A Szilaj Csikó munkatársai értetlenül fogadták az Európai Uniónak a génmódosított növények termesztésére vonatkozó, 2015 januárjában elfogadott irányelvét, illetve ennek többnyire lelkes hazai fogadtatását. Kétségeinknek hangot adva, Morvai Krisztinát, Európai Parlamenti képviselőt kértem meg, röviden válaszoljon néhány kérdésemre. Ő ezeket a témában illetékes képviselőtársához, Balczó Zoltánhoz továbbította.. Kimerítő és világos válaszokat kaptunk tőle, köszönjük olvasóink nevében is. (Varga Domokos György)

 

 

VDGy: Hiányolom, hogy az EU-döntés csak a termelésről beszél – ezek szerint külföldi GMO-s termékekkel elárasztható a magyar piac?

 

Balczó Zoltán: A januárban elfogadott uniós irányelv a génmódosított növények termesztésének tagállami korlátozását illetve tiltását hivatott biztosítani. A GMO-t tartalmazó élelmiszerek forgalmazását ez a jogszabály semmiben sem érinti, korlátozza. Sőt, még az EU-szinten engedélyezett GMO vetőmagok forgalmazását sem tiltja.

 

VDGy: Indokolni kell a tagországoknak, ha meg akarják akadályozni a GMO-s termékek termesztését. Ki dönt abban, hogy az indok elfogadható vagy nem? Az EU?

 

Balczó Zoltán: A jogszabály azt az eljárást rögzíti, amelyet a tagállamnak követnie kell, amennyiben egy adott génmódosított növény termesztését tiltani szeretné. Ehhez tudományos, környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb indokokat kell megfelelő alátámasztással szolgáltatni az Európai Bizottság részére. Van egy rendkívül lényeges kikötés: ezeknek az indokoknak KÉNYSZERÍTŐ erejűnek kell lenniük. Az pedig, hogy e kritériumnak egy tagállami kérelem megfelel vagy sem, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szakmai véleménye alapján az Európai Bizottság dönti el. (Az EFSA már 2009-ben eljárást akart kezdeményezni Magyarországgal szemben, mert megítélése szerint egy adott GMO termesztésének tiltása nem volt kellően megalapozott.) Tehát szó sincs arról, amit az irányelv megszavazói állítanak: „A tagországok szabadon dönthetnek arról, hogy kívánják-e engedélyezni GMO növények termesztését a területükön, avagy nem."

 

VDGy: Az első leendő magyar balliberális kormány (akárhány év múlva) minden további nélkül félresöpörheti elődei esetleges indokait, és kaput nyithat?

 

Balczó Zoltán: A kérdés mögött az a hit érezhető, hogy a Fidesz-kormány minden tőle telhetőt megtett e fontos ügyben, és félő, hogy egy későbbi, esetleges baloldali kormány lerombolja mindazt, amit ők elértek. Sajnos nincs így. Mind a kormány, mind pedig a Fidesz EP képviselői (és persze a szocialisták) támogatták, illetve megszavazták az egyébként elfogadhatatlan jogszabályt.

 

 

 

 

És akkor részletesebben

az ügy hátteréről, lényegéről

 

 

Azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, vállalta azt, hogy az eddig szuverén döntéshozatalának bizonyos részeit átengedi a közösségnek. Az alapvető gond akkor jelentkezik, amikor emiatt nemzetstratégiai ügyben nem tudjuk az érdekeinket megvédeni. Esetünkben ennek oka az Európai Unió szent és sérthetetlen dogmája, a négy alapszabadság, a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke korlátozásmentes áramlása az egységes uniós piacon. Termőföldünket azért nem tudtuk megvédeni, mert a 2004-ben és utána csatlakozott országok esetében, diszkriminatív módon, az EU 15-öktől eltérően a termőföldet a tőke kategóriába sorolták. Ezzel ennek adásvétele útjába nemzeti korlátokat nem lehet állítani. A GMO növények termesztésének egyértelmű tagállami tiltását is a korlátozásmentes egységes piac érvényesítése akadályozza meg. A nemzeti önrendelkezés azt kívánná meg, hogy a magyar lakosság egyértelmű akaratának és az Alaptörvényben rögzítetteknek megfelelve, a kormány saját döntésével a tiltást meghozhassa. Erre az EU jelenlegi keretei között nincs mód. (Az uniós jog a hierarchiában a nemzeti törvények felett áll, az alkotmányt is beleértve.)

 

     A szóban forgó irányelvet megszavazók döntésük alátámasztására két indokot hoznak föl. Egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy eddig nem volt világos és egyértelmű a szabályozás a tagállamok tiltási lehetőségének biztosítására. Valóban, a GMO-ra vonatkozó 2001-es jogszabály alapján egy úgynevezett védzáradékra hivatkozva volt lehetőség a tiltásra. De mit értünk el azzal, hogy most már van egy jogszabályban rögzített folyamat, amely csak erősen korlátozott módon biztosítja a tagállamoknak ezt a lehetőséget? Persze, most már ki lehet pipálni: megszületett a tagállamok többsége által kívánt irányelv.

     A másik indok, hogy eleve csak olyan GMO termesztése jön szóba, amit az EU már előzetes vizsgálat alapján központilag engedélyezett. Hogy ez mennyire nem szigorú szűrő, álljon itt egy konkrét példa: a Miniszterek Tanácsának dönteni kellett a Dupont 1510 jelű génmódosított kukorica termesztésének engedélyezéséről. A 28 tagú Tanácsban 19 ország ellenezte, 5 tartózkodott és 4 támogatta az engedély megadását. Az EU „demokratikus” döntési eljárása alapján ez kevés volt a minősített többségű elutasításhoz. Így az Európai Bizottság kiadhatja az unió egész területére érvényes termesztési engedélyt.

 

     Az egész kérdéskört a várhatóan megkötendő EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás tükrében kell néznünk. Egy európai hálózattal rendelkező civil szervezet (Friends of Earth Europe) egy, a GMO üggyel kapcsolatos EP meghallgatáson fontos figyelemfelhívó dokumentumot ismertetett. Ebben bizonyította, hogy a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) az Egyesült Államok számára alapvetően fontos a GMO vetőmag és élelmiszerek akadálymentes európai forgalmazása érdekében. Sajnálatos módon ezt a megállapodást a magyar kormány és az EP-ben a Fidesz is támogatja.

 

     A Lisszaboni Szerződés kalodájában is lett volna lehetőség arra, hogy a januárban megszavazott jogszabályhoz képest egy elfogadható irányelv szülessen. Az EP Környezetvédelmi és Közegészségügyi Bizottságában (ENVI) hosszas tárgyalás után, második olvasatban, november 19-én megszületett az a módosítás, ami sokkal tágabb lehetőséget jelentett a tagállamok számára a tiltás elérésében. A szakbizottság egyben kijelölte azt a delegációt, amelyiknek feladata a Bizottsággal, illetve Tanáccsal való egyeztetés volt. Sajnos azonban a tárgyalások során nem kompromisszum született, hanem az Európai Parlament delegációja megalkudott, és ezt az alkut az ENVI bizottság december 17-ei ülésén szentesítette. Ekkor került vissza a jogszabályba a már említett ominózus kényszerítő jellegű ok mint kritérium, amit előzőleg kiirtottunk a szövegből. A jogalap is megváltozott, a hivatkozás az uniós alapszerződésnek nem a környezetvédelemre vonatkozó része lett, hanem az egységes piac biztosítása.

     Ez nem csupán elvi jelentőségű. A novemberi anyagban a tiltást alátámasztó indokok között szerepeltek a GMO-k lehetséges hatásaihoz kapcsolódó tagállami környezetpolitikai okok. Ha ugyanis a környezetvédelem az elsődleges cél, vagyis ez a szabályozás jogalapja, akkor a lehetséges veszélyek hivatkozásul szolgálhatnak a tiltásra. Ha viszont az egységes piacon érvényesülő szabad forgalomba hozatal a fő cél, a jogalap, akkor kivételt csak a minden szempontból bizonyított negatív környezeti hatások jelentenek. Ez körülbelül olyan, mint a jogi eljárásokban annak kérdése, hogy kié a bizonyítási teher.

     A decemberi változat visszahozta az úgynevezett kétfázisú eljárást. A jogszabály arra kötelezi a tagországot, hogy a tiltás elérése érdekében az első fázisban a GMO termesztésre engedélyt kapott céghez forduljon kérelemmel, hogy a termesztés területi hatálya alól az adott országot vegye ki. A Bizottsághoz fordulásra csak ezen első fázis lezárása után van lehetőség. Ezzel  − egyébként elfogadhatatlan módon − egy GMO gyártó, jellemzően amerikai céget egy szuverén európai tagállam szintjére emelünk.

     A decemberi változat a határokon átnyúló GMO-szennyeződés szabályozását is fellazította.

 

     Január 13-án az EP-nek lehetősége volt mindkét változatról szavazni. Elsőként az említett megalkuvást jelentő decemberi változatot tették fel szavazásra, s azt a képviselők 69%-a elfogadta. (Köztük a magyar fideszes és szocialista képviselők.) A novemberi változat föladására az nem elegendő magyarázat, hogy annak a parlament általi elfogadása után, a Bizottsággal és a Tanáccsal történő újabb egyeztetésre, úgynevezett harmadik olvasatra lett volna szükség.

 

     A Jobbik véleménye szerint az Európai Uniónak nem azzal kellett volna foglalkoznia, hogy milyen eljárással biztosítja egy tagállam számára egy génmódosított növény termesztésének tiltását, hanem az európai mezőgazdaság GMO-mentességét kellett volna jogszabályban biztosítani. Ennek alátámasztására álljon itt egy megállapítás egy európai intézmény, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a GMO-ra vonatkozó hivatalos véleményéből:

 

„A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok fejlesztésének tudatos választásával az EU jelentős, olyan versenyelőnyökre tehet szert, amelyek a GMO-kkal kapcsolatban nem jelentkeznek. A fenntartható mezőgazdaságba való intenzív beruházások révén az EU egyedülálló és innovatív globális vezető pozíciót szerezhet, ami kedvező hatással jár az EU gazdaságára, munkalehetőségeire, innovációjára és versenyhelyzetére nézve. Ezenkívül ez jobban megfelelne a jövőbeli KAP-ban szereplő, a biodiverzitás szempontjából kedvező uniós mezőgazdasági modellnek is.”