Az Izrael-USA örök szövetséges együttes mögül gyakorlatilag kihátrált minden „nyugati szövetséges” a Szíria elleni terrortámadásban.    Ideje, hogy helyére tegyük a „terrorizmus” kifejezést, a szíriai erőlködéssel bizonyítottan: „politikai és/vagy gazdasági hatalom megszerzése érdekében alkalmazott erőszak.”

 

A kihátrálás oka mindenkit el kell, hogy gondolkoztasson: a Rothschildek által irányított kormányokkal szembefordult a birkának tartott nép.

 

Az amerikaiak kissé lassú gondolkodásúak. Nekik nem volt elég Vietnám: az iraki megszállásnál még támogatták a farok csóválását. Aztán megtudták, hogy hazudtak nekik, de még mindig nem voltak immunisak a hazafias mázba öltöztetett maszlag ellen: elhitték, hogy a demokráciát kell védeni diktatórikus eszközökkel Afganisztánban. Csak most, a negyedik alkalommal jöttek rá, hogy mit tesznek a nevükben ellenük ténykedő vezetőik.

A lengyelek és osztrákok rögtön érezték az összefüggést az emberiség ellenes érdek és annak erőszakos érvényesítése között: azonnal elítélték a Szíria elleni terrortámadás szándékát.

A britek a parlamenten vitték át akaratukat, amellyel kikényszerítették annak a Cameronnak a kihátrálását, aki elsőként állt az USA mellé.

A németek – Putyintól támogatást kapva - kihasználták a választás előtti helyzetet: a „Vaslédi” nyomában járó Merkel asszonyt megszorították, így csütörtök este telefonon közölte Obamával: Németország megvárja az ENSZ vizsgálat eredményét.

 

Oroszország, Kína és Irán kezdetektől ragaszkodik a szíriai helyzet tárgyalásos megoldására.

Obama egyedül maradt két tűz közé szorulva: a Rothschildek követelik, hogy indítson terrortámadást Szíria ellen, amit a választók megtiltanak. Egyelőre hezitál, de akárhogy dönt, vesztes marad.

 

A szír Golán-fennsík 1967-es Izrael által történt megszállásáért az „örök szövetséges páros” kikényszerítette, hogy benyújtsák a számlát. Az a tragédia, hogy nemcsak ők, hanem mindazok kénytelenek fizetni, akiket a terrorakcióval kiváltott önvédelem hatókörébe kerülnek.

 

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a diktatúra szocialista-kommunista és liberális-kapitalista változatának ugyanaz a sorsa: a nép elnyomása csak addig működik, amíg gondolkozni nem kezd.

 

A magyar külügyminisztérium sajtófőnöke a diplomáciai csűrés-csavarás mintáját adta, amikor bebizonyította, hogy komoly arccal, pironkodás nélkül egy mondaton belül lehet valamit állítani („megvárjuk a vizsgálat eredményét”) és ugyanazt tagadni („eleget teszünk nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségünknek”).

 

A magyarság számára viszont nem mindegy, hogy a terrortámadás támogatásával potenciális célpontjává válunk-e az önvédelemre kényszerített szíreknek, vagy ellentmondunk az erőszakkal politikai és gazdasági hatalmat szerezni készülőknek.

Ezért nem kérni, hanem követelni kell Magyarország kormányától: tagadja meg az együttműködést a nemzetközi terrorizmussal!

 

Kelt Szegeden, 2013. Új Kenyér havának 29. napján.