Újabban egyre többször hallom, hogy az ember: emberből van. Itt is, ott is felbukkan ez a divatossá vált kifejezés. Nézzünk néhány példát!
   Ha tudom, hogy én emberből vagyok, akkor elfogadom azt is, hogy valami nem jön össze, amit elterveztem – olvassuk egy kommentárban. Máskor azt halljuk, hogy mindenki: a tanár, a bíró, a rendőr vagy a politikus is emberből van; sőt: a tesztpilóta sem gép, ő is emberből van. Az iskolások sem maradhatnak ki a sorból, a szakképzésről nyilatkozva mondja a riportalany: oda kell ezekre a fiatalokra figyelni, és javítani kell a helyzetükön, mert bizony a szakmunkás is „emberből van”. Itt egyébként kivételesen idézőjelbe teszi az újságíró az emberből van szerkezetet, jelezvén, hogy ennek stílusértéke elüt a szövegkörnyezetétől. − A bulvárlapok, sztármagazinok oldalain arról tájékozódhatunk, hogy a közismert személyek és a híres emberek is emberből vannak: Hát Katka is emberből van; James Cameron mégiscsak emberből van; a címvédő bokszoló ellenfele azt akarta bizonyítani, hogy Klitschko is csak emberből van. – Sőt, már metaforikus, továbbszármaztatott szerepben is felbukkan a kifejezés, mint pl. ebben a mondatban: a gép is emberből van.
   A legtöbb esetben az emberből van ugyanazt jelenti, mint a már megszokott és szabályos emberek vagyunk forma; illetve a tanár is ember, a bíró is ember stb. szerkezetek. Arra utalnak vele, hogy az ember nem tökéletes, nem hibátlan és nem legyőzhetetlen; hogy tévedni emberi dolog: errare humanum est – mondja a latin is. – Ritkábban az ember egyéb esendőségeire, életszükségleteire vonatkoznak ezek a kijelentések, pl. a munkakörülmények, az életfeltételek fontosságát hangsúlyozzák vele. 
   Az emberből van meglehetősen pongyola forma, hiszen a valami vmiből van szerkezet általában anyagra, anyagféleségre vonatkozik: mondhatjuk, hogy valamely tárgy fából, fémből, vasból, aranyból van. De azt is szoktuk mondani, hogy nincs az ember fából;  vagy hogy kőből van a szíve vkinek. – De az ember szavunk nem anyagot jelöl: éppen ezért az emberből van kifejezés bizalmas, tréfás-ironikus színezetű, a szlengkifejezésekhez áll közel. A választékos, komoly vagy hivatalos szövegekben, a tömegközlésben használata többnyire stílustöréshez vezet.
   Megmosolyognánk, ha valaki azt mondaná: a tyúk, a disznó, az ökör, a szamár vagy a ló is állatból van. Vagy ha azt hallanánk: a fa sincs fából, a fa is növényből van.
Ha lehet, kerüljük el tehát a modoros, kissé nyegle emberből vagyunk kifejezést, és használjuk helyette a jól bevált formát. Hisz mindannyian: emberek vagyunk.