2017. november 2-án halt meg, s Andornaktályán eltemették Miller Margitot, akihez sok gyerekkori emlék fűz. Hosszú, békésen viselt betegség után befejezte gazdag földi pályafutását. Isten adjon neki örökös nyugalmat!

 

Utolsó „nagy projektje“ az idén május 1-én megnyitott „Kenessey Csaba emlékszoba“ volt, létrehozásáért kemény harcokat kellett vívnia. Margit  „Manci“ néni a neve ellenére nagy magyar volt, származásilag sváb családból származott, no de ez életében nem volt meghatározó, mint ahogy az aradi tizenhárom kivégzett tábornok között is kevésnek volt eredeti magyar neve, a szíve és érzésvilága viszont színtiszta nemzeti magyar volt.

     Munkásságával is ezt bizonyította: megszervezte a Polgári Kört, sok rendezvényt hozott a faluba, a célja mindig is az volt, hogy az a sok évtizedes hazugságáradat, amelyet a bolsevista történelemhamisítók igyekeztek az agyakba önteni, végre kimosódjon.

     Mivel én életem első szakaszának kb. nyolcvan százalékát töltöttem Andornaktályán, majd az ötvenhatos forradalom és szabadságharcban való résztvételem miatt hazámat elhagyni kényszerültem, jólesett, amikor Margit telefonon megkeresett, kért, hogy számoljak be a hazámtól távol töltött időkről, mert ez a falu lakosait igen érdekli. Örömmel mentem oda, közéjük, elmondtam röviden élettörténetemet, s a hallgatóságot igen megfogta. Gyerekkoromat ugyan ismerték, de hogy ezalatt mi mindenen kellett keresztül mennünk, azt nem.

     Most szeretett hazájának temetőjében került örök nyugovóra. Soha el nem felejtjük Őt, maradjon emléke iránymutató a következő nemzedékek számára.

     Manci, amíg élek, el nem felejtelek….

     

Csaba