Új történelem

Raffay Ernő történész különös mondattal lepi meg olvasóját egyik nagy költőnkről szóló, eredeti forrásokra gazdagon hivatkozó könyvében. Így hangzik: „Ady nem is gondolhatta volna, hogy Magyarországon a liberálisok és a szocialisták politikai – és kormányzati – szövetsége (1918-1919 után) majd csak 1994-ben valósul meg.” A könyv címe: Szabadkőműves béklyóban. Alcíme: Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899–1905).[1]

     Nos, meghökkentő érzések lesznek úrrá rajtunk e művet olvasván. Mintha mai törzsi háborúnk bölcsőjéhez keveredtünk volna oda. Abba a korba, azokhoz a történelmi pillanatokhoz, amikor megszületett a radikális, szélsőséges liberalizmus; amikor a szabadkőműves páholyokban győzedelmeskedett a mérsékelt liberálisok felett; amikor a radikális liberálisok szövetségre léptek a  szocialistákkal (a radikális baloldallal), majd ketten együtt – már Ady halála után, de Ady buzgólkodásának eredményeképpen is – kikiáltották a Tanácsköztársaságot vagyis a  „proletárdiktatúrát”.

     A mai szabadkőművességre vonatkozóan nincsenek birtokunkban olyan levéltári és irodalomtörténeti források, mint amilyenekre Raffay bukkant Ady életét, szellemi fogságát kutatván. A László király páholy (Nagyvárad) által a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyhoz (Budapest) írt felterjesztés harmadik javaslatából például megtudhatjuk, hogy a szabadkőművesek miként tartották kezüket a magyar sajtón: „...eszközökben a magyar szabadkőművesség nem szűkölködik. Egy ily hatalmas eszközét abban a szerencsés körülményben látjuk, hogy a mi szabadkőművességünk tagjai közé számlálhatja a magyar publicisztika színe-javát, a sajtó munkásainak igen jelentékeny és igen tekintélyes részét.”[2]         Nem tudhatjuk tehát, hogy a mai páholyok mennyire tartják kezüket a mai magyar sajtó ütőerén. Mivel azonban e páholyok ma is szabadon működhetnek – nemrég tett közzé egyikük egy meghívót, amely végigszaladt a világhálón –, azt semmiképp nincs okunk feltételezni, hogy semennyire, vagyis hogy kiszálltak volna a média világából. És mivel arról sincs hírünk, hogy feladták volna a világ titkos befolyásolására, irányítására való hajlamukat, ezért csak az tűnik életszerűnek és valószínűnek, hogy e befolyásolási lehetőséggel ma is élnek, amennyire csak hatalmukból futja.

     Hogyan is történt Ady behálózása?

 

 

 

[1] Raffay Ernő: Szabadkőműves béklyóban. Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899–1905). Kárpátia Stúdió, Budapest, 2013, 98. o.

[2] Id. mű 64. o. 

 

 

Folytatás: itt

 

 

 

Kapcsolódó tanulmány: Varga Domokos György: A LÓ DÖGLÖTT? Történelmi fordulatok a magyar tömegközlésben és politikában a második kétharmad után 

Ady Endre: a radikális szabadkőműves újságíró

Feltöltve: 2014. május 14.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY

A mai szélsőséges balliberálisok felfogása, viselkedése egy tőről fakad és egy srófra jár...