Feltöltve: 2017. aug.27., hé

Találkozásom Babba Máriával

Egy kiállítás margójára

Feltöltve: 2017.10.19., do

Kedves Szerkesztőség! Drága Barátaim!

 

Életem egyik legjelentősebb eseményének – e kiállításom – megszervezését rábíztam arra a körre, aminek az egyik vezetője vagyok. Közben éjjel-nappal dolgoztam, 70 kép az nagyon sok, ráadásul egész nyáron katonáskodtam már megint. Lehet, hogy nem tudjátok, tartalékos katonaként szolgálok, védem a hazát minden évben 2 hónapot, és még kiképzéseken is részt veszek.

     Bevállaltam ennek a tárlatnak a megfestését – vasárnap estig tartott.

Hétfő hajnalban indultunk útnak férjemmel. Szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy bizony senki sem várt bennünket. Este hétig létráztunk, a képeket magunk raktuk fel a falra.

     Kedden délben mondta le az egyik közreműködő a szereplést, érthető okból, begyulladt a torka, így azonnali beugrót kellett felkérni. Nem hittem, hogy sikerül, de bizony mégis akadt olyan előadó, aki otthagyta a stúdiófelvételét, és lóhalálában hajtott át a városon, hogy kisegíthessen.

     Mindezek után a helyszínen vártam a vendégeket – akik nem érkeztek meg.

     15-en voltunk a könyvtár dolgozóival, a beugró művész pici babájával és feleségével együtt.

    Viszont nagy öröm ért, mert Nagyrábéról felutazott a művelődési ház vezetője, bevallom, meglepetése sok erőt adott.

Bár igen szerény körülmények között nyitottuk meg a tárlatomat, leckét kaptam emberségből, s örülök, hogy így esett.

     Tanulság az internetes meghívással kapcsolatban: minden héten megosztottam az eseményt a kiállítás pontos helyével és a megnyitó időpontjával, tetszikelték is több százan, az utolsó alkalommal – az elmúlt héten szombaton – 1014-en...

     Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Talán nem ez az én utam... Talán nem jó irányban haladok.

     Ugyanakkor nincsen bennem tüske, nem vagyok csalódott, hiszen szép helyre kerültek a képeim, és reménykedem is, hogy sokan fogják megtekinteni.

     Most egy komolyabb pihenőt vettem ki, mert túlhajtottam magamat.

     Lesz időm átértékelni egy csomó mindent, elvégre olyat már csak nem szabad, hogy ennyi munka hiábavaló legyen.

Írtam eddig 16 könyvet, egyik sem hozott sikert. Megfestettem több 100 képet, készítettem egy csomó grafikát, virtuális grafikát... egyik sem hozott áttörést. Igaz, nem vagyok nyomulós típus, nincsen bennem szereplési vágy, az exhibicionizmus szikrányija sem szorult belém, a magam magányában követem el ezt a talán mégis fölöslegesen sok munkát.

     Lehet, hogy furcsa meghívás, mégis instálnám a kedves csikókat, hogy aki szeretné látni tárlatomat, látogassa meg a XV. kerületi Szabó Ervin könyvtárban 2017. december 4-ig.

Miután nem vállaltak felelősséget a vendégkönyvemre, haza kellett hoznom. Ha kérhetnélek benneteket, hagyjon ott mindenki – ha más lehetőség nem lenne – legalább egy cetlire felírt nevet.

 

     Szeretettel:

 

​     Dezső Ilona Anna

 

 

Kultúra

DEZSŐ ILONA ANNA