Tisztelt Levelezőtársaim!

Kedves Ismerőseim!

Drága Barátaim!

 

Néhány héttel ezelőtt megosztottam Böjte Csaba ferences szerzetes, vagy ahogy sokan ismerik és szólítják: Csaba testvér azon levelét, amelyben közhírré teszi, hogy a Bethlen család 50 éves kezelésre átadta a Keresden levő várkastélyát a Szent Ferenc Alapítványnak.

 

Az alábbi linkeken bővebb információkat találsz Keresdről, a településről, és magának a várkastélynak távoli-közeli múltjáról, jelenlegi állapotáról:

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen-kastély_(Keresd)

 

http://csedoa.blogspot.ro/2012/03/keresd-hol-erdely-tortenete-eloszor.html

 

http://www.welcometoromania.ro/DN14/DN14_Cris_Castelul_Bethlen_m.htm

 

Már akkor, már abban a levelében is leírta, elmondta Csaba testvér, hogy Keresden a Szent Ferenc Alapítvány nem az eddig ismert gyermekmentő, -védő, -nevelő tevékenységet fogja folytatni, hanem a felnőtt korosztályok számára kíván lehetőséget nyújtani oly módon, hogy mint egy képzési, felkészítési központ működik majd a várkastély.

 

Amiért ebbe az új irányba nyitottak munkatársaival és tanácsadóival (és itt meg kell említenem Bagdy Emőke professzorasszonyt és a marosvásárhelyi orvosi egyetem számtalan vezető munkatársát) az az, hogy egyik alapvető problémának tekinti azt, hogy azok a jó szándékú, másokért tenni akaró, önkéntes eladatokat, munkát vállalók – úgy szerte a nagyvilágban, mint rálátva a Szent Ferenc Alapítvány szűkebb-tágabb körére – sokszor felkészületlenek. Gyakran nem tudják felmérni azt, hogy milyen feladatra vállalkoznak, mi az a tevékenység, az a munka, ami egyéniségüknek, képzettségüknek a legmegfelelőbb, ahol a legtöbbet tudnák nyújtani, s így elmaradnak a jól végzett munkából adódó sikerélmények, sőt inkább a kudarc, a keserű szájíz marad meg emlékként.

 

Ezért a jövő évben induló várfelújítással szinte párhuzamosan várják Keresdre mindazokat,

 

• akik középfokú iskoláik elvégzése után felvételt nyernek valamely felsőfokú képzési intézetbe, de előbb akár egy év időt kapnak, avagy időt adnak önmaguknak élettapasztalat szerzésre, s ezt a Szent Ferenc Alapítvány keretein belül tennék meg

• azokat, akik valamilyen oknál fogva megszakították tanulmányaikat, kiestek a képzési rendszerből, s míg megtalálják a továbblépés irányát, bekapcsolódnának a Szent Ferenc Alapítvány munkájába

• azon fiatalokat, de idősebbeket is, akik kiestek valamely rendszerből, például, mert „kinőtték” történetesen a  Szent Ferenc Alapítvány alapvető tevékenységének kereteit, lehetőségeit, nem találják helyüket a „nagyvilágban”, kipróbálnák magukat, és élnének a Szent Ferenc Alapítvány keretein belül, akár életpálya-szerűen is

• olyan embertársainkat, aki ilyen-olyan oknál fogva elveszítették a „biztos talajt” lábuk alól, s időt kérnek arra, hogy önmagukat megtalálva, ismét teljes értékűként élhessék életüket

• és természetesen azokat is, akik lelkük, belső énjük ösztönzésére késztetést éreznek magukban arra, hogy jót tegyenek, hogy segítsék, támogassák az arra rászorulókat, legyenek azok gyermekek vagy felnőttek, éljenek a Föld bármely részén

• hogy részesei legyenek egy-egy jó és szép gondolat megvalósításának

• akár közvetlen fizikai munkájukkal, akár anyagi javak, lehetőségek felajánlásával 

• de azoknak is helyük van Keresden, akik „csak” egy kicsit elhúzódni, elcsendesedni akarnak, akik „csak” elmerülnének, töltekeznének a gyönyörű táj, a történelmi környezet, az Isten áldotta vidék hangulatában.

 

Csaba testvér közbe-közbe már/még annyit elmondott e szép és kihívásokkal telis-teletűzdelt keresdi várprogramról, hogy minden odaérkező, bejelentkező egy teljes hónapig ételt és szállást kaphat, majd ha tovább is él a lehetőséggel, s marad Keresden, akkor részt kell vennie az önkéntes munkára való képzéseken, felkészítéseken, és  feladatot kell vállalnia a várkastély és uradalom napi munkáiban.

 

Tisztelt Levelezőtársaim!

Kedves Ismerőseim!

Drága Barátaim!

 

Jogosan vetődhet fel az a kérdés, hogy miért foglalkozom többet Csaba testvér keresdi programjával, mint történetesen a szeptemberben induló borszéki gyermekotthonnal.

 

Bevallom, ennek egyszerű s személyes oka van, – és augusztus 15-e óta már publikus is. Csaba testvér megtisztelt bennünket (páromat, Klárit és engem), és elmondta, hogy számít reánk a várkastély-program elindításában, az ott folyó munkák, tevékenységek szervezésében, összefogásában, majd a teljes beüzemelésben, működtetésben.

 

Így, 2014. szeptember 10-én, miután pontosan lezárjuk a Borszék feletti Bükk-havason töltött 6. évünket, véget ér „havasi remete” életünk, s 1300 méterről leköltözünk Keresdre, a várkastélyba.

 

Tisztelettel és baráti öleléssel:

 

Szőts Béla,

aki ma még havasi remete