Magyar idő

Székelyek Nagy Menetelése

 

Beszélgetés Gazda Zoltán színművésszel, főszervezővel

Feltöltve: 2013. szept. 13. frissítve: 2013.09.18., do

VERZÁR ÉVA

A  Székelyek Nagy Menetelése. Ízlelgetem a szavakat, mit is rejtenek, kiket szólítanak meg és mi célból?     Erdélyben, ha nagyon nagy veszély közelgett hajdanán, felgyúltak a lármafák, hírül adva a falvak lakóinak, hogy nagy a baj! Véres karddal hívták a falvak lakóit, ha közelgett a tatár, török. Mindenki tudta, mi a dolga: kapát, kaszát, fegyvert ragadtak az emberek… Most is veszélyt éreznek a székelyek, nagyon nagy veszélyt, mert a sokat átélt, megtépázott Székelyföld, a megmaradt egységes magyar tömb léte a tét. És aki ismeri a mai, de a mindenkori román vezetést, tudja, érzi, hogy sorsfordító döntést hozhat a román politika, s most valóban itt az ideje az összefogásnak, a cselekvésnek. A Székelyek Nagy Menetelésének egyik főszervezőjét, Gazda Zoltán színművészt kérdezem, de mielőtt átadnám neki a szót, kérek minden magyart, aki él és mozog, hogy higgye el: ez a megmozdulás most nem pártokról szól, nem meggazdagodni akaró politikusokról, most életekről szól, egy nemzet megmaradása, a mi megmaradásunk a tét. Lenni vagy nem lenni? Megmaradni vagy elveszni? Most vagy soha!

 

   – Színészként politizál. Miért?

 

   – 1980-ban, amikor sikerrel felvételiztem a színire, akkor tényleg úgy éreztem, hogy elköteleztem magam egy pálya mellett, s csak és csakis színész szeretnék lenni. Aztán jött 1989, s egyből éreztem egy újabb kihívást is, hogy kötelességem nemzeti közösségünkért, a székelységért és a magyarságért cselekednem. Alapítója voltam az RMDSZ-nek, majd egyik háromszéki vezetője is, de hamar megéreztem, hogy hibás úton halad politizálásában, s ezért lemondtam minden tisztségemről. Először szervezeten belül voltam ellenzéki, a Reform Tömörülés Platform színeiben politizáltam, így nyertem Sepsiszentgyörgyön önkormányzati képviselői mandátumot is. Ekkor még meggyőződésem volt, hogy egy olyan politikai kövületet, amilyenné vált az RMDSZ, belülről meg lehet reformálni, de kénytelen voltam rájönni, hogy ez lehetetlen, mert voltak kedves és voltak elnyomott platformok a szervezeten belül. Ezért még önkormányzatosként megalapítottuk a polgári frakciót, később a Magyar Polgári Szövetséget, melynek sepsiszéki elnöke voltam, s olyan szinten építettem fel az országos szövetséget, hogy annak segítségével sikerült megalapítanunk a Magyar Polgári Pártot. Ennek színeiben egy 4 éves ciklus kimaradásával újabb mandátumot nyertem Sepsiszentgyörgy önkormányzatában, illetve annak voltam megyei alelnöke, illetve jelenleg ügyvezető elnöke. De örök elégedetlenként folyamatosan kerestem a hatékony politizálás útjait, így terelt közel tíz éve a sors az alakuló Székely Nemzeti Tanács soraiba, kezdeményezői közé, ennek vagyok jelenleg sepsiszéki elnöke és irodavezetője. Meggyőződésem, hogy jelenleg ez a leghatékonyabb politikai tényező a romániai magyar politizálásban és a leghitelesebb politikai szereplő. A színészettel meg 4 éve kénytelen voltam felhagyni, bízom benne, hogy csak ideiglenesen, mert ha elérjük Székelyföld területi autonómiáját, akkor megszűnik az SZNT, s talán mások folytatják a munkát…

 

   – Miért fontos a székelyek menetelése? Remek gondolat született meg, úgy érzem, mintha a régi idők hagyományát elevenítenék fel. Csak nem véres karddal tudatják, hogy veszély közeleg?

 

   – A Székelyek Nagy Menetelése talán minden idők legnagyobb székely tiltakozása lesz, persze, ha elérjük célunk, s kellő hatékonysággal tudjuk megszervezni, illetve a székelység, az erdélyi magyarság is megérzi annak fontosságát, megérzi, hogy a román kormány kése most már a húsunkba vág. Ha mind megérezzük, hogy életünkről, gyermekeink, unokáink sorsáról van szó. Azt szoktam hangoztatni, hogy aki közömbös marad, az cinkosává válik a román kormány aljas szándékának. Martin Luther King 50 éve tartott legendás washingtoni menetelése adta az ötletet, amikor a négerek jogaiért szálltak síkra. Minket is, Romániában, négerekként kezelnek. Felbátorított a marosvásárhelyi sikeres autonómia-tüntetés is, ott 30 000 embert tudtunk tüntetésre hívni, most legalább 100 000 résztvevővel szeretnénk összekötni Berecket Kökössel, Gábor Áron szülőhelyét életének vesztése helyszínével úgy, hogy minden településen, a Brassót Moldvával összekötő főúton egy ökumenikus istentisztelet után két menetoszlopot alakítunk ki, melyek elindulnak két irányba a szomszéd település felé, s majd valahol félúton találkozni fognak. Az igazi siker az lenne, ha a menetoszlopok 53 kilométeren összeérnének. Mindezt online rádióadással kötnénk össze, hol beszédek hangzanának el, élő közvetítések a menetoszlopokból. Filmezni is szeretnénk az egészet, még repülőről is, melyet szintén internet segítségével közvetítenénk, hogy Románia külképviseletei előtt tüntető székelyek és magyarok is láthassák azt kivetítőkön, s nem utolsósorban a diplomaták is. Mindezt Románia erőszakos regionalizációs szándéka ellen, s az autonómia mellett szervezzük. Erősségünk, hogy minden politikai párt, szervezet támogatónk, s hasonlóképpen a történelmi magyar egyházak, civil szervezetek is. Nem rejtjük véka alá, hogy az a szándékunk, hogy több mint 3 óra időszakra megbénítsuk a forgalmat ezen a fontos, európai besorolású úton.

 

   – Mit gondol, mi lesz a román kormány válasza? És bízik a román kormányban? A politikai hatalomra céloztam az előbb, mert, mint tudjuk, az Erdélyben élő román szomszéddal, ha békén hagyják, nem volt semmi baj. De ugrottak, ha „fentről” buzdították őket. Elérkezett az idő? Mondhatjuk, „most vagy soha”?

 

   – A román kormány arrogáns, semmibe vevő magatartását ismerjük. A Marosvásárhelyen közfelkiáltással elfogadott petíciót több mint negyvenezer ember kézjegyével is megerősítette, ezt elküldtük a miniszterelnöknek, de még válaszra sem méltatott. De az bátorít, hogy a Ceausescu diktatúra idején, 1968-ban is olyan tüntetés volt Csíkszeredában, mellyel megakadályozták a szándékuk szerinti erőszakos megyésítést. Hátha most is el tudnánk érni, hogy az aljas gazdasági és fejlesztési régiósítási tervüket le tudjuk korlátozni Székelyföld területére. Ha meg önálló régiónk lenne, az első lépés lenne az autonómiánk elérésében. Olyan kritikus időszakot élünk, hogy ha most nem lépünk határozottan, akkor történelmi lehetőséget futtatunk el, tehát MOST VAGY SOHA!!!!!!!!!!!! S bízunk benne, hogy románok is fognak velünk tartani. S ha ez sem lesz eredményes, akkor eltökéltek vagyunk: újabb, még drasztikusabb lépéseket is tervezünk. Persze, ha szükséges lesz, de azt a hatalomnak is tudnia kell, hogy átlépték az ingerküszöbünket.

 

Megköszönöm Gazda Zoltánnak, hogy megtisztelte a Szilaj Csikót  válaszaival, s közzétesszük az alábbi linket, ahol minden friss hír megtalálható. Kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy minél szélesebb körben terjesszék. Erdély a magyarság szíve-lelke, Erdély szülöttei gyógyítanak a nagyvilágban, Erdély írói, költői buzdítottak, neveltek, táplálták a magyarság lelkét... Ne hagyjuk veszni a bölcsőt!

 

(Friss hírek a Székelyek Nagy Meneteléséről: http://www.sznt.ro/hu-sic/)

A hatalomnak tudnia kell, hogy átlépték az ingerküszöbünket
Szilaj-interjú