Czuczor Gergely és Fogarasi János akadémiai megbízásból készítette el a XIX. században A magyar nyelv szótárát (a továbbiakban CzF vagy Nagyszótár), amely az értelmezés mellett a szavak eredetét is igyekezett föltárni. A szavakat visszabontotta az ún. gyökökig, amelyekből különféle képzőkkel szóbokrok, ill. szócsaládok jöttek létre. Czuczor Gergely az akkor hozzáférhető források alapján odatette, ahol tudta, a más nyelvekben fellelhető, az adott szóval összefüggésbe hozható szavakat. Figyelembe vette a finnugor rokon szavakat is, de nem kötelezte el magát semmilyen nyelvrokonság irányába, hanem adattárat szolgáltatott. Mire megjelent a szótár, már sokan bírálták. A gyökrendszert először a héber nyelvben fedezték föl, az újabb iskolák hívei mégis elvetették a magyar nyelvnek erre alapozott elemzését.

    Czuczor és Fogarasi hatalmas művét a XX. század hivatalos tudományossága süllyesztőbe tette, bár fű alatt merítettek belőle.

     Néhány évvel ezelőtt Czakó Gábor könyvet írt, amelyben ráirányította a figyelmet a gyökrendre mint a magyar nyelv lényeges tulajdonságára, bírálta az általa hunfalvyzmusnak nevezett hatalomtudományt, a mai eredeztető (etimológiai) szótárak „szétszerkesztő” gyakorlatát, ti. hogy láthatóan összefüggő szóbokrok egyik tagját egyik, másik tagját másik nyelvből való átvételnek minősítik. Ő kezdeményezte 2010-ben az első Czuczor−Fogarasi konferenciát, nagy televíziós hírveréssel. Meg is telt december 6-án a Magyar Kultúra Házának díszterme. Erről itt olvashatunk: http://www.makusz.hu/szemle/455/czuczor-gergely-fogarasi-janos-emlekkonferencia.

    Néhány akadémiai nyelvész már a szünetben eloldalgott, de maradtak elismert nyelvészek – finnugorosok is –, akik merték nevüket adni ehhez a rebellis tárgyhoz, és a következő, 2012. január 6-án tartott konferencián is részt vettek. Rajtuk kívül más területekről érkezők is szót kaptak, de a nem eléggé tudományosnak minősített előadásokat a konferencia kötetéből kihagyták. (Így a jelen cikk szerzőjének az előadását is, amelyben a hivatalosan urálinak minősített szavakhoz kikereste a Czuczor−Fogarasiban található rokonításokat, és ebből vont le óvatos következtetést. Erről összefoglalót olvashattak a Szilaj Csikóban.)

 

2012. október 6−7-én Budaörsön, ahol Czeglédi Cecília már évek óta a CzF szellemében tanítja a magyar nyelvet, megrendezték a nemzetközi Czuczor−Fogarasi konferenciát. Ezen részt vettek olyan külföldi nyelvészek is, akik határozottan támadják az egyoldalú finnugor rokonítást, mint Marácz László, Angela Marcantonio és mások. Ők teljesen szalonképtelenek a hivatalos magyar tudományos körökben. Czakó Gábor és köre viszont nem vett részt ezen a konferencián. 2013 novemberében tették föl a világhálóra az erről készült összefoglalót (http://www.czf.hu/index.php/hu/eloadasok/kepes-beszamolo-a-konferenciarol).

 

2014. január 6-án került sor a Petőfi Múzeumban a Magyar Művészeti Akadémia támogatta konferenciára, III. sorszámmal. Balázs Géza szervezte, Czakó Gábor már ebből is kiszállt.

     Három személyi átfedés volt a kétféle rendezvény közt: Czeglédi Cecília az I. és a III. budapesti konferencián is bemutatta tanítási módszerét, férje, Molnár Zsolt pedig az agy és a számítógép működésének hasonlóságát fejtegette. A harmadik közös szereplő Hudy Árpád volt, akinek a nyelvrokonságról tett fontos megállapítását a budaörsi felvételen hallhatjuk: „egy rokonsági szál nem zár ki számos mást”, ahogy az ember a személyes rokonságából sem csak egy ágat ismer el.

 

Bár a január 6-i konferencia valójában már a negyedik volt, ha a budaörsit is számítjuk, nem léptünk lényegesen előre. Még mindig azon tanakodunk, politikai okból erőltették-e a finnugor nyelvcsalád elméletét és vetették el a gyökelméletet, vagy a Saussure-i iskola, az indoeurópai nyelvcsalád elmélete és a hangtörvények korabeli fölfedezése és abszolutizálása hatott a magyar nyelvészekre is. Hujber Szabolcs mintha rehabilitálni akarta volna Hunfalvyt.

   Újdonság volt hallani Minya Károly előadásából, hogy még Szarvas Gábor is durván támadta Czuczorék művét. Ismét többen kifejtették, hogy: a Czuczor−Fogarasi szótár igenis értékes, aranybánya a néprajzosoknak, rengeteg szólás, állandó szókapcsolat, közmondás és idézet van benne; mint Kiss Gábor kifejtette: nem is szótár, hanem enciklopédia.

     A részvevők egyetértenek abban, hogy a gyökrendszer létezik, de némelyek úgy vélik, azzal lehet elfogadtatni, ha begyömöszölik a ma divatos tudományos kategóriákba, elméletekbe. Vajon korszerűnek kell-e lennie egy tudományos eredménynek, vagy elég, ha igaz? A Balázs Géza és Kövecses Zoltán említette módszereket legfeljebb azon esetek igazolására vagy elvetésére lenne érdemes használni, amelyek józan paraszti ésszel nem ítélhetők meg.

Pomozi Péter kifejtette többek között, hogy egy szónak két alakja nem föltétlenül fejlődést, egymásutániságot jelent, hanem esetleg egymásmellettiséget, nyelvjárási változatot.

     Hudy Árpád arra mutatott rá, hogy az egy közös nyelvből való szétfejlődés is erősen kétséges, a nyelvek közti részleges egyezés másképpen is alakultatott. Ezek a tényezők megkérdőjelezik a hivatalos rokonságfelfogást.

     Hallottunk két szóbokorról részletes elemzést. Bizonyítás nélkül is egészen nyilvánvaló: hogy egybetartozik az esik, eső, est, eset, esedezik stb. – csak az nem világos, hogy ugyanebből a gyökből származik az eskü is, de ezt az előadó, Kövecses Zoltán éppen nem magyarázta meg.

     Horváth Katalin előadása arról szólt, hogy a fog főnév és a fog ige valamikor igefőnév volt, ugyanis az állatok foggal ragadják meg áldozatukat, foguk közt viszik kicsinyeiket. E két gyök összetartozása is könnyen belátható, a szótárak mégis teljesen különveszik őket, az egyiket finnugor, a másikat ugorkorinak tartják.

 

Mindez szép, de nyoma sincs annak, hogy megszerveznék a szótár módszeres felülvizsgálatát: mi érvényes belőle, és mivel egészíthető ki az azóta folyt kutatások alapján.

     Értelmező szótárunk van nagyobb is, kisebb is. Kiss Gábor tervezi, hogy a CzF-ban található szólásokat, közmondásokat, állandó kifejezéseket külön gyűjteményben kiadja, bár szólás- és közmondástárunk is van néhány. Viszont föltétlenül szükség lenne egy, Czuczorék szellemében készülő, a magyar nyelv természetéből kiinduló szófejtéseket, valamint minden lehetséges rokonítást elfogulatlanul tartalmazó szóeredet-szótárra. Ha így haladunk, ha évente két-három gyököt, ill. szóbokrot vizsgálnak meg, száz év alatt sem érnek a végére.

 

Beszéltem a szünetben néhány részvevővel. Azt mondják, sok mindennel foglalkoznak, nem érnek rá. Ehhez legalább húszfős csapat kellene – mondta Pomozi Péter. Talán az is megoldás volna, ha egy ember főállásban csak ezzel foglalkozna, és neki bedolgoznának doktoranduszok, egyetemi hallgatók, több részterület szakértői, mint etimológusok, nyelvtörténészek, finnugrista, turkológus és más, élő és ókori nyelvekben jártas kutatók. 

     Előítélet nélkül össze kellene vetni minden elgondolást. Szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy egy-két hibás levezetés miatt valakinek az egész munkásságát hiteltelennek tartják, hiszen minden eredeztetésben vannak vagy lehetnek tévedések.

     Mivel a Magyar Tudományos Akadémia ellenérdekelt (a konferenciákat sem támogatta), a szükséges ösztöndíjat vagy pályadíjat adhatná a Magyar Művészeti Akadémia (amely a konferenciákat is támogatta), a Nemzeti Kulturális Alap vagy a Balassi Intézet mint a nemzetközi magyarságkutatás központja.

     Ha egy évtizeden belül elkészülne egy ilyen körültekintő, alapos nyelvi föltárás, akkor a régészeti és más tudományos eredmények bevonásával közelebb jutnánk igazi őstörténetünk megismeréséhez is.

 

Buvári Márta