Feltöltve: 2017. dec. 11., do

Én-Is-Te-n

 

Szél dobál ide-oda úgy egy porszemet,
mint hatalmak eszméi szívemet.
Már több ezer éve hajcsárok hajtanak:

Harcolni! Győzni! Versenyre hívnak!

S nem hagyják ölelni az ember szíveket!
Örvénybe sodort fadarab, kereszt
font körém sötét, hős árnyék-hadsereget,
s hiába osztom szét szeretetem,

rabság szorítja torkomat, kín fojtogat.
A  meglopott becsület fájdalma
kullog úgy a bűn után, mint a nap után
kullogok őseimmel. Hajdanán
lüktetett bennem a vér, s érthetetlenül
sodródok Káinnal, szívtelenül.
Testvérem vagy mind! Miért lennél gyilkosom?
Benned lakik Én-Is-Te-n otthonom!

 

Bánat út

 

Fa kérge alatt a szú
serceg bennem néma bú,
lassú sorvadás emészt,
alkalmazkodás-örvény
sötét-jelen-mélybe húz.

Értem én, verseny-küzdés
homokszemek pergését,
ám, tán feneketlen kút,
az út végig szomorú,
ha hátrány az örökség!

Istentől származunk mind,
s más hátán járunk mégis.
Mindenki csak lépcsőfok,
egy másik ember-úton,
más hátán járunk mégis!

S tapossuk érzés-sárba
a másik érzést. Hajrá!
Győztes ír történelmet,
való veszít értelmet:
Hátrány Istenhit. Bánat.