Feltöltve: 2012. június 30., he

Zakó – kacsa – lóvé

Ennél a multinál máskor is találtak már szabálytalanságokat; a multi több szabályt is megsértett – halljuk a televízióban. A multi a multinacionális, más néven nemzetközi vagy világvállalatnak a lazább, bizalmas változata, híradóba ez a forma nem való. – Egy másik esetben a közismert személyiség pályarajzát kezdi így a bemondó: – eredetileg matek-fizika szakon végzett. A matek a multihoz hasonlóan nem ide illő változat: híradóban a megfelelő forma a matematika lenne. – A vihar miatt lefújták a további programokat – közli a híradó tudósítója. A lefúj vmit szerkezet ismét csak a bizalmas nyelvhasználat eleme; helyette a lemond, töröl, elhagy, elmarad igékkel kellene utalni a tényállásra. – Egyes témákban a belső nyelv, az ún. szakmai zsargon kerül elő: – Lehet, hogy a forint le tudja erősödni a frankot. A le tudja erősödni azt jelenti: nagyobb mértékben erősödik, a korábbi állapothoz képest erősebbé válik a frankkal szemben. – Méretes zakó után újra fellendülés – mondja a gazdasági hírműsor vezetője. A méretes zakó a sporttudósításoknak a vereségre használt erősen zsargonos kifejezése: itt tehát rossz választás; bizalmas, ironikus hatása megtöri a hírszöveg stílusát. Helyette visszaesésről, nagy veszteségekről, csődsorozatról stb. kellene beszélni.

   Sokszor abba a hibába esnek közbeszélőink, hogy a politikusok fésületlen vagy hibás, félresikerült megnyilatkozásait is szó szerint akarják közreadni: az sem mindig derül ki, hogy az adott kifejezés idézet-e, vagy a hírműsor saját kommentárja. – A lemondás kacsa – olvassuk az egyik hír szalagcímét. Az interjúrészletből kiderül, a politikus kacsának minősítette a lemondására vonatkozó közlést. A híradó saját megfogalmazásában már nem szerepelhet a kacsa minősítés, legfeljebb idézőjelben. A kacsa ez esetben nem más, mint alaptalan, téves hír, híresztelés. – A rezidensek azt várják tőlem, hogy virítsam a lóvét! De ez nem ilyen egyszerű – mondja a miniszter a köztelevíziónak adott nyilatkozatában. A virítsd a lóvét kifejezéssel már az argó területére lépünk; s bár a közlésben a szándékos ironizálás is tetten érhető, ez a stílus sehogyan sem illik egy nyilatkozatba.

 

Példáink – sok más társukkal együtt – azt jelzik, hogy a stílusrétegek összemosódása, szándékos és modoros keverése, a szleng és a bizalmaskodás terjedése továbbra is meghatározó iránya a közéleti nyelvhasználat változásának. Mi pedig továbbra is azt mondjuk: legalább a hírközlésben és a közösségnek szóló nyilatkozatokban ragaszkodnunk kell a választékos nyelvhasználathoz, az igényes köznyelv mércéjéhez. Mert ha magára a mintára sem figyelünk, annak követésétől és követőitől sem várhatunk semmit.

H. TÓTH TIBOR:

Magyarul, magyarán