”… Az adósok nem kaptak külföldi devizát, csak forintot, így a szerződés forinthitel…

 

A bankok… törvénysértően úgy tartják a kölcsönt nyilván, mintha ténylegesen külföldi devizát adtak volna kölcsön, és azt tartják nyilván a forint mindenkori árfolyamán, amely természetesen a mindenki által ismert abszurd következményekhez vezetett…

 

Hihetetlen, hogy ezeket az egyszerű és józan paraszti ésszel is érthető abszurdumokat a döntésre jogosított szervek nem látják, és hagyják a fél országot nyomorba süllyedni…”

 

 

Vásároltak-e a bankok a „devizaalapú” hitelekhez külföldi devizát?

 

Az úgynevezett „devizaalapú hitelek” esetében az országos felháborodást kiváltó banki gyakorlat –, amely szerint a pénzpiaci feltételek utólagos és általuk előre nem látott !! változása miatt kellett az árfolyamváltozást, a kamatemelést az adósokra áthárítani – , kapcsán a bankok azzal érvelnek, hogy a hitelek fedezésére külföldi devizát vásároltak, amely az utólagos árfolyamváltozással nekik is többe fog kerülni, ha azt vissza kell fizetni.

 

A Magyar Nemzeti Banknak és a Bank Austria AG-nek ismereteink szerint van egy tanulmánya, amely a devizaalapú hitelekkel –  többek között azok forrásaival –  foglalkozik.

 

A tanulmány szerint a bankok ténylegesen nem vásároltak külföldi devizát – CHF-et EURO-t, JPY-t –, hanem csak un. swap ügyletet bonyolítottak le, amely egy tényleges vásárlás nélküli, csupán egy számlapénz banki művelet, amely költségekbe nem került vagy csak minimálisba. Azaz a banknak árfolyamterhe nem keletkezett.

 

A tanulmány szerint ez tömeges „beszerzést” jelentett, amelyből az is következik, hogy még azt sem lehet megállapítani, hogy az egyes szerződések forrásaként mennyi külföldi devizát vett igénybe.

 

A fentiek ismeretében érthető, hogy a bankok miért vállalták azt a gazdaságilag indokolatlan és ésszerűtlen közbenső banki műveletet, hogy külföldi devizát nem utaltak át az adós számlájára – bajlódjanak ők az átváltással és az árfolyammal –, hanem azt ők a kiutalás előtt forintra „váltották”.

 

Egyértelmű, hogy ténylegesen nem rendelkeztek külföldi devizával, mert akkor az észszerűség azt kívánta volna, hogy a külföldi devizát utalják át egyenesen az adós bankszámlájára.

 

A fentiekből az alábbi következtetések vonhatók le:

 

Az adósok nem kaptak külföldi devizát, csak forintot, így a szerződés forinthitel.

 

A forinthitelt nyilván lehet tartani külföldi devizában, de az nem az, amit a bankok az árfolyammal művelnek.

 

A külföldi devizában való elszámolás-nyilvántartás azt jelenti, hogy a forint kölcsöntőke összegét fejezik ki a napi árfolyamon külföldi devizában, amelyből viszont az következik, hogy az árfolyamváltozás nem befolyásolhatja sem a tőke, sem a havi törlesztőrészlet összegét, mert az a forint kölcsöntőke mindenkori egyenértéket fejez ki a külföldi devizához viszonyított napi árfolyamon.

 

A bankok a fentiekkel szemben törvénysértően úgy tartják a kölcsönt nyilván, mintha ténylegesen külföldi devizát adtak volna kölcsön, és azt tartják nyilván a forint mindenkori árfolyamán, amely természetesen a mindenki által ismert abszurd következményekhez vezetett.

 

Mivel külföldi deviza –  CHF, EURO, JPY – nem lett az adósoknak kölcsönadva, a bankok belső magánügye, hogy a forintkölcsönhöz a forrást, honnan, milyen feltételek mellett szerezték be, azaz annak egyébként megkérdőjelezett költsége a saját kockázatukba tartozik, így nem hárítható át.

.

Hihetetlen, hogy ezeket az egyszerű és józan paraszti ésszel is érthető abszurdumokat a döntésre jogosított szervek nem látják, és hagyják a fél országot nyomorba süllyedni.

 

Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nyilvánosságra kellene hoznia az általa ismert háttér-információkat a devizaalapú hitelek tényleges vagy vélt forrásai tekintetében. Ezzel kapcsolatban a mai napon ilyen irányú kéréssel fordultunk az MNB-hez.

Agárdi János, Czirmes György

Polgári jogi aktivisták

(forrás: magyartudat.com/fusz.hu)

ECHO TV:

 

Dr. Czirmes György csapata a devizahitelesek küzdelmeit eldöntő fegyverre akadt!