"A Budapestre érkező külföldi állami vezetők tehát egy szabadságszerető, bátor, hősies nép előtti tiszteletadásként – s nem a Gyurcsány kormány előtti hajbókolás céljával – érkeztek hazánkba. Ők voltak hivatva jelenlétükkel „szolgálni” a magyar nemzet előtti tiszteletadást, s nem pedig az ünneplő magyar nemzet volt hivatva alárendelni a megemlékezést a megjelent külföldi állami vezetők „védelmének”, azaz aktuálpolitikai komfortérzetének."

"Még ha a rendőrség meg is állapította volna a szabadságkorlátozó intézkedés szükségességét a védett személyek biztonsága érdekében, akkor sem lett volna arányos egy ilyen rendezvény vonatkozásában, azaz az egész ország számára kiemelkedő jelentőségű, egyszeri, nagy várakozással kísért állami ünnepség vonatkozásában a helyszín teljes lezárása, hiszen lényegesen kisebb korlátozással is elérhető lett volna a kívánt cél."

Budapest Rendőrfőkapitánya útján az

Országos Rendőrfőkapitány részére

Budapest Sopron, 2013. augusztus 27.

Teve utca 4-6.

1139

Tisztelt Papp Károly r. altábornagy Úr!

A 01000-105-1015/7/2013.P. számú Budapest Rendőrfőkapitánya nevében és megbízásából dr. Kuczik János Zoltán r. ezredes Budapest Rendőrfőkapitánya rendészeti helyettese által aláírt határozat ellen, határidőn belül

f e l l e b b e z é s t

jelentek be.

I N D O K O L Á S

I. Bevezetés

Magyarország 2006. október 23-án történelmének egyik legdicsőségesebb eseményét, az 1956. évi Forradalom és Szabadságharc kitörését, annak 50. évfordulóját ünnepelte (volna). A méltó ünneplésre (sokak által előnyben részesített kifejezéssel: emlékezésre) szinte az egész magyar nemzet hatalmas várakozással, emelkedett hangulatban készült. A tényállás szempontjából lényeges megjegyezni, hogy 1956-ban a hatalmas túlerővel szembeni bátor kiállásával Magyarország az egész világ elismerését, ámulatát kiváltotta. A Budapestre érkező külföldi állami vezetők tehát egy szabadságszerető, bátor, hősies nép előtti tiszteletadásként – s nem a Gyurcsány kormány előtti hajbókolás céljával – érkeztek hazánkba. Ők voltak hivatva jelenlétükkel „szolgálni” a magyar nemzet előtti tiszteletadást, s nem pedig az ünneplő magyar nemzet volt hivatva alárendelni a megemlékezést a megjelent külföldi állami vezetők „védelmének”, azaz aktuálpolitikai komfortérzetének.

Sértő, megalázó, teljességgel alaptalan és egyben jogsértő a jelen fellebbezéssel támadott határozatnak az az alapfeltevése, hogy az ünneplő, emlékező magyar nemzet - 1956. örökösei - potenciális veszélyforrást jelentettek volna a megjelent külföldi állami vezetők életére, testi épségére.

Nem csupán alkotmányellenes és törvénysértő, de felháborító is a határozat azon tartalmi konklúziója, hogy mint valamiféle „vademberek” elől, az ünnepelni, emlékezni vágyó magyarok elől le kellett zárni saját közterületeinket, mert megtámadtuk volna a történelmünk dicsőséges napjai előtt fejet hajtó külföldi vezetőket. Noha e határozat a Kossuth tér 2006. október 23. hajnali lezárását „indokolja” és „legitimálja”, de a határozat ténybeli megállapításai, bizonyítási része és jogi indokolása ugyanígy alkalmazható lenne az október 23-i további közterület lezárások, „műveleti területté” nyilvánítások igazolására 2006-ra és bármely későbbi állami/nemzeti ünnepre vonatkoztatva is. A határozat logikája és indokolása alapján tehát a magyar nemzet ugyanolyan megaláztatások közepette, saját közterületeiről, saját ünnepének helyszíneiről kiszorítva emlékezhetne például 1956. hatvanadik, hetvenedik, századik évfordulójára is, mint ahogy az 2006-ban történt. Ez a megközelítés olyan mértékben összeegyeztethetetlen a demokráciával, a jogállamisággal, s az alkotmányos (Alaptörvényben foglalt) szabadságjogokkal, valamint az egyes magyar emberek emberi méltóságával és az egész magyar nemzet méltóságával, hogy a határozat megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése meghatározó jelentőségű Magyarország, mint jogállam és demokrácia jövőjére.

II. Az intézkedés (közterület lezárása) célhozkötöttségének és szükségességének kérdése

A támadott határozat alapfeltevésére, azaz a külföldi védett személyekre, állami vezetőkre leselkedő tényleges és megalapozott veszélyre nézve az eljárásban semmiféle bizonyítás-felvétel, ténymegállapítás nem történt. Márpedig még jogásznak sem kell lenni ahhoz, hogy világosan lássuk: a külföldi állami vezetők védelme érdekében akkor szükséges és arányos a helyi lakosság mozgásszabadságát, tartózkodását korlátozó rendőrségi/hatósági intézkedéseket hozni, ha kellő megalapozottságú bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy a védett személyek egy adott helyszínen, adott körülmények között tényleges veszélyben vannak. Veszély alatt értelemszerűen a védett személyek életét, testi épségét érintő veszélyre gondol a jogalkotó, Magyarországon és minden demokratikus jogállamban. Az, hogy külföldi állami vezetőknek esetlegesen saját magukra, vagy a vendéglátó ország egyes politikai vezetőire nézve szóbeli inzultust, „füttykoncertet”, vagy hasonlót kell eltűrniük európai demokráciákban természetes dolog. (Nap mint nap látunk ilyen jeleneteket a televízióban is, a „nyugati világ” szinte minden országából.) Nem a nép van ugyanis a politikusokért, az állami vezetőkért, hanem fordítva, ők vannak a népért. Ez különbözteti meg alapvetően a demokráciákat a diktatúráktól. Hasonlóképpen megkülönböztető ismérv a diktatúrák és a demokráciák között az emberi jogok, a politikai szabadságjogok, így a szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, s az emberi méltósággal rendelkező személyek önrendelkezési jogából fakadó cselekvési szabadsága, ezek elismerése, tiszteletben tartása és védelme. Bármiféle elvont, absztrakt, nem konkretizált és nem bizonyított veszélyre hivatkozva demokratikus jogállamban nem lehet embereket, csoportokat megfosztani a felsorolt emberi jogaiktól. Márpedig a felsorolt alapvető jogaikra figyelemmel minden egyes magyar embernek joga lett volna minden egyes budapesti közterületen szabadon emlékezni, ünnepelni, s különösen joga lett volna a magyar nemzetet, a mi dicsőségünket ünneplő, a Kossuth téren megrendezett állami ünnepségen résztvenni, s ott akár figyelmesen hallgatni, örömmel lelkendezni, akár, adott esetben a nekik nem tetsző politikusokat vagy beszédeket kifütyülni, megbírálni. A szólásszabadságból, a vélemény-nyilvánítási jogból mindez egyenesen következik, s e jogok gyakorlása különbözteti meg az alázatos alattvalót a demokratikus ország méltósággal rendelkező állampolgárától.

Összegezve:

A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság és a magyar bíróságok állandó gyakorlata szerint alapvető emberi/állampolgári jog korlátozására csak meghatározott és alkotmányosan elfogadható cél érdekében kerülhet sor, akkor, ha a cél eléréséhez az intézkedés szükséges, s az utóbbi esetben is csak arányos mértékben. A Kossuth teret 2006. október 23-án hajnalban a rendőrség - az ünnepelni vágyó magyar emberek elől – lezárta, lehetetlenné téve ezzel, hogy részt vegyenek 1956. méltó megünneplésében, az állami rendezvény keretében történő emlékezésben. Az intézkedés céljaként a hatóság a rendezvényen részt vevő külföldi állami vezetők, védett személyek védelmét jelölte meg. Az eljárás alatt azonban nem került sor annak tisztázására – s erre bizonyítás felvétel sem történt –, hogy konkrétan kik, milyen módon, milyen mértékben, azaz konkrétan hogyan veszélyeztették volna a védett személyek biztonságát. Az, hogy a bejelentett demonstráció résztvevőinek sátraiban találtak-e veszélyes eszközöket teljes mértékben irreleváns az egész térnek, minden – az ünneplésben résztvenni szándékozó – magyar ember előtti lezárása szempontjából. A hatóság még csak erőfeszítést sem tett annak igazolására, hogy akár a bejelentett és jogellenesen feloszlatott demonstráció résztvevői közül, akár a 15 milliós magyarság bármely tagjának részéről jelentkezett –e valamiféle konkrét, tényleges veszély az ünnepségre érkezett védett személyek vonatkozásában. A jogszerű cél (a védett személyek védelme) érdekében a Kossuth tér lezárása nem volt szükséges, az intézkedés minden ténybeli alapot nélkülözött, tehát teljes mértékben önkényes volt, kizárólag a magyar nemzet egészének megalázását szolgálta. Igazolja ezt az is, hogy a védett külföldi személyek már rég nem voltak a Kossuth téren (hosszú órákkal a rendezvény befejezése után), amikor a tér lezárását még mindig nem oldották fel, s nem tették lehetővé, hogy bárki odamenjen, s mint a forradalmi események egyik meghatározó helyszínén, lerója kegyeletét.

III. Az intézkedés arányosságának kérdése

Ha és amennyiben mégis lett volna valamiféle veszély a résztvevő védett állami vezetők testi épségére, életére nézve a 2006. október 23-i Kossuth téri rendezvényen – amelynek bizonyítása értelemszerűen a teret lezáró rendőrség feladata lett volna, se feladatát a fentiek szerint nem is kísérelte meg ellátni -, akkor is csak a szükséges és arányos mértékben alkalmazhatott volna jogkorlátozást. Azaz: például táska átvizsgálást, esetlegesen fémkereső kapuk felállítását követően mehettek volna az emberek a Kossuth térre. Másik – arányos –lehetőség, hogy amennyiben konkrét személyek vonatkozásában merül fel az állami vezetők, védett személyek elleni konkrét támadó cselekmény gyanúja, illetve veszélye, akkor a szabálysértési, illetve büntetőeljárásban megkívánt módon, gyanú okok konkrét megjelölésével, konkrét személyek ellen kellett volna eljárást indítani, például előkészületi cselekmény miatt, s e gyanúsítottakat nyilván jogszerűen távol lehetett volna tartani a helyszíntől. Erre nyilvánvalóan azért nem került sor, mert semmilyen konkrét személy vonatkozásában, semmiféle konkrét gyanú nem merült fel a védett személyekkel szembeni támadó fellépés, veszélyeztetés vonatkozásában.

IV. A határozat és az eljárási iratok iratellenes, megállapításai, csúsztatásai, hazugságai

Az eljárás irataiba való betekintési kérelmeim – 2013. június 04-i írásos beadvány, iktatószáma 01000-57790/2013.id., 2013. 06.12-i telefon előadott kérelem, illetve a 2013. július 26-i melyről a 01000-105/802/6/2013.P. számú „Hivatalos feljegyzés” készült - ellenére nem tekinthettem meg a mai napig az ügy iratait teljes terjedelmében, ennek ellenére a támadott határozat 2. oldal első bekezdésében ezzel ellentétes csúsztatás van.

3. old. 3. bekezdésében csúsztat a támadott határozat, mert nem utaltam a Fővárosi Bíróság ítéletére, hanem pontosan szószerit idéztem.

5. old. 5. bekezdésben tényellenes zavaros értelmezhetetlen fogalmazás, mert az 01.00 órakor kiérkező REBISZ egységek kb. 980 fő nem kísérelték meg a Kossuth tér tűzszerészeti átvizsgálását, nem volt ekkor kiürítésre vonatkozó felszólítás. Így értelemszerűen ez egy hatalmas hazugság, ténybeli ellentmondás!

5. old. 6. bekezdésben ismét tényellenes, pontatlan csúsztatás, a valóságban történteket a következő megfogalmazás adná vissza: A demonstrálok egy része – 10-20 fő – a demonstráció szervezője Takács András felkérésére sem hagyta el a nagysátrat, mert nem bíztak a rendőri vezetők ígéretében, hogy a demonstrációs területre a tűzszerészeti átvizsgálás után visszaengedésre kerülnek, hanem ott gyertyát gyújtva imádkoztak. A szervező – másokkal egyűt - segítséget kért a rendőrségtől a felhívásnak nem engedelmeskedő tüntetők eltávolítására, de a rendőrség a törvényi kötelezettségének - a rendezvény szervezőjével való kötelező együttműködésnek – jogsértő módon nem tett eleget.

Miért? Mert valójában ürügyeket keresett csak, hogy érvényt szerezzen Gyurcsány Ferenc bizalmi emberének számító ORFK Köztársasági Őrezred parancsnoka, Szabó Ferenc r. vezérőrnagy 2006. október 17-én kelt 169/1/2006. számú intézkedés kérésének, mely a támadott határozatban utasításként szerepel. Tehát fehéren- feketén elvárásképpen rögzítésre kerül, hogy „2006. október 21-től valamennyi helyszín teljes kiürítésre kerüljön, … Valamennyi helyszín közül – a programot jellege és a résztvevők köre miatt(ez így értelmetlen fogalmazás) – a Kossuth tér a legfontosabb. … a teljes Kossuth teret biztonsági zónává kell minősíteni, azon belül csak a meghívott és ellenőrzött személyek tartózkodhatnak …”.

A valóságban csak látszat tárgyalásokat folytatott a BRFK a rendezvény szervezőivel. A BRFK erőből tárgyalt és ultimátumokat adott, de a média nyilvánossága miatt nem jött be a számítása, mert Sólyom László köztársasági elnök is elvárásként megfogalmazta, hogy a demonstrálok alkotmányos, szerzett jogait a rendőrségnek tiszteletben kell tartani, és nem távolíthatóak el erővel a Kossuth térről. Ennek ellenére valótlan indokokra hivatkozva megtörtént a terület kiürítése és a demonstrálok jogellenesen kerültek feloszlatásra.

7. old. 5. bekezdésében a következő szerepel: „Megállapítható, hogy az ORFK által meghatározott biztonsági fokozattal járó feladatok ellenér a Budapesti Rendőr-főkapitányság mindent megtett megkísérelt annak érdekében, hogy a védelmi intézkedéseket is megtegye, ugyanakkor a demonstrálok gyülekezési jogát is biztosítsa, azonban mivel a Kossuth tér tűzszerészeti átvizsgálását az ott lévő demonstrálok egy része megakadályozta azáltal, hogy a teret nem hagyta el és a tér kiürítésére vonatkozó felszólításnak nem tett eleget, így a tér műveleti területté nyilvánítása szükségszerű és indokolt volt.

1 .A BRFK nem is akart megegyezni, hiszen a Kossuth tér kiürítésére Műveleti tervet készített lásd. BRFK 116-1/132/2006.TÜK.

2. A demonstrálok egy része alatt 10-20 főt kell érteni – akik ráadásul imádkoztak -, mely személyek eltávolítása nem okozott volna gondot a rendőrségnek. A támadott határozatban, erre való hivatkozással való műveleti területté nyilvánítás nem volt szükséges és arányos intézkedés!

3. A kérdéses személy- és létesítménybiztosítási intézkedés indokolása nem ezt, hanem olyan jövőben megtörtént eseményre hivatkozott, amit a döntésmeghozatalakor még nem értékelhetett, mert nem lehetett információja időben később történő eseményekről.

7. old. utolsó bekezdésében a következő szerepel: „Rögzíthető továbbá, hogy a Kossuth téri demonstrálóknál kőbiztonságra veszélyes tárgyak voltak. A panaszos érvelése, miszerint ezen tényről a Rendőrségnek már korábban is információi lehettek, így a tér lezárását már korábban is elrendelhette volna, nem megalapozott.”

Kérdés, hogy mire alapozza a BRFK ezen megalapozatlan, iratellenes megállapítását, mert én okiratilag tudom bizonyítani azt, hogy a BRFK rendelkezett információval, hogy a demonstráció területén közbiztonságra veszélyes tárgyak vannak (lásd. BRFK 116-1/132/2006.TÜK Műveleti terv 2. old. 2. bekezdését), ugyanakkor bírósági ítéletben került rögzítésre, hogy azt a demonstrálok, összekészítették, és nem maguknál tartották.

A kérdéses személy- és létesítménybiztosítási intézkedés indokolásában annak céljaként nem került nevesítésre a külföldi vezetők védelme, mely érdekében a kiemelt II. fokozatú védelem lett elrendelve (ORFK 169/1/2006. sz.), mely a helyszíntől függően 70-100 méteres kiterjesztett biztonsági zónája felelt volna meg az arányos intézkedésnek és nem a teljes Kossuth tér zárása.

A határozat első oldalának utolsó bekezdésében leírtakat cáfolom, mert ténybeli kérdésekben ellentmondások merültek fel, melyek közül többet jeleztem is, így dr. Lapid Lajos r. dandártábornok vonatkozásában, vagy a támadott határozatban is minden féle okirati alátámasztás nélkül kétségbe vonja, alaptalannak minősíti megállapításaimat, melyeket jogerős Fővárosi Bírósági és Legfelsőbb Bírósági ítéletekre alapítottam, azokat idézve.

A Dr. Kádár András Kristóf-ügyben, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságán Szerdahelyi és Patyi kontra Magyarország ügyben született ítéleteket azért indítványoztam figyelembe venni, mert azokból kiolvasható, hogy az egyedi ügyek tekintetében vizsgálni kell az elérni kívánt cél érdekében hozott intézkedést, és hogy az arányos volt-e. A kérdéses 2006. október 23-i napon a rendőrség valódi célja a Kossuth tér teljes kiürítése volt (lásd. BRFK 116-1/132/2006.TÜK), és annak fenntartása, de ezt jogállami keretek között nem tehette meg, ezért a jogos igényt a vendégek érdekében szükségszerű tűzszerészeti átvizsgálás érdekében elvégzendő vizsgálat érdekében aránytalan intézkedésként a területet műveleti területté nyilvánította és további hazugságokkal (támadásra alkalmas eszközöket birtokló demonstrálók, benzinnel átitatott zokniba töltött faszén, Kossuth térről előállított garázda demonstrálok, akik ellen koncepciós eljárásokat indítottak) támasztotta alá az intézkedését. A korábban a BRFK által állított tényállás mára már megdőlt és a valótlanságok jogerős bírósági ítéletekben leírtak alapján cáfolhatóak

A releváns felvételek és iratok beszerzésére és elemzésére, értékelésére tett indítványom, Gergényi Péter r. vezérőrnagy tanú meghallgatásának elutasítása megalapozatlan, hiszen azzal éppen azt akartam bizonyítani, hogy az események másképpen történtek, mint azt a BRFK eddig előadta.

Ellentmondásos, iratellenes, hogy jelen eljárás mikor indult és mikorra kellett befejezni, és mi az ügyszáma. A BRFK-nak 2013. június 04-i beadványomban - melynek iktatószáma 01000-57790/2013.id. - jeleztem, hogy „Huszár panasz” ügyben nem kaptam semmilyen tájékoztatást, illetve a panaszeljárás elmaradásáról a BRFK-nak már korábban a Belügyminisztériumtól is volt információja. A beadványomra adott – a támadott határozat ügyszámától eltérő - 01000-105/802/7/2013.P. ügyszámú válasz szerint az eljárás megindulásának kezdőnapja 2013. június 06., míg annak határideje 2013. július 05.. A 01000-105/1015/4/2013.P. számú iratban az szerepel, hogy „nevezett panaszát érdemben 2013. július 15-ig el kell bírálni”. A támadott határozatba nem került indokolásra, hogy 2013. június 18. és 2013. július 23. közötti időszak miért nem számít bele az ügyintézési időbe..

Azért mert a Belügyminisztériumnál is kezdeményeztem panaszt, hogy miért maradt el a bírósági áttétel után Huszár úr panaszának kivizsgálása álláspontom szerint nem mentesíti a BRFK-t, ahol szintén panaszt tettem. Így a BRFK-nak közvetlenül a panasztevőnek a törvényes határidőn, 30 napon belül válaszolni kell, mely válasz eddig elmaradt. E tekintetben sem fogadom el a támadott határozatot.

Az eljárás során több olyan momentum derült ki az iratokból, ami iratellenes, ezért nem tükrözi a tisztességes eljárást, ami alapkövetelmény lenne. Valójában egy „mundér becsületét” védő azt azonban lejárató az elsőfokú eljárás.

A 2013. július 12-én készült jegyzőkönyvben már jeleztem, hogy a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete, - melynek elnöke vagyok - birtokában lévő iratok egy részéhez nem tudok hozzáférni, mivel azokat az országgyűlési képviselői irodaház 236. szobájában tartom, ezzel kapcsolatosan birtokvédelmi eljárás van folyamatban. Erre való tekintettel fenn tartom a jogot, hogy a későbbiek során jelen fellebbezést kiegészítsem.

Összegzés:

A teljes Kossuth tér lezárása tehát kétséget kizáróan nélkülözte mind a meghatározott és alkotmányosan elfogadható, konkrét célhoz kötöttséget, hiszen a hatóság nem tárta fel, nem bizonyította, s nem állapította meg tényként, hogy bármely védett külföldi személy testi épsége vagy élete veszélyben lett volna a 2006.október 23-i állami ünnepség során, illetve a nap bármely későbbi szakaszában. Ebből is következik, hogy a Kossuth térnek, mint kiemelt ünnepi helyszínnek a lezárása az emlékezni vágyó, s a részvételre emberi jogként jogosult személyek, csoportok, tömegek elől teljességgel szükségtelen volt. Még ha a rendőrség meg is állapította volna a szabadságkorlátozó intézkedés szükségességét a védett személyek biztonsága érdekében, akkor sem lett volna arányos egy ilyen rendezvény vonatkozásában, azaz az egész ország számára kiemelkedő jelentőségű, egyszeri, nagy várakozással kísért állami ünnepség vonatkozásában a helyszín teljes lezárása, hiszen lényegesen kisebb korlátozással is elérhető lett volna a kívánt cél. Mindezekre tekintettel a rendőrség intézkedése, s a megtámadott határozat teljességgel nélkülözi a ténybeli alapot, azaz meglapozatlan, így törvénysértő, s erre figyelemmel kérjük annak – eredeti kérelemnek helytadó – megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését.

Sopron, 2013. augusztus 27.

Tisztelettel:

Gőbl György