Feltöltve: 2017. aug.27., hé

Találkozásom Babba Máriával

Mégis

Feltöltve: 2017.11.12., do

Egy évvel ezelőtt, 2016. november 3-án hunyt el Dudich Endre, nemzetközileg is tisztelt tudósunk, geológus-polihisztorunk. Bokor Levente hívta fel a Szilaj Csikó figyelmét egy nagyszerű versére, amelyet a tudós elme 2007-ben (a gyurcsányi időkben) költött, és Szeredás Áron álnéven adott közre. Keletkezésének körülményeiről, az előzőleg megszületett, keserű hangú levélről Bokor Levente író, költő számolt be a Filozófiai Vitakörnek, az alábbiakban ezt is közöljük.

 

 

 

                                     M é g i s

 

                                                                        Volt is, van is, lesz is.

 

Még ha az otthonunk százszor porig ég is,

– Ne higgye az ártó, hogy ez már elég is!

 

Ránk szakadhat az a magasságos ég is,

– Megint, mindig, mindent újrakezdünk mégis.

 

Veszve a templomunk és az iskolánk is?

– Akkor majd egyetem lesz, és katedrális!

 

Amely nagyhatalom hazánk leigázza,

– Ezzel, akaratlan, saját sírját ássa.

 

Ádáz ellenségek, hétfelé ha vágnak,

– Csak életet adnak megannyi új ágnak.

 

                           + +

 

Mit nem tettek tönkre a bombák és  tankok,

– Azt most kamatostul elvégzik a bankok.

 

– Bemocskolva vizet, levegőt és földet,

Megvesznek alólunk síkot, hegyet, völgyet.

 

Ki az önbecsülést szívünkből kiirtja,

Bűnösebb, mint az, ki imáinkat tiltja.

 

                            + + +

 

Jöhet hazudozás, csőd és végszükség is,

Mindezt túléljük majd, s fennmaradunk mégis.

 

A jövőnk nem múlhat maffián, se trösztön;

– Ez nem hősiesség, csupán életösztön.

 

Minden problémánkra találunk megoldást.

Istenáldás legyen minden kötés-oldás!

 

                                                                             

                                                                                 2007. augusztus 20.

 

 

 

 

 

Tisztelt Vitakör!

 

Tegnap, november 10-én Dudich Endréről emlékeztünk meg. Ebből az alkalomból közzéteszem egyik nekem írt levelét, és a hozzá csatolt versét, amit Szeredás Áron  álnéven terjesztett baráti körében. Ennek a dokumentumnak az a jelentősége, hogy - noha soha nem vegyült a napi politizálásba, annak fölé emelkedve - határozott véleményt képviselt a rendszerváltás utáni Magyarország helyzetéről.
    A levélváltás előzménye, hogy a '90-es évektől kezdődőn, a Magyarok Világszövetsége burkoltan hazaárulással vádolta a Magyar Írószövetséget - személyében külön támadva meg Csoóri Sándor költőt - 1956 utáni "behódoló" magatartása miatt. A politikai nyilvánosságot folyamatosan felkorbácsoló vádaskodásnak csak 2007 decemberében sikerült véget vetni. Nyílt levélben ítéltem el a világszövetség kíméletlen zaklatásait, ami sokszereplős internetes vitát gerjesztett. Éppen karácsonyra vívta ki mindenki az ügy végleges lezárásának ajándékát.
    Ezt annyira érdekes örömhírnek tartottam, hogy tájékoztatásképpen Dudich Endrének elküldtem az egész vitaanyagot, amelyben tucatnál több író, politikus, tudós nyilvánult meg. Dudich nem egészen értette miről van szó, a verbális tömegjelenség viszont felzaklatta, mert
ilyenbe ő nem szokott keveredni. Ezt tükrözi levélbeli válaszának elutasító ingerültsége. Ám, hogy kétség ne férjen saját jelenkorának megítéléséhez, egyértelmű állásfoglalását a levélhez csatolta.
    A sok nyelvet beszélő, és nemzetközi megbecsülést is kivívó tudósról senki sem vélheti, hogy egy hebehurgya hordószónok lappangott volna benne, csakis az ellenkezőjét. Magatartása és nézetei a történelmi múltú magyar értelmiség felelősségtudatát sugározták, amelyik mindig tisztában volt a "lokalitás" és "globalitás" dialógikus egységének klasszikus szabályával. Mellékelt alkalmi verse az "utca" spontán politikai költészetének egyik remeke. Megérdemli, hogy a Filozófiai Vitakör magáévá tegye, és
védnökséget vállaljon annak szelleme fölött. Javaslom a honlapunkra kitételét. Hasonlón maradandó értéket tulajdonítok Szűcs Imre megemlékezésének, amelyik írás megvívta az egyetértés és különbözés lelkiismereti csatáját. Személyessége, és élményszerűsége olvastatni fogja magát.

Üdvözlettel:
Bokor Levente


 

Kedves Levente!

Megkaptam asztaltársasági  elmepengeváltásaitokat.

Ne haragudj, de elborzadtam. Ez rettenetes.

     Képzelem, hogyan ujjonganak az ellendrukkerek, rosszakarók és ellenségek.

     És minden okuk megvan rá. Ülhetnek hátradőlve, ölbetett kézzel,

bankbetét-bizonylatukban gyönyörködve. Semmi teendőjük. Pusztitó

munkájukat  önműködőleg, sőt lelkesen elvégzik maguk a pusztulásra itéltek.

"Servile successful  self  service".  Miután megunták azok, akik kimentek

tüntetni, eltüntek, akiket el kell tüntetni, a  lézengő, de magukat

győztesnek nyilvánitó túlélőket  nyugodtan ki lehet tüntetni.

     Azért  küldök egy csatolmányt is, amely pontosan kifejezi a véleményemet.

És ez az az eset, amikor bizony senkitől nem kérek bocsánatot, de még csak

elnézést sem. Éppen eleget néztük már el a megbocsáthatatlant.

     Többször, mint hetvenszer hétszer.

 

Üdv.

Dudich Endre