Ez

igaz

 lehet?

 

 

Karácsonyest,

Karácsonyest.

 

Tizenkettő az óra.

Tizenkettő az óra.

 

És elhangzott az üzenet.

 

A szél szárnyán, s a föld alatt.

A dróton át, s az álmokban.

Hallotta a róka,

a sötétben a tyúk felé osonva.

És a farkas is, amint a birkát környékezte.

S a kutya, ahogy morgott a macskára,

aki egérre szaglászott

a lyuknál a ház falán.

Hallotta a vérescsőrű bagoly,

és a cickány az árokban.

Hallotta a menyét, a hölgymenyét, s a vadászmenyét.

A megrémült nyúl,

és a bálna, a bálnavadász kishajója alatt a mélyben.

Karácsonyest.

 Tizenkettőt ütött az óra, és elhangzott az üzenet.

“Ez igaz lehet?”

Mondta a róka a tyúknak, a tyúk a farkasnak, a farkas a birkának,

 a birka a kutyának, a kutya a macskának, a macska az egérnek,

a bagolynak a cickánynak.

“Ez igaz lehet?”

Mondták a menyétnek, a hölgymenyétnek, a vadászmenyétnek,

és mondta a bálna a bálnavadásznak a kishajón.

“Ez igaz lehet?”

“Gyertek, győződjetek meg róla.”

Így hát elmentek.

A róka a tyúkkal, a farkassal, a birkával, a kutyával,

a macskával, a bagollyal, a menyéttel, a hölgymenyéttel, a vadászmenyéttel,

és a bálna vonta a kishajót.

 

Karácsonyest.

Tizenkettő az óra.

.

Az istállóhoz értek

és látták.

 

“Ez igaz! Ez igaz!”

 

 

És letérdeltek.