Verbőczy Antal

 

        Élt 33 évet.

Feltöltve: 2017. aug.27., hé

Találkozásom Babba Máriával

Két vers

 

Origó

(Megkésett fogadjisten Verbőczy Antalnak)*

 

 

Megérkeztem – mondta –, s elment örökre.

Ki tekinthet a titkos bűvkörökbe,

mit bóklászva, tévelyegve bejár a lélek,

– hol rajtvonal s a cél origója: élet s enyészet,

 

(közé fölfeszülni, épp az sem semmiség)

miként a nagy rendezőben a kezdet és a vég –

az Alfa és Omega egyazon arcban tündökölnek,

visszatér ős forrásához a lét, teljessége e kettős egy körnek.

 

Megérkeztem – mondta – és mosolygott:

Indulni már, összejött épp elég ok –

Felhősátort feszített fölé az ég,

 

s a ponyva alatt, mind kik itt maradtunk,

az eget lestük s a hasadt földet alattunk,

erőnk sem volt, hogy búcsút intenénk.

 

-----------

* Verbőczy Antal 1982. 07. 22-én, 35 évvel ezelőtt

halt meg és 2018. október 11-én lenne 70 éves.

 

 

 

Gigantposzter

 

I. (Tacepao)

 

A cukormentes cukor,

a koffeinmentes kávé,

az alkoholmentes sör,

a nikotinmentes cigaretta

korszakában ma felfedeztem

a „nőmentes nő” prototípusát.

Lám, e csuda izgalmas világban

találhatni még mindég valami

valóságosan megfoghatatlant,

ami puszta nemléte révén

adatik meg, s épp úgy kelti

a gyönyör látszatát, miképp

létezésünk placebója tölti ki

azt a semmit, amelyben önnön

meg nem történésünk izgalmában

(a népeket üdvözítő világháló segedelmével)

megvalósul a mosodákat megkárosító

virtuális ágybavizelés –

 

 

II. (Rabmagyar)

 

49, 19, 45, 56, 68, 89, 99 –

Évszámok fogságában,

tévedések mocsarában,

ragyogások diadalában

– épp, mikor, hogyan ítéltetik –

részes nem kívántam lenni sohasem.

Nyerésre esélyem se lenne,

még a hatos lottón sem húzható ki

a sok „erkölcsös évszám”. –

Elvárható tán az egyen-kaloda,

én mégis itt téblábolok

a magamra szabott

petrencék szorításában,

és senki nincs, aki képes lenne

érdek nélkül belefeledkezni

a madárlátta ölelések gyönyörébe,

amikor Istenen kívül minden más

gondolat- és önazonosulás

puszta erőfitogtatás –

 

 

III. (Porhanyós)

 

Tarisznyánkban

a szárított víz,

a porított kőszikla,

a granulált villám

kétes túlélőkészletével,

     – mely puszta ellentmondása

     az életet éltetőnek,

     az alapot alapozónak,

     a bűnt büntetőnek –

lelkünkre indásodik a

parazita placebo-poézis,

s az agy helyén ott lüktet

a sterilizált szilikon protézis.

Ebben a „porhanyós” világban

aligha lehet esélyünk

a csalódás-mentes

erkölcsi öntörvényűségre,

amikor vallási és politikai

hovatartozás nélkül,

akár csak a szavak tisztaságát is

képesek lehetnénk átlobbizni

még vétlen porontyainknak.

Origó

(Megkésett fogadjisten Verbőczy Antalnak)*

 

Gigantposzter