Magyar idő

Az ismeretlen Drakula (Dracula Untold) –

avagy a multikulturalizmus tesztje hazánkban

Feltöltve: 2014. 10. 27., do

VUKICS FERENC

Hazánkba ömlik a kulturszemét. Ennek egyik legfontosabb hatása, hogy a szeméttel szembeni ingerküszöbünk is egyre magasabb lett. Az ingerküszöb növelésében kiváló eredményeket elérő honfitársaink számára olykor meglepő, hogy ebben a folyamatban néhányan csak vonakodva kívánunk részt venni. A közkultúra devalválódásának egyik fontos fegyvere a vizualitás. Hollywood és Bollywood behálózza a mindennapjainkat. A hozzáértés és a szándék megkérdőjelezhetetlen akár Kaliforniában, vagy Mumbaiban készülnek a remekbe szabott produkciók.

 

Mielőtt belekezdenék a filmmel kapcsolatos problémák ecsetelésbe, Kopp Máriát idézném: ”Az utóbbi kétszáz évben azonban a modern nagyvárosokba beáramló tömegeknél, akik elvesztették a gyökereiket, akik nem is tudják, milyen kultúrához tartoznak, nincs meg a szocio-kulturális azonosságtudatuk, nagyon könnyen nyer táptalajt egy olyanfajta szemlélet, hogy az egyén akkor éri el a fejlődés legmagasabb fokát, ha szabad a társadalomtól. Ebben az a megdöbbentő és a nagyon súlyos csapda, hogy itt nemhogy szabadságról van szó, hanem az ilyen körülmények között élő ember a legsúlyosabb rabszolgaság állapotába kerül, mivel nincs igazi önazonossága. A saját önértékeléséhez állandó külső megerősítésre van szüksége, és ez a típusú ember mindenfajta manipulációnak a legszélsőségesebben ki van szolgáltatva. Hogy miért alakult ki ez az embertípus a modern társadalomban? Óriási erők állnak a mögött, hogy a fogyasztói "egyen-lényt" kialakítsák és fenntartsák. Az ideális fogyasztó a közösségtől elszakított, magányos és szorongó ember, aki számára az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikkek, aki úgy érzi, ha jobb nőre, jobb kocsira, jobb arckrémre cseréli ki a jelenlegit, ezáltal értékesebb, sikeresebb emberré válik. Az ilyen embernek mindent el lehet adni.

 

 A következő filmajánlót  olvashatjuk magyar oldalakon  Gary Shore filmjéhez.

 

"1462-ben járunk, amikor Erdély már jó ideje élvezi azt a békét, amelyet a harcedzett III. Vlad havasalföldi fejedelem és szeretett felesége, Mirena (Sarah Gadon) bölcs és igazságos uralkodása biztosít. Ügyes politikájukkal elérték, hogy országuk ne sodródjon háborúba, és népük védett legyen a hatalmas Ottomán Birodalomtól, amely világuralomra tör.


Ám amikor II. Mehmed szultán (Dominic Cooper) ezer havasalföldi fiút követel – köztük Vlad gyermekét, Ingerast (Art Parkinson) –, hogy janicsáriskolába küldje őket, a fejedelemnek döntenie kell: követi apja példáját, és odaadja a fiát a szultánnak, vagy egy szörny segítségét kéri, hogy legyőzhesse a törököket, ezzel örök kárhozatra ítélve önnön lelkét.."

1462-ben! A filmet értékelő írásokban egyetlen esetben találkoztam felháborodással . „De az, hogy ez az ordenáré történelemhamisítás, amelynek nyilvánvaló visszamenőleges politikai igazolási célja van, még a mai időkben is simán és dicsőségesen teret kapjon, Magyarországon minden további nélkül elhangozzon, vetítsék a mozikban változatlanul, és a kommentelőknek ezen a fórumon az a legfőbb gondolata, hogy a pattogatott kukorica meg a kóla mellett egész jó film lehet – miközben a népük, hazájuk történelmének meghamisításához és megalázásához egy szavuk sincs, mert nem is fogják fel, miről van szó – na hát, ez pontosan mutatja hol tartunk, kik vagyunk. Tényleg megérdemeljük a sorsunkat. A tartalom, a hitelesség nem számít, a látvány és a zabálnivaló a lényeg. És ezért kipengetünk kétezret a kulturális, manipulatív gyarmatosítóinknak.”

 

Próbáljuk ne amerikanizált formában követni a filmbéli főhős életét.

 

Magyarország több királya Havasalföld fejedelmi családjának Dél-Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy a gyakori zavargások és fejedelemcserék  esetén ott menedéket leljenek. Zsigmond, Magyarország királya és a Német-Római Birodalom császára 1431-ben II. Vladot a Havasalföldi Vajdaság fejedelmi székébe helyezte. II. Vlad kegyetlen ember lehetett, mert oláh alattvalói a Drakul gúnynevet adták neki – ennek jelentése pedig ‘sárkány’ és ‘ördög’. A törökök elleni számos csatában győztes Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel 1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Dracul Vlad fiát, a későbbi IV. Vladot. Ez az ember vált ismertté, mint “Karóbahúzó Vlad”, s végül, mint “Drakula gróf.” Kegyetlenségben bizonyára vetekedett Néróval és Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy a nélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört Erdélybe.

1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország nagy reneszánsz királya, Corvin Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta, és Budavárban bebörtönözte. A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig. 1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték. (Az elmondottakat tudván, senki se keresse “Drakula gróf” kastélyát Erdélyben. Alattvalói sem voltak erdélyiek!) Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című könyve rémregényként íródott a Frankenstein-szörny mintájára, és nem volt tekintettel a földrajzi és történelmi tényekre. Stoker azért helyezte könyvének “Drakula-gróf”-ját Erdélybe, mert e földrajzi névben valami titokzatos, valószínűtlen mesevilág volt sejthető. A valóságban Erdély akkor a Magyar Királyságnak elbűvölő, művelt része volt az Osztrák-Magyar Monarchián belül.

 

Se Stokert, sem pedig Shore-t nem érdekelte a valóság. Elsősorban azért nem, mert az angolszász gondolkodásban jelen van egy speciálisan értelmezett  felsőbbségtudat. A keleti országokat, a  hinterlandot, a backyardot lenéző Nyugat szemében nem változott a helyzetünk az elmúlt évtizedekben.

 

„Mi, itt Közép-Kelet-Európában soha nem leszünk jófiúk, egyenlő felek, tárgyalópartnerek. Mi kizárólag kicsit büdös, kicsit szakadt, kicsit rongyos, és nagyon 0hülye »csóró rokonok« leszünk, amíg a világ világ. Az a vágy, hogy eljön a nap, amikor majd Nyugat végre befogad minket, egy hazugság. Soha nem fog. Persze ígérni lehet…”

Amikor az egyébiránt a bevándorlókat immáron kipaterolni vágyó angol képviselő hanyagul odaveti hazánkra, hogy rasszista, csak ezt az elvet követi.

 

A hinterlandnak, a backyardnak pedig saját történelme sem lehet. Lehet, hogy a  West Balkánon alkatilag alkalmatlanok az emberek az „i-gazságok” megértésére . Szerintem egy-egy mozi elé csak ki kellene rakni egy tiltakozó molinót, hátha „az ingerküszöb növelésében kiváló eredményeket elérő honfitársaink” annyira felháborodnak elképesztő kicsinyességünkön, hogy történelmet tanuljanak, vagy egy indokkal többet találjanak egy eszményi, paradicsomi új haza keresésére. Pedig nekik is maradniuk kellene – elsősorban közös lelki fejlődésünk érdekében. Felnőtté válásunkat nem úszhatjuk meg. Ahogy egymással bánunk, az a hazánk…