A Szilaj Csikó megérdeklődte egyik, huzamosabb ideje Németországban dolgozó magyar honfitársunktól, hogyan vélekedik Merkel sikeréről: mennyire jó vagy rossz nekünk. Alábbiakban szó szerinti válaszát közöljük.

Nem tudom Merkelt tárgyilagosan megítélni. (Nekem nagyon ellenszenves.) És nemigen tudom a helyzetet sem pontosan értékelni, mert nem látok a részleteibe.

 

A győzelme egyelőre nem jelent semmit, mert nincs kormányzóképes többsége sem neki, sem másnak.

 

A mi szempontunkból – első megközelítésben – talán valamivel jobb az ő győzelme, mintha Steinbrück győzött volna, mert Steinbrück bennünket azonnal a szégyenpadra küldene, legalábbis ama rossz emlékezetű vitában, melyben Merkel azt mondta, hogy nem kell mindjárt ránk (Magyarországra) küldeni a könnyűlovasságot, azt a Steinbrück Orbán-kormányt gyalázó megnyilvánulására mondta. (Nem véletlen, hogy Steinbrück itt teljesen az eu-s állásponttal azonosul, hiszen Martin Schulz, az érettségi vizsga nélküli, fájdalmasan ostoba EP-elnök az ő elvtársa.)

 

Hozzáteszem, hogy bár itt nem a felcsúti, győri stb. stadionokat emlegetik, nem az „abesszin makaós” trafiktörvényt és nem a földtörvényt Ángyán Józseffel együtt, hanem egészen más, többnyire igazságtalan vádakat szórnak Orbán fejére, nekem a most említett 3 ügy bőven elegendő lenne ahhoz, hogy otthon egy másik politikai erőt támogassak, ha lenne. A kisebbik rossz választása pedig – ha máshonnan nem tudnánk, tudjuk a 60-as évek magyar művészetéből – nem jó választás. Ha nincs jó jelölt, harcolni kell azért, hogy legyen. Csak esetünkben egy egész világrend ellen kellene ennek érdekében harcolni, az pedig ilyen kis, erkölcsileg igencsak lezüllött, intellektuálisan is gyengélkedő nemzetnek nemigen sikerülhet.

 

A németek hozzánk hasonló helyzetben vannak. Merkel megválasztása talán a kisebbik rossznak a nagyobbik felett aratott győzelme – megjegyzem, hogy a szalonképesnek tartott politikai erők  közül talán itt is a szabad demokratáké (FDP) a legrosszabb, és eddig Merkel velük való szövetségben kormányzott – ez az enyhén szólva pragmatista vonás nagyon is jellemző rá –,  és ez éppen elég baj volt eddig is ennek az országnak, és ha most nem estek volna ki a szabad demokraták, akkor ezentúl is velük kormányozna. 

 

Már csak ezért is kellene, hogy a németek is harcoljanak azért, hogy ne a kisebbik rossz legyen a nagyobbik alternatívája, hanem egy jó választás. De ennek itt még annyi esélye sincs, mint otthon.  A németek egyáltalán nem értik, mi zajlik körülöttük a világban, és mi történik az országukban.  Többségük hiszi – már aki egyáltalán érzékeli az ország alávetettségét –, hogy az Amerikának való alávetettség a lehető legjobb létforma, és nem is sejti, hogy milyen ocsmányul meghamisították a második világháború történelmét és benne Németország szerepét a rajta győzedelmeskedő hatalmak. Csaknem némán tűrte, hogy a CDU-FDP-kormányzat – bár csak kis lépésekben – folyamatosan züllesztette az egészség- és oktatásügyet, és ez a folyamat most sem  fog megállni, bárki alakít is kormányt Németországban. És bizony innen nézve már teljesen mindegy, hogy ki alakít most itt kormányt, és hogy hívják a kancellárt. Mindegyik ugyanannak a hatalomnak engedelmeskedik. Merkel talán egy kicsit többet vonakodva teszi ezt, mint amennyit Steinbrück vonakodott volna.