Magyar idő

Antiszemitákról elnevezett közterületek – Pécsett is

Feltöltve: 2013. február 5., he

(Szerkesztőségünk ismeretlen eredeti feladótól, körlevélben kapta az alábbi levelet, melyet dr. Páva Zsoltnak, Pécs polgármesterének címeztek. Most talán nem is a név, a forrás a lényeges, hanem a tartalom. Úgy gondoljuk, sokak érdeklődésére tarthat számot... – a szerk.)   

 

Igen tisztelt Polgármester Úr!

 

Az egyik internetes újságban olvastam, hogy Ön levelet kapott a minap öt pécsi tanártól, melyben azok azt kérik, hogy az október elején Marx útról az önkormányzati döntés eredményeképpen Wass Albert útra változó közterület mégse az erdélyi íróról, hanem Márton Áron erdélyi püspökről neveztessék el.

   Indoklásuk szerint Wass Albert nyíltan antiszemita nézeteket vallott, így nem méltó rá, hogy Pécsett utca viselje a nevét.

Az öt tanár kérése nyomán, azt kiegészítve, a következőkre szeretném felhívni az Ön és az Ön által vezetett képviselő-testület figyelmét.

   Wass Albert nem az egyetlen antiszemita híresség, akiről közterületet neveztek el városunkban. Csupán néhány példát sorolok, a teljesség igénye nélkül, rövid idézetekkel bizonyítva az illetők zsidóellenességét:

 

1. Kossuth Lajos

2. Széchenyi István

3. Petőfi Sándor

4. Liszt Ferenc

5. Kölcsey Ferenc

 

Kossuth Lajos: 

„A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népnél, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel – kiknek közepette nyavalyája. Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel – kiknek közepette – mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba – él, egybeolvadott, vagy a nationalismushoz tsak egy gondolattal is közelített volna. Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Nints azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná – valamint nints egy tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna." (Értekezés az éhínségek okairól, 1828)

 

Széchenyi István: 

„Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok fel. Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És az nem vélekedés, mert apodictice, számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve." (Beszéd a Felsőházban, 1844. október 1.)

 

Petőfi Sándor: 

„Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert a mi ronda, csak ronda az, hiába!" (Úti levél Kerényi Frigyesnek, 1847. július 12.)

 

Liszt Ferenc: 

„El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése."

 

Kölcsey Ferenc: 

„Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll." (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)

 

Igen tisztelt Polgármester Úr!

 

A fent írtakra tekintettel kérem tehát, hogy a város központjában lévő Széchenyi tér, az ugyancsak ott elhelyezkedő Kossuth tér, az egy kilométer hosszú Petőfi utca, a szintén belvárosi Liszt Ferenc utca és a Komlói útról nyíló Kölcsey utca átnevezésének szükségességét a testület tagjaival minél előbb megvitatni szíveskedjenek, s ha bizonyítottnak látják a fent sorolt történelmi személyiségek zsidóellenességét, mielőbb intézkedjenek az általam megjelölt közterületek átnevezéséről.

 

Köszönettel:

Egy, az antiszemitizmust mélyen elítélő pécsi polgár 

A lehető legrosszabb döntés visszavonásáért

(A pártatlanság jegyében kívánunk helyt adni ennek a – nem teljesen frris, de még mindig időszerű – írásnak is. – a szerk.)

 

Egy 2010-es, terjedelmes Die Zeit riport szerint Pécs évente ismétlődő multikulturális rendezvényeivel, nemzetiségi intézményeivel, a cigány nemzetiségi Gandhi Gimnáziummal, a civil kezdeményezés eredményeként felállított Holokauszt-emlékműjével Magyarország legtoleránsabb városa.

 

Az olvasónak nehéz ma már azonosulnia a vezető német politikai hetilapban megjelent dicsérő szavakkal. Kiváltképp nehéz, ha a Pécsi Zsidó Hitközség vezetőinek a közelmúltban a helyi sajtóban megjelent tiltakozó sorait is melléjük olvassa.

 

A hitközség elnöke és főrabbija az ellen tiltakozott, hogy a nyári szünet előtti utolsó ülésén a város közgyűlése a Marx út nevének Wass Albert útra változtatásáról döntött. Nem azt kifogásolták természetesen, hogy Marx nevét leveszik az utcanévtábláról. A XIX. század nagyhírű szocialista ideológusa valóban hirdetett olyan téveszméket a proletáriátus diktatúrájáról és egyebekről, melyek lehetséges szörnyű következményeire már Marx kortársai is felhívták a figyelmet, s mely gondolatok végül egy embertelen rendszernek váltak hivatkozási és igazolási alapjává. Tény, hogy Marx munkásságának szerepe a bolsevizmus szörnyűségei felé vezető út kikövezésében nehezen vitatható. Az áldozatok, leszármazottaik és minden jóérzésű ember tehát joggal mondhatja: Ne viselje már utca Marx nevét egy olyan országban, ahol emberek milliói szenvedtek a marxisták-leninisták XX. századi totális államának uralma alatt! Rendben van. A Marx út átnevezése szolgálja az áldozatok megbékélését!

 

De szolgálhatja-e a megbékélést az, ha egy olyan tollforgató nevét kapja meg az utca, akinek szélsőjobboldali kötődésére újra és újra oly sokan hívják fel a közvélemény figyelmét? Akinek 1944-ben Kolozsvárott, az ottani deportálások napjaiban megjelentetett, patkányirtásra buzdító, „A patkányok honfoglalása” című „tanmeséjéről” a mostani kormány által kinevezett Médiatanács is azt írta 828/2011. (VI. 22.) számú határozatában, hogy a „publicisztikában használt patkány-metafora eredeti kontextusában egyértelműen a zsidó népre vonatkozott”?

 

Nem az lenne a feladatunk, hogy az ország végzetes ideológiai kettészakadásának úgy szabjunk határt, hogy mindenki jogos sérelmére egyaránt érzékenyek legyünk, és hogy a jobb- és baloldali diktatúrák áldozatainak emlékére egyaránt figyelmet fordítsunk? Hogy az ordas eszmék újbóli elterjedésének közösen vessünk gátat?

 

Meggyőződésem, hogy a pécsi közgyűlés döntése a lehető legrosszabb döntés volt, mert akarva-akaratlanul (ki így, ki úgy: ki aljasul, ki érzéketlenül) egy jogos sérelmet egy morálisan elfogadhatatlan sértéssel kívánt orvosolni.

 

Ez a döntés nem megbékít, hanem békétlenséget szül. Ez a döntés nem a tolerancia, hanem az intolerancia szellemének a döntése.

 

Van még néhány hónapunk, mert az utcanévtábla-cseréről szóló döntést csak októberben kívánja a város magisztrátusa végrehajtani. Maradt még némi időnk, hogy a rossz döntés megváltoztatását elérjük. Vannak erdélyi írók, jelentősek, akik nem hívtak fel soha semmilyen patkányirtásra. El lehet érni még, hogy a Marx út olyan, általános tiszteletnek örvendő íróról kapja új nevét, mint Tamási Áron vagy Sütő András.

 

S ha elérjük, talán lehet még egyszer újra ez a város az ország legtoleránsabb városa.

 

Heindl Péter

 

(forrás: http://www.commmunity.eu/2012/08/09/a-leheto-legrosszabb-dontes-visszavonasaert)