Első királyunkról csak úgy lehet szólni, ha közben minden belső és külső körülményt megvizsgálunk a honfoglalás (a történelem egyik legnagyobb vállalkozása) és a nagy király halála közötti időben.

 

Elzárkózó politika akkor sem volt, a magyarság a kor két nagyhatalma, Bizánc és a német–római császárság között talált hazára. 907-ben a tárgyalásokra hívott Kurszán kündü – természetesen keresztényi módon – a bajorok meggyilkolják, utána támadnak, de elvesztik a pozsonyi csatát. Ostmark őrgrófja elesik, tartománya a magyaroké lesz. A határ az Enns folyó. (Ober Enns,vagyis „túl az óperencián".) A honszerző Árpád megvédte országát. (Ez a tény nem fér bele a tankönyvekbe. Vagyis, hogy: nem mi kezdtük!)

     A szétzilálódott birodalom egymás ellen harcoló főurai a magyarok segítségét kérték egymás ellen, nos, ezek voltak a kalandozások.

     Veszélyesebb lett számunkra a helyzet, amikor a II. Ottó bizánci hercegnőt vett feleségül, ami a korban a két nagyhatalom szövetségét is jelentette. A császár  – a szövetséggel a háta mögött – Qedlinburgba hívja a térség uralkodóit s így kap nyitott, hűbéres hercegi koronát a cseh és a dán király, meg a lengyel trónörökös. Géza 12 főurat küld és térítő papokat kér. A lényeg azonban: ő nem megy el! Majd kap a fia zárt koronát a pápától. Ezzel a magyar király „Dei gratia rex”, Isten kegyelméből király, egyike a három európai uralkodónak, míg a többiek hűbéresek. (A francia és a magyar király, illetve a német-római császár.) Szokták emlegetni Géza házassági politikáját, melynek során fia bajor hercegnőt vesz feleségül, Gizellát, a császár unokahúgát. (A hozományul kapott 300 páncélos lovag is hozzájárult István egyeduralmának sikeréhez.)

     Magyarország tehát keresztény királyságként lett elfogadott európai ország, de ennek ára volt. Mit adott fel Géza és István? És: mit mentett meg?

     A korabeli Európa latin nyelvű kultúrája az egyház kezében volt, a kereszténységgel tehát fel kellett áldozni a rovásírást, a táltosok szertartásait, vagyis lenullázta a több ezer éves szkíta­-hun-avar-magyar kultúrát. Az új hit nemcsak üldözte a „pogány szokásokat”, de a legnagyobb csapást azzal mérte rá, hogy nem jegyezte le a szövegeket. Persze nem is tudta volna, hiszen a latin ábécéből több magyar hang hiányzik. A pogány istennőt, Nagyboldogasszonyt viszont Szűz Máriával azonosítják, nem véletlen nálunk a Mária kultusz, s az sem, hogy az Ő oltalmába ajánlotta hazánkat István.

     Egyházi és politikai téren egyaránt biztosítja az ország függetlenségét. Először szervezi meg a pápa alá rendelt esztergomi érsekséget, utána a püspökségeket. (A prágai püspökség a 15. század elejéig a manzi érsekség alá tartozott, az érsek viszont a császár kancellárja volt.) A magyar egyház soha nem állt német befolyás alatt. Politikai függetlenségünket a szent korona biztosította, így István királyságát karizmatikus királyságnak is szokás nevezni. (Vagyis: ő lett a kündü és a gyula is.)A másik elnevezés a patrimoniális királyság. A lázadók birtokainak elkobzása után az ország nagyobb része a királyé, itt szervezi meg a királyi vármegyéket.

     Hatalma szilárd, bár nem az ősi magyar jog szerint uralkodik. (Az elsőszülöttség nyugati szokás, a keleti népeknél a fejedelmi család legidősebb, hadvezetésre képes férfi tagja az utód. Koppány tehát nem volt lázadó, hanem az ősi joghoz ragaszkodó bizánci keresztény. Olyan magas rangú vezető, horka, aki a törzsi arisztokrácia laza szövetségéhez ragaszkodott, aki nem akart központosított királyságot, aki választott és pajzsra emelt fejedelem. Nem baj, a történelmet ugyan emberek csinálják, de a krónikákat az udvar papjai jegyezték fel.)Koppány után a legnagyobb szövetségesét, anyai nagybátyját, az erdélyi gyulát állítja félre István. Érthető, ha nem teszi, Erdély külön ország, bizánci keresztény, s az egységes magyarság helyett lenne két nép, mint a szerb meg a horvát.

     A királyi vármegyék jövedelme biztos forrás, eszmeileg élvezi István a bőségesen jutalmazott egyház támogatását, igaz, apostoli király, tehát övé a püspökök kinevezési joga. Hatalmának harmadik záloga a páncélosok és a könnyűlovasok mesteri kombinációját alkalmazó hadsereg.

Igaz, a nyugat is vigyáz a „kereszténység új hajtására”, 1030-ban azonban úgy tűnik, már „egyenrangúnak” tekintettek bennünket, az új császár, Konrád támad. István győz, a Lajta és a Fischa közti területet megszerzi. A fiatal keresztény állam kiállta az első próbát. Alkotásai közül meg kell említenünk a törvényeket. „...meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztességes és békés életet” – olvashatjuk.

     A törvények először a vallással kapcsolatosak. A vasárnapi munkaszünet, a pénteki böjt, meg persze a tizedfizetés az egyháznak. Tiltja a gyilkosságot, ezt viszont ki lehetett megfelelő mennyiségű tinóval váltani. (Régi szokás ez!)

     Tiltja a tolvajlást, külön szól az asszonyok tolvajlásáról. A nőket csak a harmadik lopás után adták el rabszolgának, kétszer a férj kiválthatta. A férfi tolvajt viszont a harmadik lopás után kivégezték. Természetesen a boszorkányokról is hoz törvényt, meg azokról is, akik mise alatt fegyelmezetlenül viselkedtek. Ezek haját lenyírták és megostorozták.

     A magyarság szokásainak átalakítása kezdődött meg a törvényekkel. Ne lopj! – mondja a Tízparancsolat ma is aktuálisan. Aztán 10 falu épít egy templomot.

Van persze félreértés is István esetében. Az egyik legnagyobb a fiához írt Intelmekkel kapcsolatos, mely szerint az idegeneket be kell fogadni. Nos, elég megnézni a munkát, itt a VI. rész 2. pontjában olyan vendégekről van szó, akik a királyi udvart ékesítik, különféle szokásokat, oktatásokat hoznak, és persze fegyvereket is. Nos, nem az országról van itt szó, hanem a királyt szolgálókról, így érthető, hogy az egy nyelvű és szokású ország erőtlen. A magyar hadsereg akkor volt verhetetlen, amikor a nyugatról jött páncélos lovasok és a könnyű lovas-íjászok harcmodorát sikeresen tudták kombinálni.

     Mi tehát István uralkodásának mérlege?

     Sokat feladott? Feláldozta a régi kulturális hagyományokat? Igen.

     Mit adott helyébe? Keresztényt, de ezzel a nyugati kereszténységgel azonosulni tudott a magyarság. Államot, mert az állam ismérve a rendezett belpolitika mellett az is, hogy más államok is elismerik. A középkorban az elismerők a mi esetünkben első helyen a pápa, majd a német római császár, illetve Bizánc állt.

     Pozitív-e István mérlege? Ítélje meg mindenki saját belátása szerint, ám először feleljen a kérdésre: hol vannak ma a szkíták, hunok, avarok?

     Amit István biztosított: a magyarok ma is vannak! Tanuljunk tőle az új évezred kihívásai elé nézve!

 

 

Elhangzott 2017. augusztus 20-án Budapesten, a Petőfi szobornál tartott MIÉP-megemlékezésen.

Magyar idő

Gondolatok Szent Istvánról, a keresztény Magyarország megalkotójáról

Feltöltve: 2017. aug. 21., do

Dr. KÓSA FERENC