Ugor-török béke

BUVÁRI MÁRTA

Feltöltve: 2013. aug. 24., do

Az ugor-török háború látszólag a finnugorosok teljes győzelmével ért véget. A más irányú kutatás azonban tovább folyt, különösen külföldön, és a rendszerváltás után itthon is (de aki erre vetemedett, kizárta magát a hivatalos tudományos körökből).
   Vannak, akik úgy vélik, hogy a finnugor rokonság már meg van cáfolva. Ez nem igaz. Azt, hogy nyelvünkben vannak a finnugornak nevezett nyelvekkel közös elemek, nem lehet letagadni. Csak az egyoldalú beállítás hamis. Az hamis, hogy volt egy közös uráli ősnyelv, és az fokozatosan osztódott, míg el nem jutott a mai nyelvekhez. Pusztay János finnugor nyelvész már módosított ezen az elgondoláson – támadják is érte.
   A Czuczor Gergely és Fogarasi János által a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készített szótár, A magyar nyelv szótára (röviden CzF) a XIX. században, még a Hunfalvy-féle irányzat teljes győzelme előtt készült. A szerzőpáros gyökökre fejtette vissza a szavakat, feltüntették a véleményük szerint ugyanabból a gyökből eredő többi magyar szót, és amelyikhez találtak idegen nyelvekben hasonló alakú és jelentésű szavakat, azokat is feltüntették válogatás nélkül, nem foglalva állást, melyik nyelv melyikből vette. A Czakó Gábor szervezte II. Czuczor-Fogarasi konferenciára összehasonlítottam a legújabb, Zaicz Gábor szerkesztette Etimológiai szótárban (EtSzt) ősi, uráli kori szónak minősített szavak rokonításait a CzF eredeztetésével, rokonításaival. Azt találtam, hogy a szavak körülbelül felének (138 szóból 68-nak) van más nyelvekben is megfelelője Czuczorék szerint. Erről írtam annak idején a Szilaj Csikóban. Később folytattam az összehasonlítást a finnugor és ugor korinak minősített szavakkal. A 281 finnugor szóból 70-hez volt más rokonítás a CzF-ban, a 121 ugorkorinak minősített szóból pedig 32-höz.
   Ezután bukkantam Sára Péter A magyar nyelv eredetéről másképpen című könyvére (1994), amelyben a szerző a magyar szavak török nyelvi párhuzamait mutatta ki. A legtöbb esetben nem vitatta a szavak finnugor párhuzamait, csak melléjük tette a török nyelvekben fellelhető hasonló szavakat. Ezt jelenti a „másképpen” szó a szótár címében. Eddig ugyanis, ha különböző nyelvcsaládokban találtak hasonló szavakat, legjobb esetben azt mondták, hogy vitatható az eredet: vagy egyik rokonság igaz, vagy a másik. Sára Péter úgy gondolta, hogy ezek a szavak mindegyik nyelvben közös eredetűek. Ezt a közös eredetet kereste következő könyvében: Ősi szavaink nyomában iráni és turáni tájakon. A finnugor-magyar-török közös szavak egy részéhez talált iráni, szanszkrit, héber vagy éppen európai nyelvekben rokon szavakat, másokhoz nem. Mindkét könyv rokonításait bevezettem táblázataimba, és így már a három csoport 540 szavából összesen mindössze 74 olyan maradt szó, amelynek csak uráli, illetve finnugor rokona van. Viszont Sára Péter rengeteg ismeretlen eredetűként vagy szláv jövevényszóként nyilvántartott szóról is kimutat egészen egyértelmű török kapcsolatokat. Tehát a szókészlet tekintetében a törökök legalább annyira nyelvrokonaink, mint a finnugorok.
   A közös szavak persze még nem jelentenek nyelvrokonságot. Sőt, Pusztay János, az uráli nyelvek szakértője csak a nyelvtant tartja mérvadónak, mert a szókészlet viszonylag gyorsan változik.
   A finnugor nyelvekkel kétségtelenül vannak közös nyelvtani elemek a magyarban, de a török nyelvekkel is vannak. Képzőink, egyszerű ragjaink, névmásaink egy része a finnugor nyelvekkel, másik része a török nyelvekkel egyezik. Mindegyikkel vannak szerkezeti egyezések a szakértők tanúsága szerint. Viszont vannak lényeges különbségek is a magyar és a finn, valamint a magyar és a török között is. Például a finnben kedvelt a szenvedő ragozás, a főnévnek van birtokos esete, a törökben pedig nincs létige. Van a finnek és a töröknek olyan közös vonása, amely a magyarban nincs meg: mindkettőben van tagadó igeragozás és ragozható tagadó szó.
   Tehát értelmetlen az ugor-török háború. Valószínűnek látszik, hogy a magyar nyelv őse a kettő közt egy harmadik csoporthoz tartozott (amelyhez például a hunok, kazárok, szabírok stb. is tartoztak), erre is, arra is adott át, innen is, onnan is vett át. Vagy az is lehet, hogy mindkét irányban közvetítette egy régebbi, déli, fejlettebb kultúrának a kincseit. Így gondolja Sára Péter, hangsúlyozva, hogy nem akar föltétlenül a sumérokhoz eljutni, mert ahhoz nem ért, de azt sem tartja kizártnak, „ha további kutatások ezt igazolnák.”
   Vannak, akik egyenesen a sumérból származtatják a magyar nyelvet. Sok szóhasonlítás van, ezeket én sem vizsgáltam, gondolom, a nagy időbeli távolság miatt csak sok hangtani változás feltételezésével lehet szavakat összekapcsolni, így legalább annyira bizonytalanok a rokonítások, mint az „uráli” szavak esetében. Götz László (Keleten kél a nap) néhány szótároldalt összehasonlított, és azt találta, hogy sok finnugornak tartott szó a sumérban is megvan, és sok közülük indoeurópai nyelvekben is.
   Gosztonyi Kálmán nyelvtani megoldásokat hasonlított össze a sumér és más nyelvek között. 53 mozzanat közül 51 egyezést talált a sumérral a magyarban, 29-et a török nyelvekben, 24-et a kaukázusi nyelvekben és 21-et az északi finnugor nyelvekben. Pusztay János rámutatott, hogy igen lényeges különbségek vannak a sumér és a magyar között: például a sumérok a szószerkezetek legvégére tették az összes ragot, mégpedig a szavakhoz képest fordított sorrendben. A személyes névmások közül egy sem egyezik, a számok sem hasonlítanak. Lehet, hogy ők is csak egyik örökösei voltak egy még régebbi kultúrának – de ez már a fantázia birodalmába tartozik, ellenőrizhetetlen.
   Azért sem gondolom, hogy közvetlen utódai lennénk a suméroknak, mert akkor fejlett írásukat is magunkkal hoztuk volna, és most dúskálnánk nyelvemlékekben. A legvalószínűbb tehát a közép-ázsiai múltunkból adódó keveredés és közvetítő szerep. Egybevág ezzel az a sokféle név, amelyet mind velünk azonosítottak a történeti források, a népi emlékezet és krónikáink is.
   Közhelynek számít, hogy a nyelvrokonság nem azonos a néprokonsággal. Ez azonban kibúvó, nem magyaráz meg semmit. Olyan néptől senki sem vesz át nyelvet, még részben sem, amelyhez semmi köze sincs. Vagy a magasabb kultúrájú, vagy a számosabb, vagy a uralkodó nép nyelvét veszi át a másik.
   Egy ember nem tud minden szálat átfogni. Elképzeléseket alkothatunk, több is lehetséges, de többé-kevésbé biztosat akkor fogunk tudni őstörténetünkről, ha a legkülönbözőbb tudósok: különböző irányultságú nyelvészek, régészek, genetikusok, antropológusok, történetkutatók becsületes nyíltsággal, elfogulatlanul összeadják és szembesítik egymással kutatási eredményeiket.
   Mindenképpen szükségünk van arra, hogy tudjuk: kik vagyunk, honnan jöttünk. A gyökér nélküli növényt is könnyen elfújja a szél. 

Magyarul, magyarán