A Szerk. megjegyzése:

Töredelmesen bevallom, hogy erősen vívódtam: jó szolgálatot tesz-e azzal a Szilaj Csikó, ha közli Somogyi Jánosnak ezt az írását; ugyanis sok tekintetben másképp látja Budaházyék bíróság előtti helyzetét, mint akár Budaházy György ügyvédje, vagy akár szerzőnk nemzeti jogvédős harcostársa, Gaudi-Nagy Tamás. Végül úgy ítéltem meg, hogy ha a cikkben foglaltak helyénvalóak, akkor szükség lehet még a benne foglaltak megfontolására, hangoztatására is, mintegy második menekülési útvonalként Budaházyék számára. De miért is gondolom, hogy megérdemelnek bármiféle menekülési útvonalat, ha csakugyan elkövették, amit terhükre róttak? Nos, ama lényeg miatt, amelyet maga Budaházy is jól megragadott, s ki is tettünk honlapunk nyitóoldalára: „Leírom még egyszer: ma, 2016-ban, az állítólagos »nemzeti kormány« Magyarországán 20 ÉV FEGYHÁZAT KÉRTEK RÁM, ráadásul a kedvezményes szabadulás lehetősége nélkül! Mindez történik azon a Magyarországon, ahol egy bolsevik tömeggyilkost nem vontak felelősségre...” Jómagam is úgy gondolom, hogy az a demokrácia, amely nem tudott tisztességgel elszámoltatni sem egy kádári, sem egy gyurcsányi önkényt, égbekiáltó igazságtalanságot követne el, ha az önkény ellen kénytelen-kelletlen fellépő  hazafiakat akárhány évre is sittre vágnák!  Ebben a kérdésben ugyanakkor vitám van a szerzővel, s ugyancsak annyira lényeginek ítélem, hogy ezt sem hagyhatom szó nélkül. Álláspontja szerint felelőtlenség volt a „kiscserkész” akciókba fiatal, jóhiszemű felnőtteket bevonni. Azt hiszem, olyan emberi vonást – történetesen: józan megfontolást, hűvös számítást – kívánunk meg egy még szintén fiatal szabadságharcostól, amely, ha a jellemzője lett volna, esze ágában sem lett volna bármiféle önkénnyel is szembeszállni. Úgy vélem, hogy a kérdések logikai lánca csak egyféleképpen állítható össze: 1) Érvényesült-e Gyurcsányék alatt a demokrácia? (ld. „hazudtunk”, „nem csináltunk semmit”, „átkúrtuk”, szemkilövések stb.; 2) Önkényuralom ellen helyénvaló-e szabadságharcot folytatni? Határozott meggyőződésem, hogy az első kérdésre határozott nem, a másodikra határozott igen a válasz. Akkor pedig nem a fővádlott felelőtlenségéről kell beszélnünk, hanem arról, amit egyébként Somogyi János is hangoztat: a bíróság a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezze! (VDGy)

 

***

 

 

Amikor, 2006-ban, Gyurcsány miniszterelnök a cinikus öszödi beszédével szemtelenül a választópolgárok arcába köpött, sokan kimentek az utcára és követelték a miniszterelnök azonnali lemondását. Gyurcsány persze nem mondott le, inkább élvezte az általa kavart helyzetet. Ezzel egy sajátos alkotmányos ficamhelyzet alakult ki, mert a gyakorlatilag megbukott kormányt, kormányfőt jogilag nem lehetett eltávolítani, leváltani.

 

A köztársasági elnök (Sólyom László) széttárta a karját és közölte, hogy nem tehet semmit, hiába követeli a nép, hogy váltsa le Gyurcsányt, vagy oszlassa fel a Parlamentet, mert erre nincs törvényes lehetősége.  Az ellenzéki Fidesz is azt nyilatkozta, hogy csak alkotmányos úton kívánja leváltani a regnáló hatalmat, forradalmat majd a nép csinál, ha úgy akarja. Az utcai tüntetések mindennapossá váltak, de érdemi eredménnyel nem jártak. Gyurcsány azt mondta, hogy „Majd megunják és hazamennek”, de azért a karhatalom is tett annak érdekében, hogy ez a „megunják” minél előbb bekövetkezzen.

 

Ebben a társadalmi-politikai patthelyzetben egy nemzeti radikalizmusáról ismert személy úgy gondolta, hogy ha a politikusok kivárnak, semmit sem tesznek, akkor neki kell cselekednie a haza üdvére. Az interneten a vállalkozó szellemű, nemzeti elkötelezettségűek részére  toborzást hirdetett. Jelentkeztek is a tettre kész, vállalkozó szellemű hazafiak. Ezek egy részéből, némi kiképzést követően, akciócsoport alakult, akik az utcai tüntetéseken igyekeztek az egyszerű verbális véleménynyilvánításnál nagyobb nyomatékot adni a politikai helyzettel szembeni ellenérzésüknek. Később két-három fős csoportokban MSZP-SZDSZ pártirodák udvarára dobtak molotov-koktélokat, amelyek vagy meggyulladtak, vagy nem, de ha igen, akkor is egy fél liter vízzel elolthatóak voltak. Ezek az akciók nem jártak semmi különösebb eredménnyel, még nagyobb figyelmet sem keltettek. Ezután már országgyűlési képviselők, miniszterek kerültek a célkeresztbe, és házi gyártású, kezdetleges robbanószerkezetek pukkantása adott nyomatékot a radikálisok nemtetszésének. Gyurcsány lemondását, új választások kiírását, egyes parlamenti szavazások során a haza érdekének megfelelő gomb megnyomását szabták meg a kormánypárti képviselőknek. Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg néven elektronikus üzeneteket küldtek különböző médiáknak (pl. HírTv), amelyben egy-egy akció előtt vagy után tudatták, hogy pl. a titkosszolgálati miniszter, Szilvásy György sem sérthetetlen, hiszen a lesencefalui nyaralójának udvarába is sikeresen bejutottak, és ott robbanószerkezetet helyeztek el. A pukkanás még a falu éjjeli nyugalmát sem zavarta meg, hiszen a nyomozás során a megkérdezett szomszédok nem tapasztaltak semmi különöset. Az akciók nem jártak sikerrel, nem hozták a kívánt, a várt eredményeket. Naiv, romantikus elképzelés volt, hogy az MSZP-SZDSZ politikusokat bármilyen formában is befolyásolni lehet ilyen gyerekes kísérletekkel. Az akciók során senki nem sérült meg, a rongálások nyomán szinte jelentéktelen anyagi károk keletkeztek. Végül egy vélhetően fedett ügynök buktatta le a társaságot, akinek a csoport egyik tagja eldicsekedett, hogy ők a Magyarok Nyilai, és álljon be közéjük. Az illető mindezt a mobiltelefonjával rögzítette és átadta a rendőrségnek. 

 

Nyolc éve tart a büntetőeljárás, és mára jutott el odáig, hogy rövidesen ítéletet hirdet a bíróság. A vád nagyon súlyos, 10 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható a terrorcselekmény elkövetése. Formáljogilag talán megvalósult a terrorcselekmény, de még úgy sem biztos, hiszen alkalmatlan eszközzel igyekeztek befolyásolni a politikai szereplőket. Ezek a naiv, gyerekes, kiscserkészes befolyásolási kísérletek eleve kudarcra voltak ítélve a gátlástalan, egyáltalán „nem ijedős” MSZP-SZDSZ politikusok esetében. A bíróságnak mérlegelnie kell és súlyának megfelelően megítélni a történteket, figyelemmel Magyarország alaptörvényére is, amely szerint „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”. Ebből, jelen esetben, kiemelném a józan észnek való megfelelőséget.

 

Van azért egy nem jogi, hanem inkább erkölcsi vetülete is az ügynek. Ennek a nemzeti radikális cselekménysorozatnak a vezetője forradalmi hevületében nem gondolt ezeknek a mégoly ártatlannak minősíthető tetteknek az esetleges büntetőjogi következményeire. Ezért ma egy tucatnyi nagyon rendes, nagyon tisztességes, hazafias érzelmű fiatal felnőtt ül a vádlottak padján, és bízik a bíróság jóindulatában.

 

Reménykedjünk, hogy nem hiába.

 

Budapest, 2016. május 30.

 

Somogyi János

 

***

 

Kapcsolódó írás: Csak kormozódás volt Kókánál, de elszámolta a teraszajtó és -ablak egész, 685 ezer forintos költségét – megszereztük a Budaházy-ügy bizonyítási anyagát (138 fényképpel)

Magyar idő

Terroristák és kiscserkészek

Feltöltve: 2016.  máj. 30., hé

SOMOGYI JÁNOS