– 2014. január 5-én Verőce már a IV. Szent Korona Ünnepének adott otthont. Ha egy-két szóval próbálnád megfogalmazni a jelentőségét, mit mondanál?

   – Számomra annak nincs különösebb jelentősége, hogy hányadik Szent Korona Ünnep, annak sokkal inkább, hogy még mindig csak szűk körben ünnepeljük Őfelsége Szent Korona hazaérkezését. 2012-ben szerettem volna elérni azt, hogy állami ünneppé emelkedjen hazaérkezésének időpontja, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy még egy nemzeti kormány kulcsemberei előtt sem világos ez a kérdés. Tudomásul kellett vennem, hogy a távolról nagy, tiszteletre méltó emberek gyakran minősülnek közelről egyszerű, szűk lelkű és korlátozott tudású, műveltségű  embereknek. Persze azt is tudom, hogy olyan időket élünk, amikor egy velejéig romlott Európában, világban nehéz jó döntéseket hozni, de a lelkem mélyén mégis azt érzem, hogy egy erős, gerinces embert, nemzetet az ellenségei is jobban tisztelnek. Éppen ezért én talán bátrabban közelítettem volna a Wittner Mária által az Országgyűlés elé vitt törvényjavaslathoz... 

   – Nem tartottál-e attól, hogy kifakult az iránta való érdeklődés?

   – Nem. Pontosan azok az emberek vettek részt az ünnepségen most is, akiknek valamilyen módon küldetésük részét képezi Őfelsége Szent Korona tisztelete, szeretete, s ezen érzések továbbadása szélesebb körökben. A magyar kérdés amúgy sem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Történt viszont egy-két olyan „apróság”, amit most nem szeretnék névhez kötötten kitálalni, de megdöbbentett engem. Túl sokan élnek közöttünk olyanok, akiknek a neve ha elhangzik, azonnal arra gondol mindenki, hogy hűha, micsoda magyar ember, mekkora tisztelője Őfelsége Szent Koronának, s amikor tenni kellene érte, amikor áldozatot kellene hozni érte, akkor sehol sincsenek ezek az emberek. Ehhez képest a politikusok magatartása csupán első bálos pír az ember arcán. 

   – Néhány éve még kellett hozzá egy kis bátorság, de legalábbis eltökéltség ahhoz, hogy az ember kiálljon a Szent Korona mellett. Ma már – hiszen az Alaptörvényünket is ékesíti – mintha természetessé, s ezért kevéssé fontossá vált volna.

   – Én nem így látom. Soha nem volt ennyire fontos, mint ma, Őfelsége Szent Koronára figyelni. Ugyanis soha nem volt még ennyire sűrű a sötétség, mint mostanság. Sötétség az emberek agyában, lelkében és mérhetetlen sötétség a bennünket, magyarokat tulajdonképpen alaptalanul gyűlölettel körülvevők szándékaiban. Azt mondtam az ünnepségen, és ma is így látom, hogy aki Őfelsége Szent Korona útját akarja járni, annak az Isten-i utat kell felvállalnia. A dolog ugyanis végtelenül egyszerű. Isten megteremtette a világot, benne az embert és művét megkoronázta a Magyar Szent Koronával. Megpecsételte művét az Élet Koronájával. Ezt pedig ránk bízta, magyarokra, a sajátos nyelvünkkel egyetemben. Azzal a nyelvvel, melyen érthető a lényeg, mely nyelv nem torzítható érthetetlenné. A Korona anyagi teste minden milliméterében erről árulkodik, és nem is kell hozzá különösebb bölcsesség, hogy az ember ezt megértse, olvassa. Egy korona, mely legmagasabb pontján a Teremtőt, hátulnézeti részén a Szűzanyát, elölnézeti részén pedig a feltámadott Jézust, a Fiút, a Pantokrátort ábrázolja... Ez csupán a véletlen műve lenne?! 

A Szent Korona világosan kijelöli számunkra a mit és hogyant. Az Égi, Isten-i erkölcs útját. Például a keresztpántok találkozásánál bekötött kereszt pontosan a Teremtőt ábrázoló, megjelenítő ikonon lévő alak köldökébe csatlakozik be, s aki tudja, hogy mi a köldök szerepe a teremtő és teremtett, vagy édesanya és magzat között, mert magyarul él, magyarul gondolkozik, az azt is érti, hogy ez mit jelent. Mert amiként a köldökzsinóron keresztül táplálja az anyai test a magzatot, így ad a magzatnak növekedési, fejlődési lehetőséget, úgy táplál minket is önmagából a Teremtő, segíti növekedésünket, fejlődésünket, nemesedésünket. Meg kéne végre érteni azt a nyilvánvaló üzenetet, amely éppen a Szent Korona testébe íródott, hogy az Élet Isten által teremtetett, nem a Földön sajátosan kialakult jelenség. Persze vannak fejlődési folyamatok is ezen belül, de azok is Isten által vezérelt folyamatok, nem kívüle eső véletlen események. De akár azt is mondhatnánk, hogy köldök/küldök neked király rendet, hatalmat, beavatást az Égi rendbe a koronázás pillanatában. Érvényesítsd a Földön!  Ezt jelenti szakrális magyar királynak lenni. Szakrális, Isten-i, hierarchikus, azaz szent rendet tartani az emberek világában. Hogy a dolgok úgy menjenek a Földön, mint az Égben. S hogy miként tudunk arról tájékozódni, hogy az Égben hogyan zajlanak az események? Nos csillagképekbe festette Isten, ezeket bárki láthatja, aki csak feltekint, de már ezt a tudást is elzárták előlünk. Viszont nincs az a tudás, ami egyszerre lényegi és végérvényesen elzárható az emberek elöl. Isten gondoskodik róla mindenkoron, hogy aki keres, az találjon. Csak van, aki ezt tudja, és van, aki nem. Ennyi a különbség csupán a hitben élő ember és az Istent tagadó ember között. Mert a hit tudás, a Lélek tudása a legmagasabb rendű igazságokról.

   – Kinek, miért lehet fontos ez a felismerés?

   – Azt gondolom, hogy pillanatnyilag az egész emberiség számára nincs fontosabb kérdés, mint megérteni Isten valódi természetét, lényének működését, ugyanis nem filozófiai tétel Isten léte, hanem a legnyilvánvalóbb valóság, a legkézzelfoghatóbb tény. Csak körül kell nézni egy kicsit a teremtett világban és utána meg kell vizsgálni azt, hogy az ember mit művel benne. S ennek a megértésében nagy segítség az ember számára az emberiség egyetlen, hangsúlyozom egyetlen Szent Koronája, a Magyar Szent Korona. Amint már említettem minden milliméterében tanít, közelebb visz a megértéshez. A Szent Korona Tan az emberi élet szervezésének a legmagasabb, Isten-i mércével mérve is a legmagasabb szintű szervezési elve. A tiszta erkölcsi alapokon nyugvó társadalom rendje, ami nélkül maga az Élet kerül most már egyre nagyobb veszélybe itt a Földön. Egészen egyszerűen nincs más út, mert semmi nincs, ami Istenen kívül állna. Minden Isten. Benne Te, én és bárki, az is, aki tudja, és az is, aki még nem. 

   – Változott-e az elmúlt alkalmakhoz képest az érdeklődők összetétele? Hogyan viszonyulnak a fiatalabbak hozzá?

   – Az ország minden részéből jöttek ünnepelni, a legfiatalabb ünneplő hat hónapos volt. A létszám ugyan csökkent, de a résztvevők minősége emelkedett. Akik ott voltak, nem csak egy „programon” vettek részt, hanem tudatosan voltak ott és itták az előadók szavait. Ez biztató jelenség volt számomra. Úgy érzem, hogy ha lassan is, de tisztul a nemzet és hála Istennek, kevés volt ott magyarul beszélő nem magyar ember. Mert magyarnak lenni a mindennapokban kell, nem csak egy-egy ünnepségen. S akik a IV. Szent Korona Ünnepre is eljöttek a viszonylag zord idő dacára, pontosan tudták, hogy miért jönnek. Ami engem illet, igyekeztem olyan új ismereteket is tálalni számukra az előadók révén, ami eddig még nem vagy nem így hangzott el. Ilyen volt például Balla Ede Zsolt előadása, ő Székelyföldről, szűkebb hazámból jött közénk, és előadásával lebilincselte a hallgatóságot. Az Ő előadása után senki sem akart mozdulni. Mint az Égen, úgy a Földön. Ez volt az előadása címe és abszolút aktualitásban mutatta be Őfelsége Szent Korona szerepét az életünkben.

   – Kik voltak a legfőbb segítőtársaid?

   – Az előadók mellett, akik közül külön ki szeretném emelni Prof. Dr. Vass Csaba nevét, a technikai hátteret biztosító Zsolt és Dani, Agócs Tibor munkatársai a lehetetlennel dacolva végezték mesterfokú szolgálatukat a méltósággal teli ünnep érdekében. Történt ugyanis, hogy váratlanul lefüstölt az amúgy majdnem még új keverőpult az ünnepség kezdete előtt 40 perccel, de kezdésre Dani hozott egy másikat Budapestről. Ezen kívül remek felvételt is készített az utókornak, az otthon maradottaknak az egész napról. Antal Edit idén is az esemény népszerűsítésében jeleskedett, Mező Tomi a szervezési feladatokban, a házigazdák az előkészületekben, a terem kialakításában, büfében. Szántai Lajos nagyszerű előadásával. Balla Ede Zsolt pedig saját bevallása szerint maga is meglepődött azon, hogy megszokott téli begubózásából ki tudtam mozdítani, de hiszen nem is én mozdítottam ki, hanem Őfelsége Szent Korona, ami igen csak nagy különbség. Na és azért Sági Dóri hangja, a Kicsi Rigók képviseletében fellépett gyermeklánykák, Vesztergám Miklós és az Aranyalma páros nélkül is sokkal szegényebb lett volna az ünnepség. Ezért mondom, hogy egyre jobban érzik az emberek korunk legfontosabb szükségletét, visszatérni a Magyar Szent Korona alá.

   – Kinek az előadása fogott meg leginkább.

   – Nehéz erre válaszolni, mert mindhárom előadás remek volt. Talán az Ede előadása mondott nekem a legtöbb újdonságot, az ő gondolataival eddig kevesebbet találkoztam, így számomra igazán nagy meglepetés volt. 

   – Mit tervezel másképp a jövő év elején? Lesz V. ünnep?

   – Rajtam nem fog múlni. Most elárulok egy titkot. Már az idei Szent Korona Ünnepet is a Csíksomlyó-i Kegytemplomba szerettem volna vinni. Nem sikerült. Jövőre korábban igyekszem majd kitaposni ezt az utat, mert meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy hatásában növekedni tudjon, ahhoz szent helyen kell gyülekeznünk a szent cél érdekében. A cél pedig nem kevesebb, mint minden magyar embert, akit Isten a magyar sorssal teremtett e Földre, visszasegíteni Isten Szent Koronája, a Magyar Szent Korona alá. És ez nem földrajzi, hanem sokkal inkább lelki, tudati, tudásbeli kérdés.

 

Kapcsolódó filmek:

http://www.youtube.com/watch?v=mVH5e27NlwI (Nirschné Henn Edith)

http://www.youtube.com/watch?v=hMp0lEzmpjY (Szántai Lajos)

http://www.youtube.com/watch?v=8A4AOsJj_5c (Dr. Vass Csaba)

 

Kapcsolódó beszámoló, képek (Antal Edit):

http://kepek.magyarkozossegek.org/IV-Szent-Korona-nnep