Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy ez az írás nem jelent volna meg, ha előzetesen nem kaptam volna több tanulmányt a mai háborús helyzetről (mert hiszen véssük már az agyunkba, hogy kitört a harmadik világháború). Legutóbb egy neves orientalista, Maróth Miklós, az MTA alelnöke itt, Székesfehérvárott, a Művelődésházban tartott a fenti címmel egy igen fontos és új szempontokat hangsúlyozó előadást. Ezeknek a cikkeknek, előadásoknak szintéziseként írom az alábbi gondolatokat.

 

Sokan fölteszik a kérdést, mi lehet az oka a mai helyzetnek? Egyre több megközelítéssel próbáljuk megfejteni a titkot. A legkézenfekvőbb válasz a fantasztikus gyorsasággal ránk zúduló informatika. Mert hiszen népvándorlás mindig volt! Mi magunk is így kerültünk Ázsiából a Kárpát-medencébe. Csakhogy, ami velünk egy évszázadon keresztül történt, az ma hónapok, hetek alatt zajlik. Csak egy példa a sok közül: amit Merkel kancellár mondott, hogy tudniillik nincs felső határ a bevándorlók kérdésében, azt huszonnégy órán belül tudta minden indulásra kész migráns a rádió, TV, mobilok révén.

     Egy másik megközelítés újabb szálakat göngyölít fel. Mi, európaiak tehetünk arról, hogy előbb-utóbb kisebbségbe kerülünk saját földrészünkön. Már évtizedekkel ezelőtt saját szememmel láttam Németországban, hogy az alantasabb munkát mi európaiak nem vállaljuk. A szeméthordók, utcaseprők, újságkihordók mind bevándorolt ázsiaiak vagy afrikaiak voltak. A migránsok viszont a legkisebb munkának is örülnek, még akkor is, ha minimális fizetést kapnak érte. S ha ehhez hozzávesszük, hogy még nálunk, magyaroknál is száz évvel visszamenőleg csökken a létszám, mert nem vállalunk sok gyermeket, akkor még élesebb a kontúr, és egyre jobban kezdjük megérteni az érthetetlen titoknak gondolt valóságot.

     De van még sok egyéb szempont is, mely segít a megértésben. Nem tartjuk tiszteletben saját kultúránkat. Így azok az értékek, amelyek egymást segítő közösséggé kovácsolhatnak, elvesznek. Keresztény kultúránkról van szó. Kétezer év óta ez tette Európát erőssé, és innét, Európából áradt a Föld többi kontinensére az a szellemiség, amely még most is, rokkant állapotában is mélyebb, igazabb, mint más világnézetek. A folyamat a XVIII. században kezdődött, amikor is épp az értelmiségiek, az írástudók kezdték kétségbe vonni a keresztény igazságok lényegét. Erről már a harmincas években többen írtak, pl. Julien Benda: La trahison des clercs,  Az írástudók árulása. Valóban ez történt! Épp azok, akik a teremtő Istentől kapták talentumaikat, szembefordultak magával a Teremtővel, és közvetve a jézusi evangéliummal, magával a kereszténységgel. Legutóbb Paul Johnson  1988-ban írt egy megdöbbentő művet Intellectuals címmel, melyben Nyugat leghíresebb íróinak, gondolkodóinak, a nyugati kultúra vezetőinek személyiségét elemzi. Rousseautól kezdve Tolsztojon, Brechten, Hemingwayen és Marxon keresztül a legújabb (pl. Freud) szellemi óriásokig bemutatja a kételkedés, a tagadás folyamatát. Lényegét tekintve velük kezdődik a kereszténység eszméivel való nyílt szembefordulás, sőt nyílt ellentámadás. Ők fertőzték meg fokozatosan évtizedeken keresztül a középosztályt, végül az egész társadalmat. Ehhez csatlakoztak a szabadkőművesek, akik kezdettől fogva tagadták a keresztény elveket. Majd jött a liberalizmus, a fasizmus, a kommunizmus. És az utolsó évszázadban már bennünket is megfertőzött ez a szellemiség.

     A következőkben arra szeretnék választ adni, hogy miért nem lehet szó arról, hogy a többségben iszlám vallású milliós tömeg integrálódjék az európai társadalomba. Ennek nemcsak az előbb említett hitehagyás, keresztény eszmék elleni lázadás vagy közöny az oka, hanem a kereszténységen nevelődött nyugati ember és az iszlám eszmevilágának a totális különbözősége. Mert ez a két közeg annyira különbözik egymástól, mint a tűz és a víz. Hiába erőlteti bárki évezredek óta integrálni egyiket a másikkal, képtelenség, mert egyik elnyeli a másikat. Vagy a víz párolog el, és semmisül meg, vagy a víz kioltja a tüzet.

     Előbb nézzük a kereszténység lényegét. Most nem akarom teológusként a Filozófia Christi (Erasmus) egyes tételeit felsorolni, csupán azt a következtetést elemzem, ami ebből a filozófiából származik, és döntően még most is meghatározza a nem hívő európaiak magatartását. Szent Ágostontól származik az a zseniális meglátás, hogy ami természetszerűen van, az jó, és ami jó, az a kötelességünk. Tehát természet szerint van, hogy szüleinket tiszteljük − ez a kötelességünk. Természet szerint van az, hogy egészségünkről gondoskodjunk− tehát ez kötelességünk. Természet szerint van az, hogy munkával keressük meg kenyerünket, és biztosítsuk családunk megélhetését… és így tovább.

     A mi legfontosabb szempontunk a kötelességteljesítés, ami meghatározza a munkához, a feladatokhoz való viszonyunkat. Ez hozta Európát abba a helyzetbe, hogy gazdaságilag maga mögött hagyta a világ olyan részeit, ahol a kötelességről teljesen más a vélemény. Európában a kötelességen a feladatok ellátását értik. Tőlünk vitték a kötelességtudás tiszteletét Észak- és Dél Amerikába, Ausztráliába.

     Az iszlám világ egészen más életszemléletet sugall. A muszlimok világában egyetlenegy kötelesség létezik: hitüknek a terjesztése. Innét ered az ún. ”Szent Háború” (Dzsihád) világgá kürtölése, amit természetesen az ázsiai, afrikai politikusok felhasználnak saját érdekeik érvényesítésére. Már Szulejmán ezzel fanatizálta hadseregét, amikor Magyarországra rontott. De a törökök akkor csak Bécsig jutottak el. 

     Most az iszlám ugyanazzal a céllal, de még veszélyesebb módszerrel, más eszközökkel és nagyobb sikerrel rohanja le Európát, a „büszke nőt” (ahogy az ismert ének nevezi). Amit Szulejmán nem tudott elérni, azt az iszlám most valósítja meg. Akkor is csellel szerezte meg Budát, most behatolt a Balkán és a Földközi tenger útvonalán haladva egész Hollandiáig, Belgiumig, Angliáig, Spanyolországig. A különbség az, hogy míg a XVI. században körömszakadtáig harcolt Európa az iszlám térhódítás ellen, élén a pápákkal (XI. Ince szobra a budai várban), addig most a hitében meghasonlott, saját kultúráját nem védő Nyugat a csalétek. (A német és az osztrák kancellár üzenete: A migránsok befogadásának nincsen felső határa. ) Akkor még mi voltunk a „kereszténység védőbástyája”, és végelemzésképpen mi voltunk az áldozat, mi tartóztattuk föl őket. Egyelőre Közép Európa, benne Magyarország ellenáll a migrációs áradatnak. Nyugat kezdetben − 2015 őszétől- kemény bírálattal illetett minket. Most viszont kénytelen belátni, hogy ha nem állítja le a milliók beözönlését Európába, akkor saját létét aknázza alá.

     Nekünk, magyaroknak nem kell külön magyarázni, hogy miért húztunk szögesdrótot határainknál. A magyar nép soha nem fogja elfelejteni azt a 150 évet, amit az iszlám tett velünk. Mátyás király ötmilliós Magyarországából egy másfél millió lakosságú kirabolt, koldussá tett néppé váltunk. Három lehetőség közül lehetett választani: vagy tömegesen áttér a nép az iszlámvallásra, vagy adót fizet, vagy megsemmisítik. Ugyanezt mondják ma is szó szerint az iszlám vezetői! Zömével a Balkán az elsőt választotta. A mai napig az ortodox keresztények mellett nagy létszámú iszlám lakosság is létezik, mely a török megszállás alatt tért át. – Döbbenetes az, hogy bár városainkban még most is műemlékként vannak jelen török mecsetek, minaretek (Pécs, Eger…), népünk nem tért át az iszlámvallásra. Voltak ugyan erőszakos térítések, melynek következtében nem egy városunk élére magyarul beszélő renegátok, Törökországban kiképzett muszlimok lettek kinevezve. Ismerjük több olyan pasának a nevét, akik renegátként szerepelnek a törökök oldalán. Népünket adókkal szorongatták, vagy sokakat megöltek a végvári harcok idején Abból a  korból maradt ránk a karóba húzásnak, a legrettenetesebb kivégzésnek kifejezése, melynek, mint átoknak obszcén változata mindmáig él…

     Összefoglalva a fent mondottakat: a tüzet és a vizet integrálni nem lehet! Sem a múltban, sem a jelenben, sem a XVI. században, sem a XXI században. Egyet jegyezzünk meg: Ma is városnegyedek vannak Angliában, Németországban, Belgiumban, ahol csak a muszlimok élnek. 25 évvel ezelőtt Frankfurtban tartottam a magyar kolóniában lelkigyakorlatot, és a magyar lelkész városnézéskor azt mondta a muzulmán körzet közelében: Ezt most elkerüljük, ide nem tanácsos belépni. Tudjuk jól, és ezt tudják a Nyugat vezetői is, hogy az iszlám elkülönül, külön törvényei vannak, saját maguk ítélkeznek évszázados szokásaik szerint (pl. az apának kötelessége megölni saját lányát, ha európaival szerelmeskedik, vagy házasságra gondol). Így volt régen is, és ma is, ha megtudják egy muszlim nőről, hogy áttért kereszténynek, vagy ilyennel házasságot köt, azt halállal sújtják. Maróth Miklós professzornak igaza van: Az integráció megkezdődött Európában, csak éppen fordítva. Ha leszedjük a keresztet a templomról, az iskolák osztályainak faláról, mert zavarja a muzulmánt, ha nem kívánunk egymásnak boldog karácsonyi ünnepet, és nem állítunk a város központjába karácsonyfát az iszlám miatt, akkor ez azt jelenti, hogy mi léptünk vissza. Elfogadjuk az ő álláspontjukat, és lemondunk a saját kultúránkról, keresztény gyökereinkről.  Ránk nem a muzulmánok jelentenek veszélyt, hanem a saját gyengeségünk. – Különben erről a folyamatról ír a francia szerző M. Houllebecq. A regény címe: Behódolás, mely hónapok alatt világsikert aratott, épp a téma aktualitása miatt.

     Miért most indult meg az iszlám áradat? Az utóbbi száz évben az arab országokban kilencszeresére növekedett a lakosságszám, miközben nincs elég megművelnivaló föld, és nincs ipari fejlődés, legfeljebb olajtermelés, melynek haszonélvezői az ottani arab  milliárdosok. Hatalmas problémát jelent ma az ottani tömegek kilátástalansága, a sivatag terjedése, az élelmezési problémák. Szíriáról sokat hallunk, de szót sem ejt a nyugati sajtó pl. arról az Etiópiáról, ahol két éve nem esett eső és másfél millió emberre vár éhhalál. A kutakból elfogyott a víz, se enni-, se innivaló. 

     A jobb megélhetés reményében már a nyolcvanas években megindult volna az emberáradat Európa felé, hiszen a Nyugat-európai országok konzulátusai előtt már akkor sorok álltak vízumért. Akkor azonban nem nyíltak meg Európa kapui. Az ok világos. Azért nem tudtak beengedni ázsiai, afrikai tömegeket, mert saját munkanélküliségükkel kellett küzdeniük. Tehát nem voltak ráutalva, hogy további munkanélküli réteget fogadjanak be. Ez a tömeg akkor nem tudott megindulni. Ebből a szempontból nézve a migráció nem háborús, nem vallási, hanem egyértelműen megélhetési vándorlás.

     Az is megfigyelhető, hogy azokban a térségekben pl. Ázsiában Irak, Szíria, Afrikában Líbia, ahol a háborúkat titokban a Nyugat, főként Amerika kezdeményezte, ott ez a folyamat felgyorsult, mert lehetővé tették, hogy a tömegek elinduljanak. A politikai elemzők rámutatnak arra, hogy az arab országokban nem működik a demokrácia. Ott ugyanis a legnagyobb közösségszervező erő az iszlám. Lásd Irán… A Közel-Keleten az a normális állapot, hogy egy uralkodó van, aki Isten földi helytartója. A mesterségesen létrehozott nemzetállamok, demokratikus kísérletek nem működnek. Hiába erőltetik a nyugatiak, az egykori gyarmataik sem veszik át a nyugati államrezont. Sőt, annál jobban erősödik a politikai iszlámhoz való visszatérés. Így fogalmazható meg a véleményük: Inkább negyven év egy zsarnok uralkodóval, mint egy nap uralkodó nélkül. Nekik nem a Nyugatról importált demokrácia, hanem az iszlám jelenti a szabadságot és az igazságosságot. Ide azért jönnek, mert szeretnék megszerezni azokat az anyagi javakat, amelyekkel a nyugatiak rendelkeznek. Nem értik, hogy az általuk erkölcstelennek tartott, hitetlen, gyaur nyugati világ, amely az ő országaikat bombázza, beleszól vezetőik megválasztásába, hogyan élhet ekkora jólétben, miközben ők, az igazhitűek, éheznek saját földjükön. Ha belegondolunk helyzetükbe, megértjük az eddig érthetetlennek gondolt logikájukat. Szíria, melyet Ázsia Svájcának neveztek a múlt században, most a nyugatiak bombagyakorlatként használják. (Ezt tette a közelmúltban az ausztrál hadsereg.) Nem lehet csodálkozni azon a gyűlöleten, melyet ezek az emberek éreznek a szívükben a Nyugat ellen. Valóságos bosszúhadjáratnak vagyunk szemtanúi. Millióknak nincs megélhetésük, az országuk átjáró ház, hozzájuk importálják saját elképzeléseiket, az európai államok és Amerika kedvük szerint megdöntik vezetőik hatalmát. Ha elindul ez az elkeseredett tömeg, és az európai kultúra ellen fordul, akkor ez teljes mértékben érthető, mondja Maróth professzor. Ezek az emberek olyan országokból jönnek, ahol ötven százalékos az analfabetizmus. Ennek az iszlám államvezetői örülnek is, mert még jobban befolyásolni tudják az írni, olvasni nem tudó tömegeket. Ezek az emberek egy nagyon egyszerű világképben gondolkoznak és hisznek. Nem értik meg a mi bonyolult világunkat, eszméinket. Csak azt látják, hogy az európaiak hogyan viselkednek velük szemben, miközben Európában jólét van, s ebből ők is részesedni akarnak. És egyáltalában nem érdekli őket, hogy nekik is lenne kötelességük.

     Egy újabb megközelítés a migráció témájához és a kérdés megfejtéséhez a demográfiai tényállás. Míg Európában a regeneráció, vagyis a népszaporulat több mint száz éve katasztrofálisan romlik, addig pl. nálunk 1912-től indult el a létszámcsökkenés, és mára érte el a mélypontot. Tudjuk nagyon jól, hogy ez egész Európára érvényes. Hiszen Merkel kancellár nyíltan kijelentette, hogy éppen a munkaerőhiány miatt kénytelen a német gazdaság külföldi munkaerőt behozatni az országba. Megállapítása mögött a német nagytőke, a multik követelése áll: Ahhoz, hogy az Európa legmagasabb posztján álló német gazdaság megmaradjon az eddig elért szinten, mindenképpen szükség van az alantasabb munkák elvégzéséhez legalább egymillió munkásra. De tudjuk nagyon jól, hogy e mögött az a siralmas, sőt katasztrofális tény húzódik meg, hogy az európai családok mint létadó közösségek egyre jobban elsorvadnak. Az önzés és a jólét mámora fontosabb, mint a gyermekek vállalása. Ezzel szemben az iszlámban ismeretlen, sőt büntetendő az abortusz, és legtöbb családnál öt-nyolc gyermek születik. Nem kell itt semmiféle teóriát gyártani, a matematika törvénye veszi át a szót: a nyolc több, mint a kettő. Ha semmi mást nem nézünk, csak azt, hogy az élet törvénye a család, az új élet nemzése, szülése, felnevelése, akkor csak papírt és ceruzát kell elővennünk, és beszoroznunk mindkét tábor, a Nyugat és az iszlám tábor népszaporulatának a számait, adatait. Míg az ún. „fehér ember”, egykor a kereszténységet képviselő Nyugat saját maga öngyilkosa, addig az iszlám és általában az ázsiai, afrikai államok családközpontúak és sokgyermekesek. Az egyik legfontosabb törvény: „Az élet él, és élni akar.” Ilyen értelemben a ránk rohanó, minket megsemmisíteni akaró migráció közelebb áll az Isten által diktált Tízparancsolathoz, mint mi. Legyünk meggyőződve, hogy a migrációt háttérben mozgató vezérkar mindezzel a ténnyel, az európai ember demográfiai örvényével tisztában van. Így már jobban megértjük a párizsi, és Európa-szerte ismert terrorcselekményeket. Az iszlám világnézet nem ismeri és nem fogadja el a jézusi szeretetparancsot: „Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást.” A muszlim teológia Jézusban csak a próféták egyikét látja, s nem ismeri a Megváltás fenséges irgalmát. Náluk a zsidók és a keresztények meggyilkolása túlvilági jutalmat kap Allahtól.

     Maximálisan egyetértek és előremutatónak látom mindazt, amit a mostani kormány az új családok érdekében tesz. Legfeljebb az alapproblémára mutatnék rá: Mindehhez életközpontú, sok gyermeket vállaló fiatalság kell, kellene.

 

*

 

Valóban vége van Európának? Erre a kérdésre írtam le ezeket a másoktól olvasott és magamtól végiggondolt oldalakat. Hogy valóban végleg megsemmisül-e „a büszke nő”, vagyis a nagy múltú és végtelenül gazdag és nemes európai kultúra, azt az irgalmasság évében az életet megteremtő és fenntartó Isten kezébe tesszük. 

 

Barlay Ö. Szabolcs

   

                                                                                                     

 

 

MERKEL POLITIKÁJA AZ EU SZÉTHULLÁSÁT KÉSZÍTI ELŐ

 

A német sajtó 180 fokos fordulatot vett a migrációval kapcsolatban. Pontos értesülésünk van, éppen egy német újságíró könyve alapján, hogy éveken keresztül a német sajtó a legelemibb demokratikus szabályokat sem tartotta be. A legfelsőbb körökből irányították az újságírókat, a politikai elemzőket. Egy ideig ez ment, de az utolsó évben egyre több nagyhírű sajtóközpont szembefordult ezzel a lehetetlen mellébeszéléssel. Ennek a folyamatnak egyik állomása az a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikk, mely a neves Bertold Kohler könyvére hivatkozva egészen új hangnemben ír a legújabb eseményekről. A pénzügyi válság csak egy tünet volt az EU történetében. Az igazi ok az európai népek közti különbségekben rejlik. Világosan látjuk, hogy az EU végletesen megosztott. Az eltérő nemzeti érdekek előtérbe kerüléséhez a migrációs válság még jobban felszínre hozta a különbségeket.

     Merkel eredeti elgondolása az lett volna, hogy az EU engedélyezi a bevándorlást. Beengedett volna minden bevándorlót Európába, de a schengeni övezet szabályos működése esetén nem érkeztek volna migránsok milliói. Ez az elgondolás elsőként a görögökön bukott meg, amikor Athén úgy döntött, hogy nem védi meg a schengeni övezet határait, ehelyett zsarolási tényezőként kezdi használni a tömeges bevándorlást, és – mint a görög védelmi miniszter mondta – „bevándorlók millióit szabadítják rá Európára”, ha a hitelezők nem engedik el az államadósság nagy részét. A schengeni övezet „pajzsán” keletkezett rés hatására a német kancellár a törökökkel kezdett tárgyalni, abban reménykedve, hogy Törökországban sikerül megállítani a bevándorlást. Ankara azonban szintúgy ráérzett az EU gyengeségére, és további gazdasági előnyöket kezd megkövetelni az európai vezetőktől, miközben időről időre nagyobb migrációs hullámot indítanak meg Európa felé.

     Merkel sorozatosan hibás válaszokat adott a felmerült újabb problémákra, ezért a legtöbb ország már nem hallgat a német kormányra. Miután Merkel válságkezelési tervei látványos kudarcot vallottak, az is egyre világosabbá vált, hogy az integráció a gyakorlatban nem működik. Az eddigi német sajtó viselkedéséről a mostani történések lerántották a leplet. Kiderült, hogy amit eddig az integráció sikerességéről beszéltek, hazugság volt.  Ebben a folyamatban a szilveszteri kölni atrocitások új helyzet elé állították a világot, sőt magát a német kormányt is. A német, a svéd, a finn stb. rendőrség már többször jelezte, hogy felsőbb utasításra nem tartathatja be a törvényeket a migránsokkal. Sőt, éveken át kényszerítve volt, hogy meghamisítsa a bűnözési statisztikát. A legújabb időkben a hazugság burka átszakadt. Nyilvánosságra jutottak a bevándorlók által elkövetett rablások, testi sértések, melyekért éveken át semmilyen büntetést sem kaptak.

     Merkel téves teóriája  Németországban, de világszerte is elindított egy lavinát, mely nemcsak a német vezetők tekintélyét zúzza szét, hanem még az EU alapjait is megrengeti. Az EU létezését ugyanis eddig az biztosította, hogy a német gazdasági fölény miatt a berlini politika rátelepedett a tagállamokra, és nem engedte levegőhöz jutni a nemzeti szinten eltérő politikai ideákat. Németország központi szerepét azonban végleg megtörte a migrációs válság. Egyre jobban kezd kiütközni, hogy a felszín alatt a tagállamok különböző válaszokat adnak egy-egy adott problémára. (pl . a kvótarendszerre). Egyre többen látják, hogy az EU-t eddig egyetlen tagállam, vagyis Németország tartotta össze. Ennek megtörésével megindult egy folyamat, melynek vége beláthatatlan. A Frankfurter Allgemeine Zeitung politikai elemzője rámutat arra, hogy alighanem megismétlődik az, ami Európa történetében már nem egyszer előfordult, hogy az európai országok által alkotott szövetségi rendszerek nem életképesek. Ezért fog megbukni az USA által erőltetett Európai Egyesült Államok víziója. Európa nem Észak-Amerika! Ott létrejöhetett egy egyesülés. De ugyanez nem jött létre Dél-Amerikában. Ott az államok mind a mai napig külön, önállóan élnek és működnek. Európának több ezer éves történelme van. Az utolsó kétezer évben kialakultak az önálló országok, kultúrák, életszemléletek. Az ezeréves Magyarország népét aligha lehet az EU semleges országai közé sorolni.

 

A fenti gondolatokat a német újság alapján összeállította:

 

Barlay Ö. Szabolcs

2016. febr. 5.