Előrebocsátva tisztázzunk két dolgot. Először is tegeződve szólok hozzád, mivel attól tartok, hogy a magázódva leírt mondatokat nem értenéd meg, illetve félreértenéd. Másodszor, mint észrevetted, hiányzik a megszólítás e levél elejéről. Ezt azért mellőztem, mert kedvesen megszólítani nem tudlak, az általad előszeretettel használt obszcén kifejezéseket meg nem akarom használni.

 

Nos, miután tisztáztuk e két dolgot, rátérek, miért írok neked levelet. A keddi napon délután, átfutva az internetes cikkeket, posztokat, megállapítottam, hogy ismét hoztad a szokásos formádat. Viszont a belőled kiáradó fröcsögést, tömény gyűlöletet már egyre nehezebben viselem el. Sok ilyen megnyilvánulásodra eddig legyintettem, de a mai hőbörgésed már átszakított bennem egy gátat; hogy számodra is érthetően fogalmazzak: felment bennem a pumpa!

 

Történt ugyanis a hétvégén, hogy volt egy kongresszus, ahol az egyik szónok, aki történetesen az Országgyűlés elnöki tisztét viseli, ki merte mondani azt a kívánságát, hogy szeretné, ha lányaink unokával ajándékoznának meg bennünket. A másik kijelentés egy tv-interjúban hangzott el, melyben egy ismert énekes osztotta meg gondolatait a riporterrel való beszélgetés közben. Ő pedig azt merészelte mondani, hogy van különbség férfi és nő között, hiszen a férfinak a válla széles, hogy elbírja a gerendát, a nőnek meg a csípője, hogy tudjon gyereket szülni.

 

No, ez a két kijelentés, ahogy észrevettem, teljesen felháborított téged; értsd: kiverte a biztosítékod. Azonnal beindult a nálad ilyenkor szokásos gyűlölködő gépezet, és az interneten, no meg – szelídebben – az írott sajtóban elindult a tiltakozás a szülés ellen. A facebook-on örömmel osztottad meg az előre elkészített, a fenti kijelentéseket szándékosan félreértelmező posztokat, és azokat sokszor nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kommentáltad, ontottad a szitkokat a fentebb említett két személyre. Tetted mindezt saját, megkérdőjelezhetetlen erkölcsi magaslatodról, mellyel saját kisszerűségedet próbálod meg ellensúlyozni. Szerinted az általad képviselt elv az egyetlen, igazságos eszme a világon. Írhattam volna, hogy üdvözítő, de ezt még klerikális reakciónak veszed, no meg azt is tudom, hogy számodra ez a szó semmit nem jelent. Ha már a véleményeknél tartunk, egyúttal kérdeznélek is téged, illő tisztelettel: mi kivetnivaló van, ebben az esetben, az általad fennen hirdetett másság tiszteletével és a vélemény szabadságával? Avagy ez addig ér, amíg a másság kifejezés a buziság “píszí” megfelelője, a vélemény pedig addig szabad, amíg egyezik a tiéddel?

 

Magyarázd már el nekem, te nagyon okos, nagyon européer, miért is baj, ha a nők szülnek gyereket? Miért jó az neked és a hasonszőrűeknek, hogy az 1980-ban még 10,71 milliónyi magyarság 2013-ra 9,83 milliónyira olvadt, és azóta is rendületlenül fogy? Miért jó neked, hogy a magyar társadalom nehezen tudja magát reprodukálni? Csak nem azért mert, ha kevesebben leszünk, akkor bátrabban jöhetnek kedvenc, agyonpátyolgatott “menekültjeid”? Hiszen nyár óta folyamatosan értük sírsz, őket segíted. Legkedvesebb pártod még aláírásgyűjtésbe is kezdett az elmebeteg európai kvótarendszer és a kontinenshódítók hazai betelepítése mellett. Szerencsére az ötlet – érdeklődés hiányában – hamvába holt.  A magyar szegénység viszont csak akkor érdekes számodra, amikor a kormányon és annak vezetőjén köszörülheted nyelvedet.

 

Visszatérve a mostanában általad elátkozott szülésre és nemi szerepekre, tisztázzunk valami nagyon fontosat: Magyarország társadalma véglegesen kettészakadt. De a törésvonal nem a szűken vett politikai jobb- és baloldal mentén húzódik, hanem a normalitás és az abnormalitás között. A többség még egyelőre egyetért alapvető kérdésekben. Ilyen pl. a család szükségessége, a hagyományok megismerése, tiszteletben tartása, és a hagyományos nemi szerepek szerinti életvitel. Lehet, hogy neked újat mondok ezzel, de a mi szemünkben a család egy férfiból, egy nőből és gyermekekből áll. Nem két férfiból vagy két nőből, amint te szeretnéd. A család akkor igazi, ha a két alapítója (még egyszer, ismétlésül: férfi és nő, a te olvasatodban: pasi és csaj) egymásnak megesküszik, hogy jóban, de rosszban is, egészségben és betegségben is kitartanak egymás mellett, segítik egymást egy életen át, egészen a sírig. Ezt hívják esküvőnek, és ebben nem a hacacáré és puccparádé, meg a csilivili a lényeg, hanem az egymás szemébe elmondott eskü komolysága. A családban hagyományosan megoszlanak a fenntartásával kapcsolatos feladatok, mindkét félnek kompromisszumot kell kötnie, önmagából feladni egy részt, hogy a másik féllel egésszé tudjon válni. Ez nem valami ördögtől való dolog, és nem valamelyik fél elnyomatása miatt van így, hanem azért, mert a férfi testfelépítése és gondolkodása más, mint a nőé. Feminizmus ide, emancipáltság oda, egyelőre gyereket szülni, családot összetartani, a szeretteiről gondoskodni csak a nő tud. Ezzel szemben a férfi pl. villanyt szerel, meg házat épít, mert azt meg a nő nem tud.

 

A természet törvénye szerint az emberiség, a nemzet, a család fenntartásához mindkét félre szükség van, és mindkét félnek a maga helyét és szerepét kell betöltenie a családnak nevezett mikrokozmoszban. Ha te ezt sértőnek találod, és ezen változtatni akarsz, és nem az évmilliók alatt kialakult nemi szerepeket akarod megélni, a természetes kiválasztódás törvénye szerint társ és utód hiányában génjeid, kromoszómáid és ezzel együtt elmebeteg gondolataid is végleg eltűnnek a földről. Ez viszont a társadalom normális felének jelent jó hírt és ad reményt.