Még a Szilaj Csikó kinyomtatott korszakában írtunk az ami és az amely vonatkozó névmás különbségéről. Rövid ismétlésképpen, mert az már nagyon régen volt: az ami főnévvel meg nem nevezett dologra mutatunk rá, az amely pedig csak már főnévvel megnevezett dologra utalhat vissza.

    Most azonban az ami vonatkozó névmásnak egy egészen furcsa használatáról szólok, amely nagyon elharapódzott az utóbbi időben. Legújabb példám: „Ami igazán fontos, hogy a Parlament mind a 754 tagja komolyan vegye a felelősségét.” Mint lenni szokott, ha egy hiba van egy mondatban, van benne másik is: hiányzik a Parlament szóról a -nek rag. A birtokos ugyanis csak akkor lehet jelöletlen, ha a birtokszó közvetlenül utána áll: a Parlament 754 tagja, de a Parlamentnek mind a 754 tagja.

    De térjünk vissza az eredeti témához. Az ami vonatkozó névmás, tehát mellékmondatot vezet be. A hogy szintén mellékmondati kötőszó. Két mellékmondat, főmondat pedig egy sem. Hogyan keletkezett ez a torz szerkezet? Ebből a nyakatekert kiemelő megoldásból: Ami igazán fontos, az az, hogy… Aztán nagyvonalúan elhagyták a két az-t, amelyek nyelvtanilag a főmondat szerepét töltötték be – egyik az  alanyként az első mellékmondatra mu-tatott vissza, a másik állítmányként a második mellékmondatra utalt. No de nem egysze-rűbb és egyértelműbb így: Az igazán fontos az, hogy… ? És hasonlóképpen: Azt nem szeretem, hogy…; az a furcsa, hogy…; az a természetes, hogy… – nem pedig amit nem szeretek… stb.

    Régen azt tanították, hogy „és-sel nem kezdünk mondatot”. Ez túlzás, néha igenis kezd-hetünk és-sel mondatot, mert visszakapcsolódhatunk az előző mondathoz. Szívesen mondanám, hogy ami-vel aztán már igazán ne kezdjünk mondatot – de persze ez is túlzás lenne. Semmi baja az ilyen mondatnak: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Csakhogy ez egészen más eset. Itt valóságos mellékmondatot vezet be az ami, és az ami-vel kezdődő mellékmondat teljes joggal kerül a főmondat elé. Nem így az amely-jel kezdődő mellékmondat, mert az amely – melléknévi névmás lévén– csak már megnevezett dologra vonatkozhat.

    Tehát ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket, ahogyan a szegény -tatik/-tetik-et kiirtották a hírhedt rigmussal, de minden eszközt a maga helyén használjunk! Kiemelésre az az rámu-tató szót használjuk!