A támogatás felhasználásának szakmai vonatkozásai, tapasztalatai

A konferencia tengelyében két költő sorsa állt: Csizmadia Sándoré (1871–1929) és Ady Endréé (1877–1919). Mivel mindkettőjük pályájának, személyes sorsának alakulásában meghatározónak bizonyult a politikai költészetük, valamint az újságírói, publicisztikai munkásságuk, ezért olyan kutatókat, ill. olyan előadókat kerestünk a konferencián való részvételre, akik felkészültségüknél és szemléletmódjuknál fogva egyaránt alkalmasak a két kiválasztott személyiség és történelmi környezetük kellő mélységű és részletességű feltárására és újszerű elemzésére. Az újszerűség követelménye annyit jelentett, hogy a kutató, ill. az előadó a történelmi tények kiegyensúlyozott feltárásával és bemutatásával haladja meg a bántóan, zavaróan egyoldalú, baloldali és liberális gyökerű értelmezéseket és megítéléseket. Ez utóbbiakról elmondható, hogy mind a hazai oktatás, mint pedig általában a hazai kultúra terén uralkodóak.

A konferencia rendezőiként végül két olyan történészt sikerült megnyernünk, akik kimagaslóan megfeleltek iménti szempontjainknak, elvárásainknak. Egyikük Raffay Ernő, másikuk Tamáska Péter. (A harmadik előadóra, Varga Domokos Györgyre később térünk ki.)

Raffay a maga nemében páratlan levéltári kutatást végzett, egyebek között a szabadkőművesek (mint nemzet felett erők) és Ady kapcsolatáról, vagyis a politizálásra hajló költőzseninek a szabadkőművesek általi behálózásáról, magánéletének és közéletének általuk való erőteljes befolyásolásáról. (E témában számos kötete jelent meg az elmúlt évek során, a legutóbbi éppen a konferenciánkat követő napokban.) Raffay előadása Adynak egy egészen más (a korábbiakhoz képest új) énjét mutatta be. Olyan énjét, amely alapjaiban kérdőjelezi meg annak a ma is közkeletű vélekedésnek a helyénvalóságát, mely szerint Ady „hazafi”, „példamutató magyar és európai” – ahogy a Wikipédia rá vonatkozó szócikke (életrajza) is állítja.

Tamáska Péter – ugyancsak kiterjedt kutatatásaira és ismereteire alapozva – két olyan szempontot (nézőpontot) vont be előadásába, amelynek segítségével fontos történelmi tényeket lehetett kidomborítani, meghaladva ugyancsak közkeletű történelmi hiedelmeket, hamisításokat. Ady Endre, a radikalizálódott költő, újságíró sorsát, jellemét, szellemiségét egyfelől gróf Tisza Istvánéval, a megbélyegzett (majd meggyilkolt) miniszterelnökével hasonlította össze, másfelől a költő barátjaként számon tartott Octavian Gogáéval, a nacionalista román költő-politikuséval. (Az összevetés eredményére, eszmei hasznára a következő pontban térünk ki.)

A konferencia szakmai szervezője, egyszersmind harmadik előadója, Varga Domokos György végezte el a másik kiemelt magyar költő, Csizmadia Sándor életének, politikai és költői pályafutásának feltárását és elemzését – figyelmét a nemzet feletti erők szerepére, hatására fókuszálva. (Ennek eredményességéről ugyancsak a következő pontban számolunk be.)