A nagy tömegeket megmozgató Békemenet után egy nappal, március 16-án, A MAGYAR ZÁSZLÓ ÉS CÍMER NAPJÁN ismét felvonulás volt. A 48-as törvények tették ugyanis a piros-fehér-zöld színt hivatalosan Magyarország jelképévé.

 

A terv szerint egy 1848 m hosszú zászlót 1848 személy vitt volna az Operától a Hősök teréig. Jóval előbb kezdték szervezni, mint a Békemenetet, de csak interneten terjedt a híre, a kezdeményező, Szilágyi Ákos személyes levelezés útján szervezte a zászlóvivőket. Szép lett volna egyesíteni a két rendezvényt, de ezt feltehetőleg politikamentesnek szánták. A nemzeti érzelmű közösség nagyobb része azonban most fontosabbnak tartotta a kormányért való kiállást. Kevesen vállalták mindkét menetet, bár olyanok is voltak, akik csak ezen vettek részt. Nevezési díj is volt, ez érthető, mivel a zászló és a rendezés is pénzbe került, de lehet, hogy ez többeket elriasztott. Végül a helyszínen is lehetett csatlakozni „ingyen”, de még így sem jött össze a várt létszám, ebben nyilván közrejátszott a zuhogó eső is. 2 helyett csak 4-5 m-enként jutott egy zászlóvivő.  A hatalmas tekercs folyamatosan lebontva végighúzódott az Andrássy úton, majd a Hősök terén kétsoros kokárdává kanyarodott be. Ott a nemzeti jelképek történetének ismertetése után a hangzó jelképekre, régi és jelenlegi himnuszainkra is sor került – a Szózat kivételével, pedig ez is himnusz-rangú énekünk. Ezután összehajtogatva a földre fektették a nedves zászlót – vagy mondhatjuk úgy is: az óriás nemzeti színű szalagot. Látványos megmozdulás volt, de a média szinte tudomást sem vett róla. Reméljük, a jövőben nagyobb hírveréssel sikeresebb lesz ez a szép kezdeményezés, és felsorakozik ünnepi hagyományaink közé.