A kínai „Történeti feljegyzések – Siki” 110. fejezete fontos történelmi tényeket közöl az ázsiai hunokról (hiung-nu), Etele király hunjainak elődeiről. Ezek a Kr. előtti évszázadokban folyamatosan támadták Kínát, végül ellenük épült a kínai Nagy Fal. Ez egy ideig valamelyest védelmet nyújtott az erős hunok ellen. Tou-mannak, a hunok fejedelmének Mao-tun volt a trónörököse. Ő a Kr. e II. század elején a Kína és Turkesztán közt fekvő területen lakó, és számos más szkíta törzset magába foglaló hunokat erős egységbe szervezte, majd utódai innen indultak el a Turáni-alföldre. Itt számos nép fejedelmei gyülekeztek, akár ötszáz évvel korábban, az ősi Ekbatanában. Hunornak, a hunok fejedelmének itt, a Turáni-alföld mocsaras vidékén megejtett vadászatokon beszélt Magor, a magyar törzsek papfejedelme Szkítaország legnyugatibb vidékéről, Kárpát-medencéről, ennek a helynek mágikus erejéről, Szkítaország nyugati védelméről. Magor elmondta, hogy hajdanában Hargitaosz, az első szkíta király, mindannyiunk közös őse, hogyan hagyta a Királyi Szkítákra a hagyományt (paralatai), a szavakba rejtett mágiát, és azt, hogy miért kell az ősi tudást a világ végezetéig fenntartani. Magor elmondta azt is Hunornak, hogy hol található Szkítaország öt mágikus központja. A Pilis mellett az egyik legfontosabb mágikus központ Erdély, és ezen belül is Székelyföld. A legfontosabb szertartási hegy ezért viseli a Hargita nevet, Hargitaosz ősi királyunk örökségeként. A Hargita név sehol a földön más helyt nem fordul elő, csak itt Székelyföldön (a 46° 25-27´ N, 025° 35-45´ E sávban).

     A Turáni-alföldre érkezés évében a Kerecsen-ünnepén, a Kunlun legnyugatibb csúcsánál, a Kasgarból Baktriába vezető selyemút melletti Kőtoronytól nem messze lévő Búza-völgyben, a lóáldozat után „méd szokás szerint végrehajtott” vérszerződéssel esküt tettek a hun, a magyar és még öt nép testvéri közösségére, és súlyos átokkal sújtották az esküszegőket. Ezt az esküt erősítették meg a honvisszafoglalók Erdélyben, ahol a törvényeket a „hat kő-vár” kőtáblára vésték, majd ugyancsak méd szokás szerint a hét fejedelem vérszerződéssel pecsételte meg a Turánban tett esküt, és a szerződésre vonatkozó átkot. A turáni átok meghasító ereje addig működik, amíg e népek utódai nem térnek vissza őseik szent fogadalmához.

     Hérodotosz szerint a szkíták magukat szkolotosznak (szkólosz = nyílhegy), nyilasnak nevezték, minden nép között a legfiatalabbak voltak, és földjük teljesen lakatlan volt, amikor Targitaosz (Hargitész, azaz Hargita) az Ég és Dnyeper nászából megszületett. Azt is említi, hogy a szkíták ősei a Hyperboreuszok, azaz az „Északon túliak”, akik az Urál hegység mentén érkeztek délre, és ez az arktikus eredet minden Szkítiából származó nép hagyományaiban megtalálható. Ez a nép a Sarkcsillagról származik, és a Föld északi pólusánál szállt alá, mert itt „áll a Föld”, vagyis a szamszárikus örvénylés itt a legkisebb. Itt található a „boldogok országa” azaz a Sambhala. Hargitaosz, a szkíták első nagy birodalmát megteremtő királya valóban az Égből érkezett, éspedig az Északon túliak nemzetségéből. Hargitaosznak három fia volt, a görög nevük szerint Lipokhaisz, Arpokhaisz és Kolokhaisz. Egy alkalommal négy szent izzó aranytárgy hullott az égből a földre, és a fiúk egyenként próbálták ezeket felemelni, de csak a legkisebb fiúnak sikerült, ezért Kolakhaisztól származnak a fejedelmi szkíták, a paralatai-k, az áthagyományozott tudás örökösei, az ősi hagyomány őrei. A fenti hármasság, a későbbi szkíta társadalmi tagozódásra is jellemző: Szkítiát három nagy tartományra osztották. A magyar hagyományban is szerepet játszik ez a hármasság, Etele hármas koporsója, Isten nevének háromszori kiáltása, vagy a három próbatétel. A szkíta törzsek mindaddig győztek, amíg „a levegő táplálta a tűzet”, azaz a mágus-papok és a harcosok között testvéri egység állott fenn. Amikor a mágusok a médekkel az Araráthoz indultak, a szkíta birodalom egyik mágikus központjához, akkor az egység megbomlott, és hanyatlani kezdett a társadalom.

     A magyar hagyomány szerint „a hősök a másvilágon a csillagokkal szekereznek” és a „tejes úton s a szivárvány kapuján át” érkeznek mennyei seregek a Göncöl szekerén, melyet később László-szekerének is nevezték. Hagyományunk szerint „Csak a Göncöl vállain lehet az öreg Isten elibe – azaz a mennyekbe – jutni”. Ezt a szekeret hagyományunk szerint egy Göncöl nevű szkíta tudós táltos ember találta fel, akiről azt tartották, hogy az égben tűnt el, és ahogy egykoron a földön járt görbe rúdú kocsijával, most az égen kocsizik éjjelente. Herodotosz szerint is a kereket a szkíták találták fel, még Hargita idején. A földi és égi kerék, a Göncöl értelme arra világít rá, hogy a kerek világ, azaz a ciklikus világ képzete mögött ugyanaz a világkép áll, mint amit a hinduk és buddhisták létforgatagnak, azaz szamszárának neveznek. Egyetlen Göncöl nevet tartalmazó település létezik a földön, éspedig Göncöl-Karcsa a felvidéki Nagyszombat kerületben (47°58´12" N, 017°33´34" E).

     Őseink kerek dombon végezték a szertartást, az évkör során ünnepeink rituálisan visszatérnek. A hun fejedelmek és előkelőségek temetésén a harcosok a sír körül lovagolva kántálták az elhunyt érdemeit, eltemették az elhunyt lovát, használati tárgyait, ételt és italt is tettek melléje. Eme rítusok mögött a létállapotok körforgása áll, amelyet a kerék, napkerék, szárnyaskerék, horgas kereszt jelképez, és ez a kerék építő illetve romboló irányba foroghat. A Kőrös, Sebes-Körös, Fekete- és Fehér-Körös folyóink neve is ebből a világképből ered. A Fekete-Körös a kerék balra forgását, a Fehér-Körös pedig a kerék jobbra forgatását jelenti, ezek a mágikus körök pedig a halál és újjászületés rituális körforgását is jelentik.

     Földünkön több mint 600 Körös névhez tartozó település található, fontosabbak a következők: Kőrös (Horvátország, é. sz. 46° 01′ 30″, k. h. 16° 32′ 45″), Korosuekita (Japán, 50° 57' 30" N, 028° 37' 52" E), Korosoi Creek (Fiji, 17° 49' 24" S, 177° 52' 57" E), Korosogām (India, 18° 58' 10" N, 082° 38' 32" E), Korostovka (Oroszország, 57° 14' 14" N, 034° 16' 21" E), Korostovo (Oroszország, 51° 05' 27" N, 037° 50' 09"), Koros-Ozero (Oroszország, 63° 45' 17" N, 035° 15' 33" EE), Korosō (Afganisztán, 33° 18' 17" N, 068° 49' 49" E), Korosh (Irán, 32° 58' 00" N, 058° 39' 17" E), Koro Saloto (Indonézia, 01° 47' 56" S, 121° 46' 45" E), Korosule (Indonézia, 02° 11' 49" S, 121° 18' 34" E), Korosteli (Kazahsztán, 51° 05' 04" N, 080° 31' 42" E), Koros (Kenya, 02° 14' 50" N, 036° 54' 38" E), Korossa (Sri Lanka, 07° 32' 58" N, 080° 33' 01" E), Koroso (Ghána, 07° 29' 06" N, 002° 37' 47" W), Koroška (Ausztira - Karinthia), 46° 45' 00" N, 013° 50' 00" E), Sungai Korosun (Malajzia, 06° 37' 25" N, 116° 44' 35" E), Kőröstó-Corestăuţi (Moldova, 48° 21' 05" N, 027° 16' 00" E), Korosi (Kenya, 00° 45' 36" N, 036° 07' 35" E), Korosduva (Sri Lanka, 06° 39' 07" N, 079° 57' 25" E), Korosameri (Pápua Új Guinea, 04° 15' 29" S, 143° 26' 09" E), Korosodougou (Côte d’Ivoire, 08° 20' 45" N, 005° 53' 45" W), Korostovo (Fehéroroszország, 53° 34' 42" N, 025° 50' 13" E), Koroshe (Uganda, 03° 46' 00" N, 031° 47' 00" E), Korosso (Burkina Faso, 11° 04' 27" N, 004° 03' 38" W), Korosekana (Solomon Islands, 06° 56' 00" S, 156° 43' 00" E), Korospohja (Finország, 61° 55' 00" N, 025° 43' 00" E), Koros (Dél-Afrika, 29° 26' 20" S, 017° 42' 38" E), Korosi (Fiji, 16° 43' 00" S, 179° 27' 00" E), Köröspatak (Erdély, 45° 55' 00" N, 025° 46' 00" E), Körösbarafalva (Bihar, Erdély, 46° 28' 00" N, 022° 28' 00" E), Körösvajda (Erdély, 46° 24' 00" N, 022° 02' 00" E), Korossom (Csád, 21° 03' 00" N, 018° 57' 00" E), Korosso (Mali, 11° 28' 46" N, 007° 20' 38" W), Nagy-Kőrös (Magyarország, 48° 24' 00" N, 021° 25' 00" E), Kőröshegy-Koroş Dağı (Törökország, 40° 32' 00" N, 039° 32' 00" E), Koroseky (Csehország, 48° 55' 23" N, 014° 23' 20" E), Koroszczyn (Lengyelország, 52° 04' 41" N, 023° 32' 47" E), Korosko (Egyiptom, 24° 31' 00" N, 033° 09' 00" E), Körös (Vajdaság, 46° 00' 43" N, 020° 02' 18" E), Koroška Vas (Szlovénia, 45° 45' 00" N, 015° 12' 00" E), Koroška-Bela (Szlovénia, 46° 25' 49" N, 014° 06' 12" E), Bab Korosko (Szudán, 21° 52' 22" N, 032° 32' 55" E).