángba borult szívű fiú iránt.

 

A herélt szamár körmei szaporán csattogtak. Ő aztán végképp szamárságnak tartotta a körülötte a tavaszban tobzódó világot.

 

***

Jegyzetek:

 

Károly Róbert harmadszori megkoronázása (1310) után hozzákezd az ország belső rendjének helyreállításához, hol diplomáciai úton nyeri meg a vele szemben álló tartományurakat, hol katonai erővel számol le velük. A legnagyobb ütközetet az 1312. június 15-én megvívott rozgonyi csata jelenti, amelyben a kassai polgárok segítségével legyőzi a Csák Máté által támogatott Amadé fiak seregeit. 1315-ben székhelyét Budáról Temesvárra helyezi át. 1316-1321 között leveri Kőszegi János és Borsa Kopasz seregeit, ill. megtöri Ákos István fiainak ellenállását is. Csák Mátéval nem tud leszámolni, a problémát csak Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála oldja meg. Végül 1322-1323 folyamán leszámol a Subicokkal és Babonicokkal, ill. 1323-ban a Németújváriakkal is, ezáltal végérvényesen megszilárdítva hatalmát (1323 nyarán visszahelyezi székhelyét Budára).

Károly Róbertet nyugodtan nevezhetnénk akár újabb honalapítónak is, hiszen a feudális széttagoltság állapotában levő országból egységes gazdasági nagyhatalommá tette Magyarországot. A tartományurakkal való leszámolás után csak egyetlen komolyabb lázadással kell szembenéznie. Zách Felicián merényletet kísérel meg a királyi család ellen (1330), miután lányát, Zách Klárát elcsábította Kázmér herceg, Erzsébet királyné öccse, a későbbi Nagy Kázmér lengyel király (Zách Felicián személyében a főurak támadnak Károly Róbert ellen). A merénylet sikertelen, bár a királyné egyik kezének négy ujját is elveszti, ill. meghalnak a király gyermekeinek nevelői (Kenesich-i Gyula és Drugeth Miklós), ezt szörnyű megtorlás követi: a merénylő családját kiirtják vagy száműzik (ld. Képes Krónika). A megtorlást egész Európa elítéli, utóbb láthatjuk hatását Lajos 1351-es törvényeiben is (apák bűneiért fiaik nem bűnhődhetnek).

Károly Róbertnek három felesége volt: Beutheni és Tescheni Mária (1317-ben meghalt); Beatrix, a római király lánya (1318-ban veszi feleségül, s már 1319-ben meghal); ill. Erzsébet, László lengyel király lánya. Erzsébettől öt fia születik: 1321-ben Károly, 1324-ben László (Szent László magyar királyról nevezik el), 1326-ban Lajos (nevét Toulouse-i Szent Lajosról kapta), ill. 1327-ben András, ill. 1332-ben István; közülük Károly és László fiatalon meghal.

    2. Belpolitikája

Károly Róbert alapos reformokat vezet be. A főkancellár által irányított kancellária szerepe megnő, s már diplomáciai ügyekkel is foglalkozik. Kiépül a hivatalrendszer, nagy szerephez jutnak a szakképzett hivatalnokok (akik az uralkodó feltétlen hívei). Országbírói bíróság (praesentia regia) és kancelláriai bíróság (specialis praesentia regia). Új arisztokrácia jön létre (kb. 33 új főúri család, pl. Szécsényi Tamás, Garai Pál, Nekcsei Demeter, Debreceni Dózsa, Nagymartoni Pál családja, ill. a Lackfi-, Újlaki-, Szécsi-, Bebek-, és Cudar-család), háttérbe szorulnak a régi nemzetségek (Lajos uralkodása idejére az új főurak már szinte tartományúri hatalommal rendelkeznek, ezzel indokolja, pl. Küküllei János Lajos a zárai vereséget). Nem hoz be külföldi nemesi családokat (a Drugeth család kivételével, közülük Drugeth Fülöp kap nádori címet), a hivatalviselők a magyar arisztokrácia soraiból kerülnek ki. 1326-ban megalapítja a Szent György lovagrendet, melynek rajta kívül az ország leghatalmasabb főurai lesznek tagjai (s amely néhány év múlva feloszlik).

    3. Hadseregreformja

Károly Róbert hozza létre a banderiális (banderia ~ olasz eredetű szó, jelentése zászló) hadszervezetet. Csak az elnevezés olasz, a hadszervezet sajátosan magyar: a birtokosok birtokuk nagyságának arányában kötelesek katonákat kiállítani; aki legalább 50 katonát volt képes felszerelni, saját zászlaja alatt vonulhatott hadba. A főúri bandériumokon kívül léteztek még királyi, egyházi és vármegyei bandériumok is.

    4. Gazdaságpolitikája

A Nekcsei Demeter tárnokmester által elindított gazdasági reformfolyamat révén megteremtődnek a hivatalok és a hadsereg ellátásának pénzforrásai, gazdasági pillérei:

- királyi birtokok, királyi várak jövedelmei (az Anjouk idején mintegy 150 királyi vár van, Zsigmond idején már csak 28 marad),

- terragium: földbér, később cenzus néven szerepel,

- cenzus (a városok egy összegben fizetett adója),

- marturina (nyersbőradó), csöböradó, fertóadó, collecta victualium (élelmiszeradó),

- rendkívüli adó (collecta, exactio), mely később subsidiumként szerepel,

- census Judeorum (a zsidók különadója),

- descenzus (a megszállás): a király és kíséretének ellátása azon város által, melyen épp keresztülhalad,

- lucrum camarae (csak az új liliomos aranyforint bevezetéséig!),

- új, értékálló pénz bevezetése: az 1326-tól - az 1252 óta vert firenzei fiorino d'oro mintájára - bevezetett új aranyforint felváltja az addig forgalomban levő mintegy 32 féle pénztípust, egyszerűbbé teszi - az addig ezüstrudakat használó - kereskedelmet. A liliomos aranyforint mellett bevezetésre kerül az ezüstdénár is, ezzel bimetallikus pénzrendszer (az arany és az ezüst együttes szerepén alapul, az árak mindkét fémben kifejezésre kerülnek) jön létre,

- bányászok betelepítése Csehországból (Körmöcbánya),

- urbura (bányabér): azon nemesek kárpótlására, akiknek birtokain nemesfémbányákat tártak fel, ezzel immár a birtokosok is részesülnek a bányák jövedelmeiből (a kibányászott érc 1/3-át kapják meg, amit azonban csak a király pénzváltóhelyein válthatnak be, ezzel tovább növelve a királyi bevételeket). A bányákkal rendelkező birtokot a nemesek el is cserélhették a királlyal más birtokra,

- bányailleték: a bányászok által a bányászati jogért fizetett összeg,

- pénzverési monopólium,

- kapuadó (portális adó): a lucrum camarae pótlására bevezetett állandó adó, azon jobbágytelkek után szedték (a rajta élő családok számától függetlenül), melyek kapuin kifért egy megrakott szénásszekér (ha nem fért ki, féladót fizettek) 3 garas vagy 8 dénár összegben. (Később Hunyadi Mátyás váltja fel a füstpénzzel, amit már jobbágycsaládonként szedtek),

- harmincadvám (tricesima): a főútvonalak mentén felállított harmincadhelyeken szedett külkereskedelmi vám az árú értékének 1%-ában, az Anjou-kor után 3,33%-ában (eredetileg vásárvámokból a királyt illető részt jelentette),

- útkényszerből adódó vámok (pl. hídvám): az árú nagysága, tömege után,

- Károly Róbert uralkodása idején Magyarország első helyre kerül az európai nemesfémtermelés terén, s elsőségét Amerika felfedezéséig megőrzi. Aranyból (Erdélyben) évi 4000 kg-ot, ezüstből (a Felvidéken) évi 2200 kg-ot termelnek. Károly Róbert teli kincstárat hagy fiára, Lajosra, akinek uralkodása alatt − többek között a folyamatos háborúskodás miatt − az ország kincstára teljesen kiürül.

    5. Külpolitikája

Károly Róbert alapvetően békés külpolitikát folytat, dinasztikus kapcsolatokra törekszik (pl. fia, Lajos a boszniai király lányát veszi feleségül). Jó kapcsolatokat épít ki Csehországgal és Lengyelországgal (harmadik felesége, Erzsébet a lengyel király lánya. A tatárok és litvánok támadásaitól védelmezi Lengyelországot, amely kapcsolat később, Lajos Hedvig nevű leánya és a litván Ulászló házasságával tovább mélyül.).

Nézeteltérésbe kerül viszont Ausztriával (az 1322 szeptemberében vívott mühldorfi csatában Habsburg Frigyest támogatva nem győz ugyan, de így is sikerül visszaszereznie Pozsony vármegyét, melyet még 1301-ben, III. András halálakor kapott meg az özvegy királyné). 1328-ban fegyverrel szerzi vissza a korábban Ausztria által elfoglalt Muraközt. 1330-ban súlyos vereséget szenved Basarab havasalföldi vajdától: hadjáratot vezet a vajda földjére, aki eddig is adófizetője volt, s hiába ajánlja fel, hogy továbbra is fizeti az adót, sőt kárpótolja is a magyarokat, a király mégis a hadjárat folytatása mellett dönt. A Poszadánál megvívott csata a magyarok súlyos vereségével zárul, több magyar főúr és főpap is áldozatul esik, s a király is csak Hédervári Dezső önfeláldozásának köszönheti menekülését.

Az 1335-ös visegrádi királytalálkozón, melyen Károly Róbert mellett III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével zajlik, megállapodnak a Bécset elkerülő, Cseh-, és Morvaországon átvezető kereskedelmi útvonalról. 1337-ben - a Kőszegiek lázadását megtorolandó - hadat vezet Ausztriába. Megegyezik Kázmér lengyel királlyal, hogy Kázmér utód nélküli halála esetén Károly Róbert fia, Lajos örökli majd a lengyel trónt, a megegyezést 1339-ben iktatják törvénybe.

Nógrád vármegyék közgyűlésén, Osgyáni Pető és Márton, a honti szolgabírák és esküdtektől keresztre tett kézzel erősített oly bizonyítványt mutattak fel Kont Miklós nádornak, mely szerint Baka és Salgó birtokokat az atyáiktól örökölték. (Zichy oklt. III. 212.) Valószínűleg itt a Perőcsény mellett lévő Salgóról van szó, közelebbi adataink azonban nincsenek e várról és így föltehető, hogy az már az Árpádok idejében romba dőlt.

 

1454.április 13.

 

    4. Miklós prépost Esztergomból Pálóczi László országbíróhoz fordult panasszal. A vád szerint Ördögh Ambrus jobbágyaival kivágatta a prépost Perőcsényi eresztvény-erdejét, s fáját elhordatták. Vétküket tetézték, hogy Viski jobbágyaitól 11 lovat erővel elvettek!  Ráadásul Peres Bálint jobbágytól 6 hordó bor árával, 20 magyar aranyforinttal adós maradt, melyet kérésre sem adott meg! Pálóczi László országbíró pecsétes levélben hagyja meg, hogy Tésai Balázs deák, Orzsányi  András és Péter,vagy igazolható távollétükben Horváthi István királyi emberek tartsanak vizsgálatot. ! A vitát György napjáig rendezzék, s ha a vétkesnek bizonyulók meg nem jelennek ítélet alá essenek.

 

5 mosószék a szabadban, → mosósulyokkal végzett mosás munkaasztala. Lapja tégla alakú, 4 becsapolt lábbal. A mosószék felépítése szerint → magasszék, amely mint munkaasztal a római korban alakult ki. – Mo.-i elterjedése a → gyalogszék, ill. az → asztalszék meghonosodása utánra tehető; legkorábbi ábrázolása Comenius Orbis Pictus c. tankönyvéből (1669) ismert, ennek lőcsei kiadásában (1685) – akárcsak a korábbi nürnbergiben is – mosószéken mosósulyokkal való mosás látható. Mo. nagy részén használták, bár voltak kivételek, ahol a mosást kövön vagy megfelelően alátámasztott mosódeszkán végezték. Otthoni mosáshoz, zárt térben a mosószék nem volt alkalmas, ilyenkor a mosóteknőt dagasztólábra, teknőlábra tették, amit esetleg szintén mosószéknek mondtak. A legutóbbi években a mosószék kiszorult a használatból, s leginkább állványként szolgált tovább. – Irod. K. Csilléry Klára: A maconkai szék (Ethn., 1948); (Studia Comitensia 5. Börzsöny néprajza)

 

6 ákovita – a középkor röviditala (aqua vitae = élet vize)

 

7 bödönhajó az Ipolyból http://24.hu/belfold/2014/11/22/kincsek-hevernek-a-hazai-vizek-melyen/http://buvarregesz.blog.hu/2009/09/02/300_eves_az_ipolyban_talalt_bodonhajo

Kultúra

Orzsányi vész

BODOR MIKLÓS LÁSZLÓ

Fiatalság...

 

A hajnal csípős, hideg fuvallatot hozott a távoli Tátra, a közelebbi,  ekkor még zólyomi erdőnek hívott Érchegység felől. Arrafelé még fehér süveget viseltek a hegyek.