Feltöltve: 2011. május 8., vdgy/he

BUVÁRI MÁRTA:

Gépnyelv

MÁV

 

"Zónázó vonat indul Vác, Nagymaros, útirányon át Szobra, 9 óra 5 perckor a hatodik vágányról." − mondja a géphang a Nyugati Pályaudvaron.

     Először: mi az a zónázás? Fogadok, hogy senki sem értette, amikor először hallotta. Szerencsére azt is bemondják, hogy a vonat Vácig nem áll meg. A nagykanizsai vonat Székesfehérvárig nem áll meg már régóta, de valahogy az nem zónázik. Eddig gyorsvonatnak hívták az olyan vonatot, amely nem áll meg mindenhol; régebben az olyan vonatot, amely több helyen megállt, de nem mindenhol, sebesvonatnak hívták, később gyorsított személynek. A zóna szó valamilyen sávot, övezetet jelent, amelyen belül például azonos a telefon- vagy a közlekedési díj, vagy egyformán állítják az órát. A vasútnál valamikor a zónahatárokon tovább állt a vonat, az utasok ezalatt ehettek valamit a zónaétteremben vagy az utasellátóban, például kis adag pörköltet, amelyet zónapörköltnek hívtak.

     Másodszor: hogyan lehet az útirányon átmenni? Az útirány Szob, menni útvonalon lehet, átmenni pedig egy-egy helységen. Tehát helyesen: Zónázó vonat indul Vác−Nagymaros útvonalon Szobra... Vagy ha csak egy helységet neveznek meg, akkor egyszerűen: Személyvonat indul Veresegyházon át Vácra... És Veresegyházon áll meg, nem pedig Veresegyházán, mert nem Veresegyháza, hanem Veresegyház a helységnév. (Ezt már egyszer Wacha Imre szóvá tette.)

     Nem tévedésből tettem vesszőt a Nagymaros szó után, mert így hangsúlyozzák: megállnak, és természetellenesen magasan kezdik az útirány szót. Valószínűleg külön vették föl a mondat darabjait, és gombnyomogatással toldozzák össze. Azt értem, hogy unják egyenként bemondani minden alkalommal, de nem hiszem, hogy ne érné meg az egész napi menetrendet rámondani a magnóra, aztán egy évig lehetne használni. De ha már mindenáron elemekből akarják összevagdosni a mondatot, akkor is rámondhatnák egész mondatban, aztán kivághatnák a változó elemeket, akkor nem indítanák föntről a mondat közepére eső szavakat.

     Valóságos felüdülés vidéki kis állomásokon keresztülmenni. Ott még természetesen, egyéni hangon (esetleg enyhén tájszólásban) mondják be a vonatokat.

     Ha csak  várok valakit, akkor is törnek borsot az orrom alá: "A Pécsről érkező Zengő intercity előre láthatólag 15 percet késik. A késésért szíves türelmüket és megértésüket kérjük." A késésért kérhetnek elnézést, türelmet pedig a vonat megérkezéséig. Tehát: 

A késésért szíves elnézésüket kérjük. Vagy. Kérjük szíves megértésüket és türelmüket. 

"A várakozóktól türelmet és elnézés/megértést kérünk." 

 

TELEFON

 

Fölhívunk egy intézményt, és jelentkezik a géptitkárnő: "Ön az Eötvös Loránd Tudományegyetemet hívta..." Tudom, hogy mit hívtam, és persze, hogy én hívtam, de miért mondja, hogy ön? Magyarul a névmást általában fölösleges kitenni, kivéve, ha különben nem volna egyértelmű, hogy a megszólítottra vonatkozik a harmadik személyű ige, és nem egy harmadik személyre. Vagy szembeállításként: ön ezt mondja, én viszont az ellenkezőjét. 

     Ha foglalt a vonal, az magában is bosszantó. De most már nem sűrűbb sípolással jelzik ezt (pedig azt egy külföldi is megértette), hanem bemondja egy női hang, szörnyű, iskolás hanghordozással: "A  hívott vonal foglalt. Kérésére a vonal felszabadulását követően külön díjazás nélkül kapcsoljuk.  A kéréshez nyomja meg a recall, majd az 5-ös gombot.  A recall gombot az »R« vagy a »flash« billentyűk is helyettesíthetik."  Miért "követően", miért nem a vonal felszabadulása után? Az után szót sokan mintha nem is ismernék. A recall és a flash nem magyarul van, de sajnos, a készülékre így van ráírva. Továbbá a vagy kötőszóval összekötött  vagy inkább elválasztott  fogalmak nem vonzanak többes számot ("R" vagy "flash" billentyű...). 

Hogy a flash mit jelent, azt nem tudom, de ha mondják, hát megnyomom. Erre a géptitkárnő ezt válaszolja: "A kért megbízást a telefonközpont elfogadta."  Én nem kértem megbízást, hanem adtam. Tehát: A telefonközpont elfogadta a kérést vagy a megbízást.  

     A zsebtelefon (mobil) pedig ezt mondja, ha ki van kapcsolva a hívott készülék: "A hívott szám átmenetileg nem elérhető." 

     Erősen szorul vissza az igekötő elválása − néha az igétől is, de különösen az igenévtől. Ez akkor fogadható el, ha az igenév önállósult, nem érződik benne az igei lényeg. 

     Például: nem kifizetődő: ez azt jelenti, hogy nem gazdaságos. De azt már mondhatom, hogy ki nem fizetett, nem fizethető ki.  A megengedő ("ható") ige jelen idejű melléknévi igeneve általában el tud válni az igekötőtől tagadás, segédige vagy kiemelés esetén. A fenti példában nem vitás az igei eredet: elérem − nem érem el − el fogom érni − nem értem el − el lehet érni; elérhető − el nem érhető − nem érhető el − délután érhető el. 

     Ha valaki szolgáltatót vált, de meg akarja tartani a számát, ezt a telefontársaságok számhordozásnak nevezik. Pedig hát nem hordozzák a számot, azaz nem hozzák-viszik naponta, hanem csak az egyik társaság átadja, a másik átveszi, egyszer. Tehát számátvitellel történik a váltás. Vajon miért nem kérdeznek meg egy nyelvészt, amikor új elnevezést alkotnak  ha már a saját nyelvérzékük nem elég jó? Például a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát: www.e-nyelv.hu

Magyarul, magyarán