Aki ismeri a földforgalmi törvényt – amit én többször átolvastam –, az pontosan tudja, hogy ennek a rendelkezései nem fogják megállítani a külföldi vásárlókat. Márpedig a külföldiek többszörösen tőkeerősek, mint a potenciális magyar vásárló. Tehát ezzel kicsúcsosodik az a folyamat, amiről az előbb beszéltem: a termelőszféránkat külföldi kézbe adtuk, az iparunkat, a szolgáltatószektorunkat, a feldolgozóiparunkat; ezt vagy leépítették vagy teljesen átvették.  Most az utolsó természeti kincsünket, a földünket, ami a legértékesebb, és az egész világon hiánycikk és keresett, tálcán átadjuk a külföldieknek. (...)

– Most már a földet is kihúzzák alólunk,

– ha hagyjuk

– és ezek az új földesurak,

– ha hagyjuk

– mint 1849 után...

– ha hagyjuk. Azt kell csinálnunk, amit ők tettek, mielőtt ilyen gazdagok lettek volna: a saját érdekeinket képviselnünk. Tehát: az állampolgárnak fel kell ismernie, hogy ez az EU-s csatlakozási szerződés nem jó. Rá kell kényszerítenie a mindenkori hatalmat, amely elvileg az állampolgárt kell hogy szolgálja, hogy ezt a realitást tudomásul vegye, és olyan gazdaságpolitikát alakítson ki, amely valóban a szuverén magyar gazdasági érdeket szolgálja. Ezt másként nem lehet elérni, csak úgy, hogyha a társadalom nyomást gyakorol a hatalomra. Ezt hogy kell megtenni? Cikkeket kell írni, jelentkezni kell a képviselőknél, tüntetéseket kell szervezni, ahol az emberek elmondják, hogy elég volt ebből a gazdaságpolitikából, más gazdaságpolitikát akarnak.

– Fásultak azért...

– Ne legyenek fásultak, ha nem akarják, hogy az unoka is elmenjen Londonba mosogatni... Azt a döntést kell hozni: Magyarok vagyunk-e, és Magyarországon akarunk-e élni mint magyarok? Ha igen, akkor nincs más út, mint amit az előbb felvázoltam. Ha beletörődünk abba, hogy gyarmat vagyunk, gyarmatosított nép vagyunk, és kiszolgálói akarunk lenni másoknak, hát akkor tessék ezt tovább csinálni. És akkor mi, akik el tudunk menni, tényleg el kell hogy menjünk, mert itt a pusztulás vár ránk. Ez ennyire egyszerű. És nálunk most nincsenek tankok. Ugye, a szovjet megszállás alatt nem lehetett követelőzni, mert agyonlőtték az embert. De most, az állampolgárnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy kikényszerítse a maga érdekét. (...)

Van kiút!