Vajon hogyan elemeznék a nyelvtanórán az ilyen mondatot: − Ami szomorú, hogy észre sem veszi, hogy megbánt valakit.  Három mellékmondat, főmondat pedig egy sem! Már nem is csak a fiatalok beszélnek így, lépten-nyomon ilyeneket hallani: Ami nekem a legjobban tetszett, hogy… Ami a legérdekesebb, hogy…, Ami kérdés, hogy… Ami furcsa, hogy… ,Amit nem szeretek, hogy…
   Az ami csak mellékmondatot vezethet be, például így: Éppen azt hallgatta el, ami a legérdekesebb. A fenti mondatkezdemények viszont tartalmilag főmondatok, ezért rámutató szóval, mutató névmással kellene kezdeni őket: Az a legérdekesebb…: Nekem az tetszett…; Azt nem szeretem… 
   Honnan származik ez a szerkesztésmód?
   Egy népszerű politikus nagyon sűrűn mondott efféle mondatokat, tőle eltanulták politikustársai, aztán mások is: Amire felszólítjuk, az az, hogy ne adjon tárgyaló partnerei szájába olyasmit, ami nem hangzott el.  Mivel némelyek úgy találták, nem szép a két az egymás után, egyszerűen elhagyták mind a kettőt. Ebből lett az ami… hogy.
   A mellékmondattal való kiemelésnek más változatai is dívnak: Pl. Mi voltunk azok, akik kezdetektől keményen elleneztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt.  Az angolnak, franciának nemigen van más lehetősége a kiemelésre, ha ugyanis a szórend nem lehet más, mint alany–állítmány–többi mondatrész, a személyes névmást pedig mindig kiteszik, egyszerű mondatból nem lehetne tudni, melyik mondatrész hordozza az új közlést. Magyarul azonban átrendezhetjük a mondatot úgy, hogy a legfontosabb szó legyen a főhangsúlyos: Mi elleneztük a kezdetektől… Ha azt akarnánk hangsúlyozni, hogy már a kezdetektől, akkor ki sem tennénk a névmást: Kezdetektől elleneztük… (Ugyanis mindig a közvetlenül az ige előtt álló szó a leghangsúlyosabb.) Ha azt akarjuk kifejezni, hogy mossuk kezeinket, nem mi vagyunk a hibásak, akkor így mondanánk: Mi kezdetektől elleneztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt. 
   Más példa:
   Mi az, ami még különlegessé teszi ezt a napot?  Magyarosan: Még mi teszi különlegessé ezt a napot?  Nem mondom, hogy sohasem szabad így nyomatékosítani, de ma már szinte csak ilyet hallunk.
   A következő végképp csak szószaporítás: Mi az ön szerint, ami a legégetőbb probléma? Semmivel sem kevésbé nyomatékos ez: Ön szerint mi a legégetőbb probléma? 
   Karácsony Sándor mondta először, hogy a magyar gondolkodás alapjában véve mellérendelő. Ezt ő sem úgy értette, hogy alárendelő mondatnak egyáltalán nincs helye. Azonban lényege szerint főmondatból ne csináljunk mellékmondatot!