Feltöltve: 2017.május 6., hé

    A Nyitra vízében élt egy jól megtermett béka. Egész nap a közelben lévő érsekújvári várat nézte. Királyfinak képzelte magát. Az volt az álma, hogy egy nap ő lesz a vár ura. Csak azt nem tudta, hogyan tudna bejutni a vastag és magas falak mögé.

   Amint ott törte a fejét, váratlanul egy kicsinyke egér termett előtte.

– Min töröd a fejed, béka? – kérdezte a kicsi egér. – Látom, igen nagy gondban vagy.

– Hogyne lennék nagy gondban, amikor az érsekújvári vár ura akarok lenni. Mindent megadnék, hogy az legyek – válaszolta a béka.

– Tudok segíteni, ha jól megfizeted.

– Valóban? – vidult fel a béka. – Mennyit fizessek a segítségedért?

– Három aranytallér elég lesz. Holnap estig szerezd meg, és akkor megmondom, mit tegyél.

– Honnan szerezzek három aranytallért? – kérdezte a béka.

– Az már a te dolgod. Holnap estig legyen meg, ha be akarsz jutni a várba!

   A béka kénytelen volt elfogadni a kicsi egér ajánlatát. Azonnal elindult aranytallért keresni. Először megkérdezte a pontyot, hogy nem tudna-e kölcsönadni? Köztudott, a ponty pikkelye olyan, mintha aranyból lenne. Ha rásüt a napsugár, aranylón csillog.

– Halkoma, kérlek szépen, adjál nekem kölcsön három aranytallért. Ha majd az érsekújvári vár ura leszek, busásan megadom a kölcsönt.

– Adnék én szívesen, béka barátom, de sajnos pikkelyeim nem aranyból vannak. Javaslom, menjél el az aranypintyhez, neki bizonyára sok aranya van, ha már a neve is az.

   A béka felkereste az aranypintyet, aki éppen a fiókáit etette a fészkében.

– Kedves aranypinty, adjál nekem három aranytallért, hogy az érsekújvári vár ura lehessek!

– Sajnos szegény vagyok, mint a templom egere – válaszolta az aranypinty. – Nincs nekem egy árva aranytallérom sem. Csak a nevem arany. Nem adhatok neked. Menjél a közeli faluba, ott van egy igen gazdag ember. A szobái tele vannak arannyal és mindenféle kincsekkel. Kérjél tőle!

   Tetszett a javaslat a békának. Mindjárt el is ment a közeli faluba, megkereste a gazdag ember házát. Illően bekopogott, majd előadta jövetelé célját. A gazdag ember mérgesen felcsattant:

– Még hogy egy bretyusznak aranytallért adjak? Ki hallott már ilyet? Ha nem takarodsz azonnal a házamból, szólok a szakácsnak, hogy rántsa ki jó ropogósra a combjaidat ebédre!

   A béka kicsit megszeppent, de annyira vágyott, az érsekújvári váruraságra, hogy nem adta fel egykönnyen. Addig-addig könyörgött, míg a gazdag ember egy feltétellel kölcsönzött neki három aranytallért.

– Amint a vár ura leszel, magad mellé veszel kincstárnoknak – mondta ravaszul.

– Rendben – válaszolta a béka.

   Boldogan eltette a három aranytallért. A kicsi egér már várta.

– Itt van a három – nyújtotta át a béka. – Most aztán mondd szaporán, mit kell tennem, hogy bejussak a várba!

   A kicsi egér elvezette a békát egy titkos alagúthoz, amelyen keresztül be tudott menni. Amikor bent volt, a béka felpattant a vár udvarán álló kőemelvényre, és hangosan elkiáltotta magát:

– Mostantól én vagyok ennek a várnak az ura. Mindenki köteles engedelmeskedni nekem. Aki ezt megszegi, az halálok halálával fog meghalni.

   A várbeliek nagyon megijedtek, mert a béka, ahogyan ezeket mondta, felfújta magát. Így nagyon ijesztőnek látszott. Elrettentett mindenkit, aki csak ott volt.

   Az emberek kénytelenek voltak engedelmeskedni, végrehajtani parancsait.

   A vár új ura nagyon boldog volt. Minden nap tejben-vajban fürdött. Igazi békakirályfi volt.

   Valamiről azonban megfeledkezett. A nagy gazdagságban és csillogásban egészen elfelejtette, amit a gazdag embernek ígért. Az hiába várta, hogy a béka megválassza kincstárnoknak. Pedig a környéken villámgyorsan elterjedt, hogy a várnak új ura van. Forrt benne a méreg, amiért a béka becsapta. Elhatározta, hogy megbünteti adósát. Tervet eszelt ki a bosszú véghezviteléhez. Közelgett a tavasz. Ilyenkor rendszerint a faluba megérkeznek a gólyák. Sok ház kéményén ott van a gondosan elkészített fészkük. Igaz, az övén nincs, mert amikor egy gólya fészket akart rá építeni, mindig elkergette. Most úgy okoskodott, hogy a háza kéményére édesgeti ezt a piros csőrű, hosszúlábú madarat. Aztán, ha már kényelmesen elhelyezkedett párjával, sőt a fészekben már tojások is lesznek, megbeszéli a gólyával, repüljön fel a várba, ahol béka lakik. Köztudott, amikor a gólyafiókák kibújnak a tojásból, olyan éhesek, hogy tán még a vasat is megennék. Nincs is jobb három-négy gólyafiókának, mint a finom békapecsenye.

   A gazdag ember nagyon elégedett volt a tervével, s alig várta azt a napot, amikor bosszúja beteljesedik. Türelmetlenül számolta a napokat. Minden nap kiállt a tornácra nézni a háza kéményén kelepelő gólyapárt.

   Közben a béka, mint sem sejtve, élte nagyúri életét. Esténként olyan nagy és fényes mulatságokat tartott, hogy a vigadalom hét határba elhallatszott.

   Mindene megvolt a vár urának, csak asszony hiányzott a házból.

   Elhatározta, hogy megnősül, feleségül veszi a falu legszebb lányát. El is küldte az egyik szolgáját a faluba. Megparancsolta neki, válassza ki a legtakarosabbat, legtűzrőlpattantabbat az eladósorban levő lányok közül.

   A szolga hosszasan nézelődött, minden házba benézett, ahol szép hajadon volt. Egyszer csak találkozott a gazdag emberrel.

– Hová visz a lábad, Jankó? – kérdezte a gazdag ember a szolgától.

– Megyek uramnak, a békakirályfinak feleséget keresni. Sajnos eddig még nem találtam megfelelőt.

   A gazdag embernek felcsillant a szeme, ravaszkásan átölelte Jankó vállát.

– Egy tappodat se tovább! – mondta. – Éppen ma érkezett hozzám az unokahúgom, aki olyan szép, mint egy virágszál. Szülei szeretnék férjhez adni egy megfelelő legényhez. A békakirályfinál nem is találhatnának számára jobbat. Most szegényke lepihent a hosszú út után. Bemegyek, és felébresztem. Te addig várakozzál itt a kapuban. Mindjárt jövünk, hogy szemrevételezd a leányzót!

   A gazdag ember egy újabb cselt eszelt ki. Lecsalta az egyik gólyát a kéményről. Szép, új ruhát adott rá, és még az arcát is kipirosította. Többé-kevésbé úgy nézett ki, mint egy férjez menni szándékozó lány.

   Amikor Jankó meglátta, kicsit elcsodálkozott.

– De hiszen az unokahúgának hosszú, piros orra van – mondta.

– E miatt ne fájjon a fejed, Jankó! – magyarázkodott a gazdag ember. – Tudod, drágaságom városi leányka, és most ott a hosszú, piros orr a divat. Amely lánynak nincs ilyen orra, az nem is tud férjhez menni. Meglásd, nagyurad milyen boldog lesz, ha meglátja. Ennél szebb lányt még álmodni sem lehetne.

   Sikerült meggyőzni Jankót, aki kézen fogta a gólyát, majd elindultak a várba.

   Még mielőtt kiértek volna a kapun, a gazdag ember a madár fülébe súgta:

– Aztán tudd ám, mi lesz a dolgod a vőlegénnyel! Amint meglátod, kapd be azonnal! Gondolj arra, hogy kicsinyeid milyen éhesek.

   Hamar felértek a várba. Már várta őket a békakirályfi. Olyan izgatott volt, hogy se nem látott, se nem hallott. Boldog volt, hogy hamarosan neki is lesz szépséges arája. Türelmetlenül rohant Jankóhoz és a lányruhába öltözött gólyához. Mielőtt még mondani tudott volna bármit is, a gólya eltátotta hosszú csőrét, és bekapta. Hiába kapálózott a lábaival, a gólya begyéből soha többé nem tudott előjönni. A madár, amint bent érezte zsákmányát a csőrében, huss, felröppent, és egyenesen ment fiókáihoz, hogy megetesse őket a fenséges békapecsenyével.

   Örült a gazdag ember, hogy bosszút állt a békán. Igaz, nem lett kincstárnok, de még a három aranytallért sem kapta vissza. Sebaj, több is veszett Mohácsnál!

   Azt mondják, legjobb öröm a káröröm, de a gazdag ember sem örülhetett sokáig. Ősszel, amikor már a gólyák elrepültek Afrikába, jött egy hatalmas szélvihar, és összedöntötte a házát. A nagy szél mindenét szertefújta, s végül nem maradt semmije. Olyan szegény lett, mint a faluban a legtöbb ember. Kénytelen volt munkát keresni, beállt az érsekújvári várba strázsának, amikor jó Mátyás királyunk odaajándékozta a várat az egyik hűséges emberének.

   Tavasszal, amikor visszajöttek a gólyák, hosszasan keresték a gazdagember házát, ahol fészkeltek az előző évben. De amikor látták, hogy a ház helyén csak nagy üresség van, felköltöztek a vár egyik kéményére, ahol talán még ma is fészkelnek nyaranta, ha meg nem haltak.

   Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána!

 

Békakirályfi

Kultúra

APÁTI KOVÁCS BÉLA